Az iparpolitika fejlődési pályái a volt szocialista országokban Lux Gábor PhD hallgató PTE KTK Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola

Ipari előzmények Kelet-Közép- Európában Fejlett-integrált magterület, szigetszerűen kiemelkedő központok és iparszegény zónák. A Kárpát-medencében a magterület csak Budapest révén van jelen; ezt két nagyobb sziget egészíti ki. A területi különbségek a szocializmusban is tovább élnek, nem alakul ki újabb erős integráció.

A szocialista iparfejlesztés feladatai A szocialista iparfejlesztés: –a háborút követő újjáépítés és az új háborús felkészülés motorja, –a szocialista államok anyagi önállóságának megteremtője, elszigeteltségének feloldója, –propagandaeszköz, utolérési törekvések kulcstényezője, –területfejlesztési eszköz  egységes fejlesztési minta szerint  (extenzív nehézipartelepítés)

Az extenzív iparfejlesztési szakasz Kelet-Közép-Európában Eltérő fejlettségi színvonalú területek azonos módon történő fejlesztése Elszigeteltség: –külső: a szocialista országok elszakadnak Nyugat- Európától, nincs szükség világgazdasági beilleszkedésre –belső: a szocialista országok közötti kapcsolatok gyengék és egyoldalúak, a Szovjetunió felé irányulnak

Az extenzív iparfejlesztési szakasz Kelet-Közép-Európában II. Párhuzamos, önellátásra berendezkedett gazdasági egységek jönnek létre Forráshiány miatt csak részleges, egyoldalú beavatkozásra van lehetőség: –a „modern” ipari körzetek alatt konzerválódik a korábbi elmaradottság –az iparfejlesztés nem teremt valódi fejlettséget, hanem a „kvázifejlettség” megteremtése után továbblép más területekre

Az iparpolitika részleges reformja 1950-es évek végétől: –technológiaváltás, új telepítési lehetőségek –élénkebb KGST-kapcsolatok, szakosodás –eltérő nemzeti modellek kialakulása Szovjetunió: az ágazati irányítás teljeskörű megszüntetése (1957), majd újraszervezése (1965) Csehszlovákia: racionalizált ágazati irányítás, vertikális integrációk kialakítása, később recentralizáció (1969) Magyarország: vállalatösszevonások, területfejlesztési kampánykísérletek (vidéki iparosítás) Románia: a nehézipartelepítés folytatódása, elszigetelődés Jugoszlávia: radikális területi különbségek fennmaradása –erősödő különbségek, differenciálódás

A reformok kudarca – sikertelen alkalmazkodás Erősödő szerkezeti gyengeségek Az ipar nem, vagy csak megkésve képes alkalmazkodni a világgazdasági változásokhoz. Fő okok: –izoláció, a külső impulzusok gyengesége –az ipar „szent tehén” szerepe –a kvázifejlettség konzerváló ereje, a mobilizálható források kimerülése –nem-piaci működési mechanizmusok (biztonságpolitika, ellátási feladatok, állami politikák) A szerkezeti válság azonos okokból, de eltérő súlyossággal jelenik meg az egyes országokban és iparvidékeken

A rendszerváltás új feltételrendszere Általános forrásszegénység, részleges válságkezelés („halogatás” vagy „megelőzés”?) Eltérő állami politikák és történelmi előzmények (a fejlődési szakaszok időbeli eltolódása), a térségi kapcsolatok újraértékelése Különösen súlyos az ipari válság ott, ahol a korábbi társadalmi fejletlenséggel párhuzamosan jelenik meg Az ipar átalakulásának új tényezői: privatizáció, zöldmezős beruházások (külső erők meghatározóak, az ipari hagyományok vonzó hatása nem egyértelmű) Duális iparszerkezet alakul ki

Fejlődési pályák és lehetőségek a Kárpát-medencében Fő veszélyforrások: –stagnáló-depressziós térségek fennmaradása –félresikerült, periférikus gazdasági reintegráció (vagy új típusú kvázifejlettség) A transznacionális együttműködés lehetőségei: –a „közelség megteremtése” a külföldi beruházások számára, a régi ipari térségek bekapcsolása –a fővároscentrikus fejlődés enyhítése alternatív centrumok közvetítő szerepének erősítésével –határokon átnyúló munkamegosztás, intenzív termelő-szolgáltató kapcsolatok

Köszönöm a figyelmet