Kodolányi János Főiskola Nemzetközi Hét április 8. A társadalmi participáció különbségei Magyarországon, kilenc nagyváros térségében Társadalmi konfliktusok – Társadalmi jól-lét és biztonság – Versenyképesség és társadalmi fejlődés TÁMOP A-11/1/KONV Dr. Ferencz Zoltán – MTA TK SZI

Kapcsolódás a kutatás elméleti keretéhez A társadalmi részvétel fogalmi rendszere Magába foglalja mindazokat a tevékenységeket, melyeket az egyén a „magánéletén” és munkáján kívül végez. Passzív és aktív társadalmi részvétel – Passzív: a különböző egyesületekben való tagság, illetve szervezetek támogatása; – Aktív: az önkéntes munka vagy a politikai kampányban való részvétel. A képviselő-választásokon és a népszavazásokon túl minden olyan cselekvés is ide tartozik, amelyek lehetővé teszik az állampolgárok számára, hogy beleszólhassanak a mindennapjaikat érintő ügyekbe, közügyekbe.

Kapcsolódás a kutatás elméleti keretéhez A társadalmi részvétel fogalmi rendszere A közügyekbe való beleszólás megvalósulásai: – a települést, nagyobb területi egységet érintő fejlesztési kérdések, – fejlesztési programok, stratégiák előkészületei, azok véleményezése, – döntés-előkészítés és a megvalósítás kivitelezése, amelyek kifejezetten hatással vannak az egyén környezetének változására. Társadalmi participáció a jól-lét vonatkozásában A társadalmi részvételre való lehetőség nem mindenki számára adottság. A részvételhez több kell: képességek, lehetőségek, szabadságok és mindenképp aktív hozzáállás. (Sen, 1992)

Eszközök és technikák A társadalmi részvétel eszközeit és technikáit a szakirodalom két nagy csoportba sorolja (Ploštajner–Mendeš 2005): Hagyományos technikák: elsősorban az önkormányzati működéshez kötődnek, illetve ide sorolják a hagyományos politikai részvételi módokat is, mint pl. a helyhatósági választásokat, a népszavazásokat. Új, modern technikák: a mai társadalmi, gazdasági komplexitás által megkívánt lehetőségek. Az ebbe a csoportba sorolható technikák a részvételi demokrácia eszközeiként alkalmazhatók.

A társadalmi részvétel technikái: hagyományos és modern eszközök 1. Szavaz á s 2. N é pszavaz á s 3. K ö zmeghallgat á s 4. Lakoss á gi f ó rum 5. K ö zgyűl é sen val ó r é szv é tel 6. Ö nkorm á nyzati bizotts á gban val ó r é szv é tel 7. Ö nkorm á nyzat munk á j á ban szak é rtők é nt val ó r é szv é tel 8. Pet í ci ó gyűjt é se, al áí r á sa 9. Tiltakoz á sok szervez é se, azokon val ó r é szv é tel 10. Be nem jelentett demonstr á ci ó, sztr á jk 1. Fórumok 2. Rendezvények 3. Konferenciák 4. Konszenzus konferencia 5. Workshopok 6. Helyszíni bejárás 7. Kerekasztal-beszélgetés 8. Kérdőívek 9. Interjúk 10. Aktiváló interjúk 11. Fókusz csoport 12. Internet 13. Blogok 14. Online fórumok 15. Helyi média (sajtó, TV, rádió) 16. Kiadványok 17. Szórólapok 18. Önkormányzati faliújságon való információközlés 19. Képzések 20. Kutatás 21. Civil Fórumok 22. Állampolgári Tanács

Az empirikus vizsgálat A kutatás módszere személyes, kérdőíves adatfelvétel volt, melynek során 5022 sikeres interjú készült el. A mintavételi eljárás a mintába bekerült települések mindegyikének egészét tekintve aránytartó (reprezentatív) volt nemre és korcsoportra. A településeken belüli, valamint a mintába bekerült települések közötti lakosságarányt tekintve viszont nem aránytartó rétegzett valószínűségi mintavételi eljárást alkalmaztunk. A mintavételi eljárás alapelveit a kutatás 2005-ös hullámával megegyező módon határoztuk meg. A vizsgálat mintaterülete kilenc magyarországi nagyváros és ezek térségei (Budapest, Debrecen, Győr, Kecskemét, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Szeged, Székesfehérvár és ezek szűkebb vonzáskörzete). A kérdőíves felvétel a felsorolt nagyvárosokban és környékükön történt, összesen 61 településen. Adatfelvétel ideje: –

A vizsgálat mintaterületei

Részvételi típusok Csak a fejlett városkörnyékre jellemző: önkormányzat munkájában szakértőként való részvétel; tiltakozások szervezése, azokon való részvétel; petíció gyűjtése, aláírása; be nem jelentett demonstráció, sztrájk. Csak a fejletlen városkörnyékre jellemző: önkormányzati bizottságban való részvétel; rendezvények, konferenciák. Mindkét városkörnyékre jellemző: népszavazás; közmeghallgatás; lakossági fórum; helyi közvélemény-kutatás, véleménynyilvánító kérdőívek kitöltése; konzultációk (civil fórumok; állampolgári tanács, részvételi költségvetés, jövőműhely, tudományos műhely) A tipikus „résztvevő”: 40 évnél idősebb, nő, diplomás Kivétel: tiltakozás szervezése, azokon való részvétel – szakközépiskolát végzett, férfi

Informálódási típusok Nagyvárosokban: internetes honlapok, helyi média, személyes kapcsolatok Fejlett térségek: helyi kiadványok Fejletlen térségek: személyes kapcsolatok Városkörnyéki térségek együtt: szórólapok, önkormányzati kiadványok Személyes kapcsolatok: évesek, közép- és felsőfokú végzettségűek Online hírforrások: évesek, közép- és felsőfokú végzettségűek Hagyományos hírforrások: nők, 60 évnél idősebbek, alap- és középfokú végzettségűek

Érdekérvényesítési típusok Nagyvárosokban: környéken lakók összefogása; DE: magas a „nem tudja” válaszok aránya, különösen Budapesten Politikai pártban való részvétel a fővárosban a legmagasabb (1,6%) Fejlett térségek: személyes kapcsolatok révén, személyesen országgyűlési képviselővel, DE: magas a „nincs rá mód” válaszok aránya Fejletlen térségek: személyesen önkormányzati és országgyűlési képviselővel; egyéni megoldások keresése

Civil szervezeti tagság A válaszadók 4,8 százaléka tagja valamilyen civil szervezetnek A fővárosi agglomerációban (6,2%) és a fejlett várostérségekben (8,4%) magasabb ez az arány A tagok között átlagot meghaladó arányban találjuk a nőket (6,4%); az éveseket (8,7%) és a diplomásokat (9,8%)

Köszönöm a figyelmüket!