II. Demográfiai változások és az oktatás szerepe

1. Magyarország népesedési jellemzői a dualizmus időszakában Ny-Eu-ban az iparosodást a 18. sz-tól jelentős népesedési folyamatok kísérték Mo-on a népességnövekedés a korszak összességében szintén elmondható De a magyarországi népesedési folyamatoknak számos sajátossága figyelhető meg

A demográfiai viszonyok jellemzői a 18. században A 18. sz-ban Mo-n is egy lassú népességnövekedés kezdődik (Ny-Eu-ban ekkor már felgyorsul) – de összetevői más jellegűek, mint Ny-on Mo-n a demográfiai változások forrása tradicionális jellegű: magas a születési, de a halálozási ráta is

jelentős népességnövelő tényező: a bevándorlás (elsősorban nemzetiségek, eleinte a peremvidékekre, főleg a volt török hódoltsági területek népesülnek be – e mögött ott van a Habsburgok tudatos telepítési politikája is) Majd az ország központi területei felé Következmény: a történelmi Magyarország nemzetiségileg sokszínűvé válik, a magyarság aránya 50% alá csökken

A demográfiai viszonyok jellemzői a 19. században A 19. századra a népességnövekedés fő mozgatója a gyorsuló belső növekedésből adódik A demográfiai átmenet, a dinamikus népességnövekedési folyamat kezdete a 19. sz. közepe

A demográfiai viszonyok magyarországi sajátosságai: viszonylag magas szaporodási ráta (évi 11 ezrelék) korai házasodási szokás – megnyúló termékenységi periódus, nagycsaládok (de létezik „születésszabályozás”: egykézés (Ormánság) birokelaprózódás, megélhetés de magas halálozási arány !

A magyarországi népességgyarapodás a 19. sz-ban Magyarország népességének gyarapodása 1787-1910 év millió fő 1787 9,3 1869 13,6 1880 13,8 1890 15,3 1900 16,8 1910 18,3 (22,1)

Népességcsökkentő tényezők: A háborúk ekkor már nem ! Az éhínség (egyre ritkábban): 1816, 1846-47. középkori típusú járvány (pestis már nem, de a himlő és a kolera: 1873-as kolera járvány) magas gyermekhalandóság (betegségek, tbc)- 1.000 újszülöttre 200 egy éven aluli haláleset alacsony átlagéletkor: 1900-ban kb. 37 év (alacsony szintű orvosi ellátás) – a halálokok megnevezésénél 40%-ban még mindig: „egyéb” 1880-tól jelentős kivándorlás (kb. 1,5 millió fő - USA)

A társadalom szerkezetének jellemzői a 19. sz. elején  döntően a tradicionális formák továbbélése a társadalom 90%-a kötődik valamilyen módon a mezőgazdasághoz feudális örökség: városi polgárság alacsony száma nemesi, volt nemesi réteg jelentős száma

A népesedési folyamatok egyéb jellemzői, a népesség mozgása, népességsűrűség a tradicionális társadalomszerkezet átalakulása: városiasodás átalakul a mo-i városszerkezet is: letűnnek a szabad királyi városok, megerősödnek a mezővárosok a gazdasági átalakulásokkal összefüggésben: jelentős urbanizációs folyamat kezdődik, agrárnépesség bevándorlása a városokba (Budapest) városkép átalakulása: iparterületek, munkásnegyedek létrejötte paraszti társadalom felbomlása

felgyorsuló belső migráció (a lakosság 1/3-a máshol él és dolgozik, mint ahol megszületett) a népsűrűség aránytalanságai csökkennek: betelepülések a korábban lakatlan területekre (1850: 40 fő/km2; 1910: 64 fő/km2 ) a 19. sz. második felében létezik egyfajta belső vándorlás is a Habsburg birodalmon belül: a keleti-déli, elmaradottabb peremvidékekről a birodalom központjai és ny-i részei felé: megélhetés, munkalehetőség

Család, háztartás és a nemek viszonya A magyarországi családszerkezet köztes jellegű: nyugati és kelet-európai jellemzői vannak: paraszti társadalomban, nemzetiségeknél: többgenerációs nagycsaládok jellemzőek (Nem megszokott jelenség a válás: vallási tradíciók) Háztartások: fogyasztási közösségek (paraszti társadalom esetében jellemző az önellátás) Nemek viszonya: 19. sz. „férfitársadalom”, nők egyenjogúságának hiánya

Magyarország etnikai viszonyai 1880-1910 (Horváto. nélkül)   1880 1910 millió fő % magyar 6,4 47 9,9 54 román 2,4 17 3 16 szlovák 1,8 14 2 11 német 1,9 10 szerbhorvát 0,6 5 0,7 4 kárpátukrán 0,3 0,5 egyéb 0,2 1 0,4

Társadalmi mobilitás - asszimiláció A társadalmi felemelkedés útjai: Oktatás Vállalkozás Asszimiláció Magyarosodás – asszimiláció: Nemzetiségek „magyarosítása” (oktatás, kultúra) Zsidóság asszimilációja: a társadalmi hierarchiában való emelkedés feltétele

Felekezeti megoszlás Magyarországon a dualizmus időszakában   1869 1910 Római katolikus 45,8% 49,3% Református 14,9% 14,3% Evangélikus 8,1% 7,1% Görög katolikus 11,6% 11,0% Görög keleti 15,2% 12,8% Unitárius 0,4% Izraelita 4% 5% Egyéb 0,1%

A magyarországi zsidóság helyzete A magyarországi zsidók számának alakulása   ezer fő a lakosság %-a 1850 250 2,1 1869 542 4,0 1880 625 4,6 1890 707 4,7   A magyarországi zsidóság asszimilációja  magyarnak vallja magát: 1880-ban 58,5%-uk 1890-ben 63,8%-uk

Társadalmi térhasználat, időfelfogás, társadalmi fegyelmezés A társadalom térhasználata: közösségi élet terei (közterek, korzók, középületek, színház, kávéházak) Időfelfogás: mindinkább órához, s nem az évszakokhoz, napszakokhoz kötött életritmus (foglalkoztatásban – agárjelleg visszaszorul) Társadalmi fegyelmezés – csendőrség, börtönök

A magyarországi oktatásügy fejlődése a 19. században Az oktatás feladata a modern polgári államban a szakképzett munkaerő megteremtése Mo-n azonban a 19. sz közepén még az alapvető ismeretek elsajátításának előfeltételei is hiányoznak: analfabétizmus

Az analfabétizmus arányai Magyarországon /a 6 évesnél idősebb korosztályok esetében/   1869 1890 férfi 59,2% 33,8% nő 74,9% 53,5%

Az analfabétizmus felszámolására tett kísérlet: az Eötvös-féle népiskolai törvény 1868/38. tc. általános tankötelezettség 6-12 év között (15 éves korig: ismétlő iskola) népiskolák építése minden 5.000-nél népesebb településen (ha nincs felekezeti iskola)

A törvény végrehajtásának problémái: 1869-ben 2,3 mill. tanköteles korú gyermek, ám mindössze 13.600 iskola Ellentmondások: a tanköteles korú gyermekek alig 50%-a látogatja az iskolát (települési szokások, agrár-jelleg) századfordulóra javul a kép: 2,7 mill. tanköteles korú gyermek 90%-a jár iskolába, akiket 44 ezer tanító oktat majd sikerül a modern oktatás alapjait lerakni

A népiskolák és tanítók számának változásai   1869 1890 népiskola 13.788 db 16.805 db tanítók 17.794 fő 24.908 fő

A közép- és felsőszintű oktatás: a kor követelményeihez képest elmaradott színvonalú, latinos-jellegű humán műveltséget adó középiskolák (6 oszt. polgári, 8 oszt. gimnázium, 6-8. oszt. reáliskolák) kevés, a kor követelményeinek megfelelő szakmai-jellegű középiskola (alacsony szintű pénzügyi, gazdasági, ipari, kereskedelmi képzés) felsőoktatás szűk keresztmetszetek között, egyoldalú képzési struktúrával (jogi, teológiai hallgatók magas, ill. mérnök, közgazdasági és orvostanhallgatók alacsony száma)

A társadalom iskolázottsága a századforduló után: Iskolázottsági szint Magyarországon 1920-ban Végzettség %-ban kifejezve felsőoktatásban végzett 0,9 középiskola 8 osztálya 2,6 írni-olvasni tudott 84,8 csak olvasni tudott 1,3 sem írni, sem olvasni nem tudott 13,9

A századfordulóra az írástudatlanságot sikerült visszaszorítani az idősebb generációkra, de a belső ellentmondások fennmaradnak.