Vannak napok...
Ma vidáman ébredtem, mint minden nap
Amikor kimentem a konyhába, megütöttem a lábam ujját a küszöbben...
A feleségem megprobált kedveskedni es főzött nekem egy jó forró kávét, amivel megégettem a nyelvem...
Amikor megpróbáltam kenyeret pirítani, megrázott az áram...
Ebben a pillanatban csengett a telefon. A lányom volt, aki lekéste a buszt és megkért, hogy hozzam el...
Annyira ideges lettem, hogy kiöntöttem magamra a kávét és elhatároztam hogy átöltözök, de előbb megnyugtatom az idegeim és lezuhanyzok. Ekkor következett be a tragédia…