A romantika művészetfelfogása

Művelődéstörténeti-művészeti-szellemi háttér Szembefordulás a felvilágosodás egyoldalú ész-kultuszával, a vallásos érzés megerősödése. A történelmi hagyományok újrafelfedezése (lásd pl. történelmi regények: W. Scott). A népköltészeti alkotások gyűjtésének és feldolgozásának kezdetei (pl. Németország: Herder). Romantikus művészet: az éles kontrasztok kedvelése, szembefordulás a klasszicizmus harmonikus szép-felfogásával (pl. a rút ábrázolása), a fantázia szerepének hangsúlyozása, a szélsőséges érzelmek ábrázolása, a költészet és a zene mint kitüntetett művészeti ágak, egzotikus témák kedvelése, a műfaji határok átlépése, gyakran töredékesség.

A korai német romantika művészetelmélete (18-19. sz. fordulója) A „jénai kör”: Novalis, F. Schlegel, A. W. Schlegel. Athenaeum folyóirat. Alkotóművészet, kritika és művészetelmélet összefonódása. Nem írtak átfogó rendszeresztétikát. Jellemző kifejezési formájuk a töredék, aforizma (‚tömör, szellemes mondás, gondolattöredék’). Költészet, bölcselet és vallás egységének hirdetése.

Novalis (1772-1801) töredékei Költő és író (lásd Heinrich von Ofterdingen c. regény, Himnuszok az éjhez c. misztikus vers-ciklus). Töredékek: A hagyományos utánzás-elméletek elutasítása: „A költészet az igazán abszolút való.” A zseni (géniusz) eleve költői, a költő az igazán „morális ember”. „Az élet értelmét csak művész találhatja ki.” A valódi költő „mindentudó”. A teremtő fantázia szerepének hangsúlyozása. „A világot romantizálni kell”: az emberi lét minőségi meghatványozása.

F. Schlegel (1772-1829) a művészetről Író, kritikus és művészetelméletíró. 116. Töredék: a romantikus költészet egyesíti a szellemi és társadalmi élet legkülönbözőbb formáit: „A romantikus költészet az egyetemesség haladó költészete. Rendeltetése nemcsak az, hogy a költészet szétkülönült műfajait ismét egyesítse, és a költészetet összekapcsolja a filozófiával és a retorikával. Szándéka és feladata költészetet és prózát, zsenialitást és kritikát, műköltészetet és természetes költészetet is hol keverni, hol vegyíteni, a költészetet élővé és társassá, az életet és a társadalmat költőivé tenni, az élcet költőiesíteni, a művészet formáit mindenféle alkalmas műveltséganyaggal megtölteni és telíteni, s a humor lendületével átlelkesíteni.”

Kritikai töredékek: tudomány, filozófia és költészet egysége: „A modern költészet egész története szüntelen kommentár a filozófia rövid textusához: Legyen minden művészet tudomány, minden tudomány művészet; egyesüljön poézis és filozófia”. (115.) Eszmék: A vallás sajátos, szubjektív értelmezése („művészetvallás”): „Csak a vallás által lesz a logikából filozófia; csak belőle fakadhat minden, amivel az több merő tudománynál. És vallás nélkül az örök, teljes és végtelen poézis helyett csak regényekig jutunk, vagy ama játszadozásig, melyet ma szépművészetnek neveznek.” (11.)

A művésznek saját vallása van: a végtelenről alkotott önálló nézete Az ember természetes állapota, hogy zsenivel rendelkezzék. (19.) „Minden teljes emberben géniusz él. Az igazi erény a zsenialitás.” (36.) „Művész az, akinek centruma önmagában van.” (45.) Természettudomány és költészet összekapcsolása: „Ha a fizika mélyére akarsz hatolni: engedd, hogy beavatást kapj a poézis misztériumaiba.” (99.)

Beszélgetés a költészetről: dialógus formában megírt tanulmány. A mitológiáról: egy új mitológia megteremtése szükséges a költészet megújításához: „Az új mitológiának a szellem legmélyéből kell megteremtődnie; minden műalkotások legművészibb alkotása lehet csak, mert át kell fognia az összes többi műalkotást, hogy lenne a poézis ősi forrásához új patak-ágy és szent edény, lenne maga a végtelen vers, mely minden költemény csíráját magában hordozza..”