Az ókori római étkezési szokások Készítette: Hárs Bianka

a vendéglátás Rómában fontos társadalmi eseménynek számított A római vendégszeretet a vendéglátás Rómában fontos társadalmi eseménynek számított Jellemző szokásaik voltak; a fogadott vendéget minden jóval ellátták távozásakor ajándékkal kedveskedtek neki a vendégbarátsággal való visszaélést a legnagyobb gyalázatnak tartották

Társadalmi eltérések Vagyonosabb rétegek Szegényebb rétegek Pazarló lakomák Általában: több fogás  gyakori az előétel, főétel, desszert húsok (sertés-, borjú-, birka-, baromfihúsok, vadak, énekesmadarak) halételek gyümölcsök bor Szegényebb rétegek Egyszerűbb étkek Általában: árpa-, búza-, köleskásák, melléjük különböző mártások saláták apróbb halak gyümölcsök bor

Étkezések A rómaiak naponta háromszor étkeztek

1. Reggeli (Ientaculum) 6-7 óra között fogyasztották el jellemzően egyszerű ételeket reggeliztek általában: gyümölcs, kenyér, olajbogyó, sajt, esetleg mézes bor

2. Ebéd (Prandium) 11-12 óra körül került rá sor már több fogásból állt többnyire kása vagy főzelékféle, gyümölcsök, halak, hideg és meleg húsételek, valamint must, mézes bor és méhser (esetleg az előző napi cena maradéka)

3. A nap főétkezése, a cena késő délutáni órákban (kb. 3 körül kezdődött) jellemzően bőséges ételsor módosabbaknál először étvágyserkentő előételek (tojás, saláták, osztriga, olajbogyó, apró sós halak) utána több fogásból álló tényleges cena desszert (sajt, befőzött és friss gyümölcs, többnyire alma)

„A rejtélyek terme” Pompejiben (The Hall of Mysteries, Pompeii, 79 AD)

Az étkezés helye korai időkben a ház központi helyiségében, az átriumban folyt a köztársaság korában külön ebédlőket építettek a vendégek vacsora előtt kezüket és a lábukat megmosva, kényelmes heverőkön heverve ettek és ittak a heverők 3 oldalról fogták körül az asztalt, a negyedik oldalt a tálalás és a közlekedés miatt szabadon hagyták a heverőket puha takarókkal fedték, párnákkal tették kényelmesebbé és szebbé

Általános római ételek

Halételek sütve-főzve egyaránt szerették tengeri és édesvízi halakat is ettek tengeri halból főleg makrélából készült a legkedveltebb mártás, a „garum” pl.:angolna, lepényhal, tintahal, osztriga

Húsételek ezek voltak a főfogások sok mindent ettek, pl.: disznó, juh, szamár, nyúl, meztelen csiga, szárnyasok: baromfi, fácán, fogoly, pulyka, kacsa, liba, gólya, apró énekesmadarak „A fényűzéstől sorvad Mars ős városa… A páva, melynek tolla arany babylon palást, numida gyöngytyúk és gallus kappan – ím! – ketrecben él, hogy ínyed csiklandozza majd, A gólya, messze tájak kedves vándora a hűszívű, a karcsúlábú, cserregő, a télen száműzött, tavaszhozó madár dorbézoló nép serpenyőjén fészkel itt.” (Petronius)

Édességek nem ismerték a cukrot mézzel vagy sűrített mustpárlattal édesítettek nem nagyon voltak édesszájúak, csemegeként jobban kedvelték a gyümölcsöket

Gyümölcsök sok gyümölcsöt termesztettek és fogyasztottak sokat ők honosítottak meg (cseresznye, őszibarack, szelídgesztenye) alma, körte, szilva, cseresznye, szőlő, őszibarack, datolya, mandula, dinnye egyaránt megtalálható volt az asztalukon körtéből: körtebort, körteborecetet, mézben főtt körtét készítettek

Zöldségek termeltek vörös- és fehér céklát, több mint 12 féle salátát, articsókát, spárgát, tököt, uborkát, karalábét szerették a hüvelyeseket (bab, borsó, lencse) különösen odavoltak a pörkölt csicseriborsóért

Italok vízzel hígított, különböző fűszerekkel ízesített borok kecsketej árpából készült sör

Említésre méltó rómaiak Érdekességek: Említésre méltó rómaiak Marcus Gabius Apicius (Kr. u. 1. század) Lucius Licinus Lucullus (Kr. e. 118-57)