Ernest Hemingway ( )

A kalandos életű író jómódú polgárcsaládból származott, amit korán otthagyott. Miután az érettségi előtt megszökött otthonról, 17 éves korában riporter lett. Egészségügyi önkéntesként Franciaországba ment, később az olasz frontra került. Súlyosan megsérült. Miután felépül, a görög forradalomról tudósított től Párizsban élt ben Floridába költözött től Kubában élt, ahol az amerikai haditengerészetet segítette a német tengeralattjárók felkutatásában.

1944-ben Angliába költözött, haditudósító lett. Részt vett a Normandiai partraszállásban, ahol újra megsebesült.

Elsőként vonult be Párizsba egy francia partizáncsapat parancsnokaként, amiért előbb parancsmegszegés miatt haditörvényszék elé került, majd kitüntették. Miután a háború véget ért, ismét Kubába ment ben repülőgépével lezuhant Afrika fölött, de túlélte. Irodalmi munkásságát Nobel-díjjal jutalmazták. Az Idahoban kezeltette magas vérnyomását, illetve egyre fokozódó paranoiáját és depresszióját július 2-án öngyilkos lett.

Hemingway nagyon kalandos életet élt. Nem csak a háborúban vett részt, volt haditudósító a polgárháború dúlta Spanyolországban, vadászott az Afrikai őserdőkben és szavannákon, bikaviadalokra járt Spanyolországba. Volt amatőr bokszbajnok és halászott.

Többször nősült és erősen ivott. Saját élményeiből ihletett regényei és novellái a férfias erényeket testesítik meg.

Hemingway műveire jellemző a tömörség, ami mindig sokkal nagyobb mondanivalót hordoz magában, mint ami olvasható. Számára a sorok közötti olvasat elengedhetetlen volt. A történet valós tartalma mindig a felszín alatt játszódik. Hemingwayről azt terjesztették, miután megírt egy művet, azt újra olvasta, és egyesével kihúzogatta a felesleges szavakat, legfőképpen a mellékneveket és csak a legszükségesebbeket tartotta meg. Műveire valóban jellemző a jelzők szűk használata a rejtett tartalom hangsúlyozását szolgálta.

Ernest Hemingway műveinek világa egyértelműen férfiközpontú. Témáiban férfias sportokat ábrázol, vadászatot, halászatot, ökölvívást, bikaviadalt. A halál visszatérő eleme műveinek. A halál szinte soha sem dicsőséges és nemes. Inkább a puszta valósággal és a dolgok értelmetlenségével szembesít. A veszélyekkel, az élet nehézségeivel való bátor szembenézés Hemingway világának tartóoszlopa. Férfias követelmény nála a bátorság és a helytállás minden körülmények között.

Ernest Hemingway regényei: (1925) Tavaszi zuhatag (The Torrents of Spring) (1926) Fiesta, a nap is felkel (korábban Különös társaság) (The Sun Also Rises) (1929) Búcsú a fegyverektől (A Farewell to Arms) (1937) Gazdagok és szegények (To Have and Have Not) (1940) Akiért a harang szól (For Whom the Bell Tolls) (1950) A folyón át a fák közé (Across the River and Into the Trees) (1952) Az öreg halász és a tenger (The Old Man and the Sea) (1962) … (Adventures of a Young Man) (1970) Szigetek az áramlatban (Islands in the Stream) (1986) Édenkert (The Garden of Eden)

Novelláskötetek (1925) A mi időnkben (In Our Time) (1927) Férfiak nők nélkül (Men Without Women) (1932) A Kilimandzsáró hava (The Snows of Kilimanjaro) (1933) A győztes nem nyer semmit (Winner Take Nothing) (1938) Az ötödik hadoszlop és az első 49 novella (The Fifth Column and the First Forty-Nine Stories) Egyéb írások (1935) Afrikai vadásznapló (Green Hills of Africa) (1960) Veszélyes nyár (The Dangerous Summer) (1964) Vándorünnep (A Moveable Feast) (2005) A Kilimandzsáró alatt (Under Kilimanjaro)

„...az ember nem arra született, hogy legyőzzék... Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.” /Az öreg halász és a tenger/

Ernest Hemingway ( )