RENDHAGYÓ TÖRTÉNELEM ÓRA - TÉRKÉPTÖRTÉNET Közúti Szakgyűjtemény Kiskőrös

TÉRKÉP TÖRTÉNET A történelem előtti ember még nem rendelkezett olyan fokú absztraháló készséggel, ami a mai értelemben vett térkép készítéséhez szükséges. Hiányzott a technikai alap Az ősközösségi ember nem igényelte a birtokviszonyok, határok pontos rögzítését Az "absztrahálás" jelentése: Elvonatkoztatás az érzékelhető valóságtól. Ekkor talán térkép-szerű ábrázolások csak a vadász- és gyűjtőutak rögzítéséhez kellettek.

Az első térkép-szerű vázlat a svájci schaffhauseni barlangból két csont lapockára karcolt jelek. A történészek szerint a környák fő útjait ábrázolják. Az első biztos térkép Catal-Hüyük (mai Törökország) település helyszínrajza, mely a 8000 éves települést ábrázolja.

Catal-Hüyük eredeti térképe

Az i.e. III. évezredben az egyiptomi és a mezopotámiai birodalomban is használtak már térképeket Az agyagtáblára vésett Mezopotámia-térképet az egykori Nuzi város feltárt romjai között találták, és Kr. e. 2300 és 2500 között készülhetett. Rajta a Tigrist és az Eufráteszt látjuk, közeli hegyekkel és néhány településsel. A térképszerű ábrázolás alsó bal és jobb részén sumer írással jelölték a Nyugatot és a Keletet.

Az időszámításunk előtti II Az időszámításunk előtti II. évezredben készült kezdetleges térképek a természeti népek megélhetési körzetét ábrázolták. A trópusokon ez kisebb, a sarkvidéken nagyobb területet jelentett. Az eszkimók bottal a földra karcolták a partvonalat, a távolságokat napi menetekben adták meg. A hegyeket, szigeteket homokból, kőből készült jelek segítségével ábrázolták, a településeket, halászhelyeket leszúrt botokkal. A szibériai népeik térképvázlatai nyírfakéregre, botra, állatbőrre készültek. Óceánia természeti népei iránycsillagok alapján hajóztak.

A MATEMATIKA fejlődése alapvető volt a pontosabb térképek készítéséhez. Mezopotámiában a sumerek előtti időkben hatos-hatvanas számrendszert használtak, ezt őrzi a jelenkori fokbeosztás és időbeosztás. I.e. III. évezredben Mezopotámiában már a tízes számrendszert használták. I.e. II. évezred babiloni matematikája a későbbi görög matematikát is túlszárnyalva felfedezte a helyi értéket. Az algebra alapítói is a babiloniaiak.

Az ókori Görögországban Püthagoreusok (i. e. V. sz Az ókori Görögországban Püthagoreusok (i.e. V. sz.) hirdették először a Föld gömb alakját. Arisztharkosz hirdette a heliocentrikus világképet. Eratoszthenesz mérte meg először a Föld sugarát. A csillagászat fejlődése magával hozta a naptárkészítés és a térképészet fejlődését is. Ptolemaiosz alkotta meg a vetületeket és térképen ábrázolta az akkor ismert világot a Boldog (Kanári) szigetektől Taprobanéig (Ceylonig). Ezzel megalapozta a térképészet tudományát.

A Püthagorasz által elképzelt világ

Eratoszthenész (Kr. e. 276-194) volt az első görög tudós, aki a mai értelemben is világtérképnek nevezhető térképet készített Alexandriában. Eratoszthenész hírességét nemcsak ez a térkép alapozta meg: ő volt az első, aki a gömb alakú Föld kerületét és sugarát a maihoz nagyon közeli értékekkel meghatározta: Eratoszthenész szerint Föld sugara 6 269 km Jelenleg 6 378 km Föld kerülete 39 375 km Jelenleg 40 008 km

Ptolemaiosz és világtérképe reprodukciója Martin Waaldseemüller 1507-es világtérképén

A nagy ókori birodalmak létrejötte után a kereskedelem és a hódítások szükségessé tették az út- és városépítést. Ez azonban térképek és földmérés nélkül lehetetlen volt. Perzsa birodalom: királyi út Epheszosz-Szusza-Elam – 2400 km kövezett út volt, 25 km-enként állomásokkal Római birodalom: Via Appia i.e. 300 Róma-Capua – részben ma is használt kövezett út

A Tabula Peutingeriana az egyetlen fennmaradt itinerarium, vagyis római úttérkép. Tizenkét lapból áll, amelyek egy 34 cm széles és 682 cm hosszú szalagot alkotnak. A jelenleg Bécsben található másolat valószínűleg a 13. században készült. Nevét Conrad Peutingertől, a 15. és 16. században élő ausburgi műgyűjtőtől kapta. Ezek az úttérképek a római légiók tájékozódására szolgáltak még a birodalom legtávolibb vidékein is.

A földmérés tudománya a térképet. A birtokviszonyok kialakulása megkívánta annak mérését és rögzítését: a térképet. Egyiptomiak által használt földmérő eszközök: Gnomon (napóra) – vízszintes lapra tűzött függőleges vagy ferde pálcika. É-D irányt lehet vele kitűzni. A pálcika árnyékának hossza a Nap delelésekor a legrövidebb.

Mérőzsinórt, lejtmérőt, függőt és határköveket is használtak. Hosszmérték: rőf = 0,525 m, kötél = 100 rőf Térképeiken alaprajzi és oldalnézati ábrázolásokat keverve használták. A vizek jelölésére már ekkor a kék színt alkalmazták. Görögök Arisztotelész tanítványa Dikaiarchosz rajzolt először a térképre egy, a Rhodosz szigetén átmenő tengelykeresztet, két É-D és K-Ny irányú vonalat. Ez volt a földrajzi fokhálózat őse. ( Phütagorasz térkép – 9. dián)

RÓMAI VÁROSÉPÍTÉSZET Napkelte pillanatában több kitűzőrudat helyeztek egymás mögé, azok árnyéka irányában. Ezen az egyenesen kitűzték a kolónia középpontját és ott a grómával kitűzték a rá merőleges É-D-i vonalat. A négy száron a középponttól egyenlő távra kimérték a városkapuk helyét.

Rómaiak műszerei: Kitűzőrúd – meta, signa, cannae Függő Mérőrúd – 290 cm = 10 láb Mérőlánc Vízmérleg – libra aquaria (vízszintes kijelölésére) Chorobates (terepjáró) – 6 m hosszú pad, melyen függők és egy mélyedésben vizes tál volt. Vízszintes kijelölésére és a lejtés mérésére használták.

A kolóniákról két példányban térképet kellett készíteni A kolóniákról két példányban térképet kellett készíteni. Az egyiket fémbe vagy kőbe vésve kiállították, a másikat pedig az állami levéltárban őrizték. A birtokhatárokat határkővel rögzítették. Az első út a Via Appia Róma és Capua között épült, építtetője Appius Claudius cenzor volt. Az utak mentén minden római mérföldre (1480 m) mérföldkövet állítottak.

KÖZÉPKORI TÉRKÉPÉSZET Fajtái: Kolostori Arab Hajózási (portolánok) Kolostor kartográfia (térképészet): Kis méretű világtérképek, nagy méretű világtérkép (oltárképként) Méretarány, vetület, fokhálózat nincs.

ARAB TÉRKÉPÉSZET Az önálló arab kartográfia legjelentősebb műve az Iszlám atlasz, amelyen több arab tudós dolgozott a 9. és a 11. század között. Ez az atlasz egy világtérképet, három tengeri térképet (Földközi-tenger, Perzsa-öböl és Kaszpi-tenger) és tizenhét db, az arab országokról készített térképet tartalmaz.

PORTOLÁNOK A 10. századtól egyre több európai tengerész kezdi használni az iránytűt a tengeri utazások során. Egyre biztonságosabb hajók is épülnek, amelyekkel lehetővé válik a tengerpartoktól messzebb hajózni: ezek közül kiemelkednek a portugálok által épített karavellák a 13. században. Ugyanebben a században megjelennek az első tengerhajózási térképek, vagyis a portolánok. Ezek a térképek nagyon részletesen és gazdag névrajzzal ábrázolták a tengerpartokat, de a szárazföld belseje általában üres maradt. A térkép több pontján szélrózsát rajzoltak, amelynek irányai a térkép teljes felületét fedték: ezek az egyenes vonalak és az iránytű segítségével tudtak tájékozódni a hajósok a nyílt tengeren.

RENESZÁNSZ KARTOGRÁFIA (TÉRKÉPÉSZET) A tudomány és a tapasztalat fontosságát hangsúlyozta. A kapitalizmus kezdete, az új termelési rend igényei váltják ki a tudomány fejlődését. Kopernikusz heliocentrikus világképe A nyomtatás megváltoztatta a térkép szerepét is. Új funkciói lettek, új igényeknek kellett megfelelnie. Új térképek készültek, Ptolemaiosz térképei mát nem voltak jók. Kolombusz útjának kartográfiai (térképészeti) alapja a firenzei Toscanelli jelentése volt, amit 1477-ben Alfonz portugál királynak küldött. Ebben a jelentésben jut Toscanelli arra a következtetésre, hogy a legrövidebb út Indiába nyugat felé vezet. Kolombusz hírt kapott a jelentésről és 1477 és 1480 között levelezett Toscanellivel, aki elküldte neki a térképét és az indiai nyugati út egyes szakaszainak foktávolságát tartalmazó leírást.

A spanyol királypár támogatásával Kolumbusz felfedezi az Újvilágot 1492. október 12-én. Tíz év alatt összesen négy alkalommal utazik az új földrészre, de 1506-ban bekövetkezett haláláig meg volt győződve róla, hogy utazásai során Ázsiába jutott el. Közvetlenül tőle egyetlenegy térkép maradt fenn, amit 1492-ben készített az első felfedező útja során és Hispaniola-sziget északi partját ábrázolja. Öccse, Kolumbusz Bartolomeo szintén térképész volt és testvérének a felfedezéseit térképen is rögzítette.

TÉRKÉPNYOMTATÁS Fametszetek 1423-tól Rézmetszetek 1446-tól Az első ismert nyomtatott térkép fametszetről készült 1472-ben. Az „új világ” nyomtatott térképen először Contarini 1506-os világtérképén jelent meg. 1507-ben Waldseemüller térképén jelent meg először Amerika neve.

Martin Waldseemüller térképészként dolgozott a Rajna-vidéki St Martin Waldseemüller térképészként dolgozott a Rajna-vidéki St. Dič városban. Az 1507-ben készített térképével és ezen térkép alapján készített földgömbjével bevonult a térképtörténetbe: ő volt az első, aki Amerigo Vespucci tiszteletére Amerikának (America) nevezte az Újvilágot.

1500-tól a portugálok bevezették a szélességi vonalakat, 1520-tól pedig a hosszúsági vonalakat. Gerhard Mercator az újkori térképészet atyja. Olyan vetületet alkotott, amelyet ma is használnak a hajózásban és a légi közlekedésben. Ennek az úgynevezett Mercator vetületnek egy változatát a Föld egységes térképrendszerben való ábrázolására és a NATO hivatalos vetületi rendszerként alkalmazzák. Abraham Orteliussal együtt kidolgozta a modern atlaszok alapelveit. Ennek szellemében tervezte saját atlaszának a térképeit. Ez a mű csak halála után, 1595-ben jelent meg. Összesen 107 lapból állt, teljes címe: "Atlas sine Cosmographicae Meditationes" (Atlasz, vagyis kozmográfiai elmélkedések).

A legújabb kor térképészete Fő vonások: nemzetközi együttműködés nemzeti atlaszok automatizálás világűr-térképészet A polgári repülés miatt új, modern navigációs térképek készülnek űrfotók segítségével. A térképészet jövője: repülőgépekről, műholdakról történő fényképezés valamint számítógépekkel ezen felvételeket szabályos térképekké (ortofotóvá) dolgozzák át. Napjainkban a térképészet tudományának nemzetközi koordinálását a Nemzetközi Térképészeti Társulás végzi.

MAGYAR TÉRKÉPÉSZET A legelső magyar térképész által készített térkép Magyarországról csak a 16. században jelent meg, de mintegy 500 évvel korábban már megemlítették a magyarokat egy középkori térképen. Ez volt az úgynevezett angolszász térkép, amit a 11. századbeli Cottonianus kódexben találunk. A Kárpát-medence térségében olyan feliratot találunk, amely a letelepedett magyar népre utal: Hunorum gens (a magyarok nemzetsége).

1528-ban megjelenik az első magyar térkép, Lázár deák munkája 1528-ban megjelenik az első magyar térkép, Lázár deák munkája. Nem sokat tudunk személyéről: korabeli feljegyzések szerint a mai magyarországi területen született, a bécsi egyetemen tanult és Bakócz Tamás esztergomi érsek titkára volt. A térkép munkálatai 1514-ben ("amikor a parasztok és pásztorok zavarogtak") már folytak, de tartalmát az évek elmúltával frissítették: erről tanúskodik az 1526-os mohácsi csata ábrázolása.

Lázár térképének a korabeli jelentőségét az fejezi ki a legjobban, hogy megjelenése után mintegy nyolcvan éven keresztül újabb és újabb kiadások láttak napvilágot. Többségük Olaszországban készült, de bécsi kiadása is volt Lázár művének. A bécsi kiadás különösen fontos a magyaroknak, mivel egy honfitárs műve volt: Zsámboki János (latin neve Sambucus), aki 1566-ban bővített névrajzzal adta ki Lázár térképét. Zsámboki a térkép szélére háromnyelvű (magyar, német és latin) helységnévtárt helyezett, ami jellegzetesen különböztette ezt a kiadást a többitől.

2. óra A gyerekek maguk készítenek térképet a szakgyűjtemény udvarán a következő eszközök segítségével: Vonalzó Iránytű Léptékvonalzó Szögmérő Mérőszalag Mérőlánc