Chanson a párizsi szépasszonyokról Faludi György fordításában Francois Villon: Chanson a párizsi szépasszonyokról Faludi György fordításában (Bokrétás András) automatikus váltás
Szeress brit dámát, régi lordok utódját, szeplőst,kékruhást,
vagy norvég lánnyal lesd a fjordok fölött az őszi szélzúgást,
szeress szír asszonyt, lassú tánctól vonagló, lomha kéjű nőt,
sápadt, görög szajhát Bizáncból, arany-termekben vénülőt,
szeress nagymellű, lágy flamandot, ki úntan s lagymatag mozog,
nem csókol asszony úgy a földön, mint a párizsi asszonyok.
Keresd szláv hitvesed szemében alkony táján a nagy talányt:
ölelj cigánylotyót a réten szeress arab nőt, perzsa lányt,
borulj sudár s fehér hasára, mely hűs, akár a gyík hasa,
hágj fel Madonnád ablakára lajtorján május éjszaka,
hajolj mór rabnőd íriszére, hol zöldessárga fény lobog,
nem csókol asszony úgy a földön, mint a párizsi asszonyok.
utazz, s hajózz be minden tengert, kutass fel messze népeket,
imádj kígyójárású berbert, kívánj nagylábú németet,
várd hölgyedet brokát ruhában Toledó őszi lombja közt,
vagy kurtizán a Szuburában forgasson tejszín combja közt,
szeress zsidólányt, búst és édest, mint május éji óborok,
nem csókol asszony úgy a földön, mint a párizsi asszonyok.
Utóirat:
Tudom, hogy vannak még ezerszám örmények, lappok, négerek,
sárgák, oly aprók, mint az öklöm, s mindig csak csókra éhesek,
hinduk, litvánok, svédek, írek, bretonok, szerbek, angolok,
de egy sem csókol úgy a földön, mint a párizsi asszonyok.
V É G E (Bokrétás András)