A polgári közigazgatás kiépülése Az abszolutizmusoktól a polgári közigazgatási rendszerig --- Magyar helyi közigazgatás 1867 után - Az előadás egyszerűsített változata a jogtortenet.sze.hu oldalra -

A közjó szolgálatában II. József – jozefinizmus Tervek a magyar közigazgatás átalakítására Megyerendszer teljes átalakítása Új „felettes” egységek: Kerületek (Bezirk) - Kerületi főispánok/biztosok (Bezirkskomissare) Helytartótanács/Gubernium→közvetlen feladatok Megyei gyűlések funkciójának lecsökkentése

A „Hivatali utasítás” bevezetése Amtsunterricht Cél: az egységes közigazgatás megteremtése, nemcsak alapelveiben, hanem részleteiben is Ügyviteli szabályzat -Sachbearbeitungsordnung der Behörden, „Amtsunterricht“. Hivatalnokok felsorolása, munka- és pihenőideje A hivatal vezetője a megyében: alispán – „vicispán” - Vizegespann

A neoabszolutizmus kora A magyarországi változások 1848-49. 1849-1854. május 1-ig ostromállapot Magyarországon. 1849 – 1950. a katonai kormányzat időszaka: minden alárendelve a katonai rendszernek, a nemzetiségek egyenjogúsítása, hivatalnokok kiküldése. Öt kerületet (tartományt) szerveztek: Magyar királyság fennmaradó területeiből Öt katonai körzet Sopron, Pozsony, Nagyvárad, Kassa, Pest-Buda. Bach rendszer 1849. június - 1860 júniusa

Az osztrák monarchikus diktatúra Az első évtized neoabszolutista rendszerének legfőbb (közjogi) jellemzői: 1. nincs népképviselet, illetve az ilyen jellegű testületek valójában rendi intézmények, 2. kevés az alapjog (különösen az emberi jogok biztosítása hiányos), 3. a hatalommegosztás szünetel, a császárt illeti meg, 4. nincs garantált bírói függetlenség, 5. a tartományok csak közigazgatási egységek, 6. kísérletek történtek az autonómia megteremtésére (községi és tartományi), de végül is nem kerültek bevezetésre.

A polgári államszervezet kiépülése Magyarországon A jogállam és a polgári alkotmányosság Cél: az ”állam mint a törvényesség őre” konstrukció megteremtése. A hatalom klasszikus három ágának elkülönítése: a törvényhozás és a végrehajtás viszonyát az adócenzusos választójogon nyugvó képviselet, a törvények primátusa, illetve a parlamentnek felelős kormányzati rendszer jellemezte.

A polgári igazgatás Az igazgatás a törvények adta keretek közötti, csak kivételes felhatalmazáson nyugvó végrehajtó tevékenység. Az igazgatás sokrétűbbé válásával az általános (belügyi) igazgatásból folyamatosan kivált a szakigazgatás. A közigazgatás és az igazságszolgáltatás kettéválasztását – a ”harmadik hatalom önállósulását” – az 1869:IV. tc. deklarálta.

A miniszterelnökség feladat- és hatásköre A végrehajtó hatalmat a parlamentnek felelős kormányzat testesítette meg. Az egyes igazgatási ágak élén álló minisztereket – a miniszterelnök előterjesztésére – az uralkodó nevezte ki. A miniszterelnökség feladata: a politikai és a gazdasági vezetés, valamint a minisztériumok koordinatív irányítása volt, majd a közvetlenül alárendelt szervek felügyeletével feladatköre fokozatosan bővült.

A miniszterelnökség hatásköre A hatáskörébe vont ügyeknek három csoportja különböztethető meg: a kormány elnökére háruló állandó és járulékos feladatok, a több tárcát érintő, periódusonként változó ún. kiemelt ügyek, a hozzárendelt közel ötven hivatal speciális ügyei tartoztak.

A minisztertanács Tevékenysége kétirányú volt: 1. megvitatta a kormány politikai irányvonalát, azokat a kiemelt fontosságú ügyeket, amelyek hatást gyakoroltak az állam működésére, 2. Mint testületi szerv, döntött a hatáskörébe utalt vagy a szakminiszterek által elé vitt egyedi ügyekben (pl. főrendiházi kinevezések; kegyelmezési ügyek; állami tisztviselők kinevezése, nyugdíjazása; egyezmények, szerződések kötése; meghatározott értéket meghaladó építkezések). .

Általános és a szakigazgatás viszonya Kormánynak alárendelt hatékony területi igazgatási rendszerekben többfokozatúság figyelhető meg. A magyar fejlődésben a megye - járás - község modell honosodott meg. Máthé: „A közigazgatás összefogásának (centralizáció) és a szakpartikularizmus elvének konkurálása a központosítás térhódításához vezetett.”

A törvényhatóság Az 1870./1886. évi törvények a középszintű igazgatás szerveiként a törvényhatóságot: a vármegyét és a törvényhatósági jogú várost jelölték meg. A közigazgatás alsó fokán, a községi törvények értelmében a fokozatonként elkülönülő községek helyezkedtek el.

A vármegyék Az 1886. évi törvény a megye hatáskörét: belügyeinek önálló intézésére, az állami közigazgatás közvetítésére, a politikai ügykörre szorította. A megye testületi szervét, a törvényhatósági bizottságot továbbra a választott és kinevezett tagok alkották fele-fele arányban. Virilizmus: a nyers virilizmus intézménye a legtöbb adót fizetők kijelölt összességét jelentette.

Vármegyei közgyűlés A közgyűlés: a vármegyei költségvetés megvitatása, a tisztségviselők megválasztása, a szabályrendelet-alkotás tartozott. A törvényhatóságok élén a kormány megbízottjaként működő, de az uralkodó által kinevezett főispán korlátlan jogkört kapott. A törvényhatóság első tisztviselője: az alispán.

Vármegyei közigazgatás A belső tisztviselői: a főjegyző, a tiszti főügyész, az árvaszéki elnök, továbbá az állami szakigazgatás beosztott tisztviselői. A megye külső tisztviselői voltak a főszolgabírák. A szolgabírák a járásban teljesítettek szolgálatot. A főszolgabíró a községek felügyeletét, irányítását látta el, hatósági jogkörben az első fokú fórum volt.

A városok A városokat csak polgári kori törvényhatósági keretben és községi fokozatban ismerték el a törvények. A törvényhatósági jogú város szerepköre a megyééhez volt hasonló: első- és másodfokon látta el a közigazgatás intézését. Testületi szerve a városi tanács, első tisztviselője a polgármester volt.

A községek A községek jogállásuk szerint három kategóriába sorolhatók: 1. Az elsőfokú bírói joghatósággal felruházott mezővárosok utódai, a rendezett tanácsú városok közvetlenül a megye alá tartoztak. 2. A törvényhozás a külön községi jegyzőt tartó, de rendezett tanáccsal nem bíró mezővárosokat, falvakat nagyközségekké; 3. a közös jegyzőt tartó helységeket pedig kisközséggé minősítette.