Európa és Magyarország helyzete az ipari forradalom évszázadában I.

Európa az ipari forradalom évszázadában A 18. sz második felében Nyugat-Európában és az atlanti térség országaiban mélyreható gazdasági-társadalmi változások kezdődnek Európa Nyugati felén a XIX. században kiteljesedik az ipari forradalom

Az átalakulások jellege: A változások a világgazdaság menetét döntően befolyásolják: modern gyáripar, kereskedelem, mezőgazdaság, infrastruktúra kialakulása A társadalom foglalkoztatási szerkezetének és a nemzeti jövedelem termelésének gyors átalakulása A folyamatok eredményeként komplex nemzetgazdasági-társadalmi átalakulásról lehet beszélni Az iparosodás a korábbi gazdasági rendszerek forradalmi átformálódását hozza

Az ipari forradalom elméletei: Rostow: Lineáris fejlődés: hosszú előkészítő történelmi folyamatok következménye, ismeretek, szaktudás, tőke felhalmozása után induló felemelkedés („take-off”), majd termelés felfutása, tömegtermelés, tömegfogyasztás Gerschenkron: Elmaradottság-elmélet: centrum-periféria-félperiféria Szociológiai irányzat: Emberi tényező: magatartásforma (vállalkozói kedv, technika iránti fogékonyság)

Wallerstein: Forradalmi jelleg: Világgazdasági rendszerek: európai központú, onnan táguló világgazdasági rendszer Forradalmi jelleg: Leírható-e a jelenség a „forradalom”-kifejezéssel? (politikai forradalom)

Az iparosodás előfeltételei Anglia: kivételezett ország - a klasszikus ipari forradalom vezető országa Angliában indul útjára Európában a polgári átalakulás (1640) [személyes szabadság és jogegyenlőség, kiváltságok eltörlése, alkotmány] Az ipari forradalom kísérőjelensége: a demográfiai robbanás Az iparosodást megelőzi a mezőgazdasági termelés technikai fejlődése [felszabaduló munkaerő]

Az iparosítás anyagi feltétele: a gazdaságban a felhalmozott tőke jelenléte [Anglia: 16-17. század: távol-keleti kereskedelem] A társadalomban tapasztalható vállalkozási kedv A technikai-technológiai kihívásokra adott válasz – az újítás, a találmányok: a gőzgép, mint jelkép A tőke gyors megtérülését biztosító befektetési terület [Anglia: pamutipar, textilipar – majd továbbgyűrűzik: bányászat, vasút]

Az átalakulás második fázisának vezető szektorai: a nehézipari ágazatok, a bányászat és a vasút fejlődése Az „önfenntartó” növekedés lehetősége – a vezető szektorok gyors fejlődése maga után vonja a többi ágazat és az egész nemzetgazdaság fejlődését – az iparosodás hatása továbbgyűrűzik

Az iparosodás következményei: Az ipari forradalom több hullámban kibontakozó folyamat [különböző területei: vasút, szénbányászat, vegyipar, kommunikáció, ma is tartó folyamat] Az egyes országokban eltolódnak az iparosodás vezető szektorai – a később érkezőknél más ágazatok veszik át a vezető szerepet [a később indulók előnye: fejlettebb technológiai szint]

„Kihívás” és „válasz”? Az iparosodás „kihívás”, amely valamilyen választ igényel a még nem iparosító országoktól [fegyverkezés] – az iparosítók és a leszakadók (perifériális helyzetbe kerülők) az atlanti térség előnyei [Anglia, Belgium, Franciaország, majd az USA is] napjainkig megmaradnak

Globális folyamatok - világméretű átalakulás Kontinentális munkamegosztás – Kelet-Európa szerepe: felvevőpiac, nyersanyag- és élelmiszertermelés Egységesülő világgazdaság: aranyalapú pénzek, globális válságok A folyamatok „exportja”: gyarmatosítás A leszakadó térségek feszültségei