Összehasonlító művelődéstörténet 4. előadás Az középkori tudás Forrás Alkuin: Párbeszéd a szónoklattanról és az erényekről Hugo de Sancto Victore: Didascalicon Albertus Magnus: Dionysius Az isteni nevekről című művéről Abaelardus: Etika

Nevezze meg Alkuin Párbeszéd a szónoklattanról és az erényekről c Nevezze meg Alkuin Párbeszéd a szónoklattanról és az erényekről c. munkájának a beszélőit! Melyik állat hallat olyan hangot, mint a csikorgó szekér – Hugo de Sancto Victore szerint? Albertus Magnus hivatkozik-e, mint tekintélyre arab bölcselőre? Ha igen, akkor kire? Abaelardus szerint lehet-e a testnek bűne?

Ambrosius Theodosius Macrobius (IV-V. század) Commentum ad Ciceronis somnium Scipionis Cicero szövege kapcsán a filozófia három területét, a fizikát, az etikát és a logikát tárgyalta. Kozmológiai elképzelésének forrása Porphüriosz kommentárja Platón Timaioszához. Homérosz aranyláncának nevezte a létezés láncolatát, amelyet az Isten az égből csünget alá a földig, s ez a metafora, amely a Létezés nagy láncolataként lesz ismert, az újkor elejéig hivatkozott maradt. A több platonikus vonás mellett megmutatkozott az arisztotelészi is, abban, hogy az elkülönült természetfeletti és természeti világ égi és földi helyéről esett szó.

Pseudo-Dionysios Areopagita (6. század) Az égi hierarchiáról (Peri tész uraniasz hiererkhiasz): a Szellemvilág természetét mutatta be. Az angyalok közösségét – a Jelenések könyve alapján – háromszor három hierarchikus karba szervezte: szeráfok, kérubok és trónok; hatalmak, erények és erők; fejedelemségek, arkangyalok és angyalok. A misztikus teológia: az Isten és a hozzá fordult lélek misztikus egyesülését taglalta Az egyházi hierarchiáról pedig az égi világ hierarchikus másaként mutatta be az egyházat: három rendbe szervezte ugyanúgy a papságot (püspök, pap, diakónus), és az alacsonyabb szinteket (szerzetes, laikus, keresztségre készülő). Újplatonista Véleménye szerint, negatív módon – via negatíva, v. apofatikus (tagadó) út – Istenről csak olyan igazságokat lehet megállapítani, amelyek nem tartoznak hozzá. Követői Hitvalló Maximosz (580 – 662), akit a bizánci ortodox teológia legjelesebbje, kommentárokat írt Pszeudo-Dionüszioszról, s összeegyeztethetővé tette az órigenészi és a pszeudo-dionüszoszi tanításokat. Johannes Scotus Erigena 850 körül fordítja latinra Pseudo-Dionysios Areopagita munkáit Aquinói Tamásra rendkívüli hatást gyakorolt.

Aquinói Szent Tamás (1225? – 1274) A középkor világképe: Summa ISTEN SZERÁFOK KERUBOK TRÓNOK URALMAK ERÉNYEK Szellemvilág (9 szféra) HATALMAK FEJEDELEMSÉGEK ARKANGYALOK ANGYALOK PRIMUM MOBILE (Első mozgató) FIRNAMENT (Csillagok kristálygömbje) SZATURNUSZ JUPITER Csillagvilág (9 szféra) MARS NAP VÉNUSZ MERKUR HOLD A 13.században ehhez a világképhez Aquinói Tamás filozófiája által társul az – Arisztotelész természetbölcseletéből és Ptoleimaiosz kozmológiájából származtatott - Elemi világ. EMBER ÁLLATOK NÖVÉNYEK FÉMEK Elemi világ (9 szféra) KÖVEK TŰZ LEVEGŐ VÍZ FÖLD ALVILÁG

Cosmas Antiochiai Konstantin (=Cosmas, Kozma Indopleuctes, 600 körül) A bibliai földrajz: Topographica Christiana Tabernákulum A nesztoriánus hitét megtagadó Cosmas lapos Föld-elképzelése antik előzmények továbbfolytatása. A középkor végéig számos köznapi univerzum-elképzelés alapját szolgáltatta.

Koszmasz Indikopleuktész: Topographia cristiana, 9. sz.

Az enciklopédikus szemlélet továbbélése Cassiodorus ( 485-490 – 580) Boethius (480 – 524 k.), Sevillai Szent Izidor (600 körül) Beda Venerabilis (800 körül) Alkuin (730 k – 804) Scotus Erigena (Eriguena = ír, 810 – 887) Hrabanus Maurus (776 k – 865)

Elemek-égtájak-évszakok-állatövek közötti összefüggések, 11. sz Elemek-égtájak-évszakok-állatövek közötti összefüggések, 11. sz. angol rajz

Alcuinus Flaccus kb. 730 - 804 Beda Venerabilis york-i tanítványának (Egbert) tanítványa York: Anglia vezető kolostora, műveltségi központja az iskola vezetőjévé Egbert Alciunt nevezte ki 781: Rómába küldik (itt találkozik másodjára Nagy Károllyal) Nagy Károly Aachenbe hívja - az udvari iskolát (Schola Palatina) vezeti - a Karoling reneszánsz legjelentősebb alakja szabad művészetek leírója (a krisztianizálás befejezője) területi elv bevezetője (intézmény) írásmód átalakítója 789: a tours-i Szent Márton kolostor apátja lesz

Párbeszéd a szónoklattanról és az erényekről (Dialogus de rethorica et virtubitis)

Hugo de Sancto Victore (1096 – 1141) szászországi származású Tanulmányait a Párizs melletti Szent Viktor apátságban teljesíti ki - a kolostori iskola vezető lesz Teológus és misztikus, filozófiai érdeklődésű szerinte: a filozófia feladata az isteni és emberi dolgok kutatása a filozófiai tudományok közé fölveszi a mechanikai mesterségeket a szépségnek lehet öncélú formája is (természetben, emberi alkotásban)

Eruditionis Didascalicae Libri VII Eruditionis Didascalicae Libri VII. vagy Didascalicon (Az iskolai műveltség 7 könyve) Bevezetés a filozófiaába, az egyházi és a világi tudományokba

Albertus Magnus (1193 – 1280) Grófi származék, de Itáliában tanult (Padova) 1229-ben lép be a dominikanus rendbe német iskolákban tanít (Köln, Hildesheim, Freiburg, Strassburg) Párizsban tanít, tanítványa Aquinói Tamás 1249: a külni studium generalét megszervezi Regensburgban lesz püspök – 1260 – 1262 Az arisztoteliánus- averroista irányzat védelmezője - részt is vesz a párizsi vitában - Aquinói Tamás eszméit védi (akkor már elhúnyt) Kölnben hal meg Alapvetőn maga is arisztoteliánus, emiatt ismeri az arab és a pogány filozófiát, abban is a neoplatonizmust - emanációs fénytan elképzelésének követője

Dionysius Az isteni nevekről című művéről Pseudo-Dionysius Areopagita: De divinis nominibus c. műhöz kommentár Arisztoteliánis és neoplatonista elemek ötvözése A mű fölépítése a skolasztikus módszer klasszikus szabályait követi Ezen műve szerint van aki platonistának, van aki arisztoteliánusnak mondja platoni-dionüsoszi vonás: fény esztétika arisztotelészi: forma-fogalom

Petrus Abaelardus (1079 - 1142) Önéletrajza: Historia Calamitatum (Szerencsétlenségeim története) Bretagne-ban született, a Cluny-i apátságban halt meg Nemes származék, kiváló gondolkodó, egyre másra győzi le tudásban a tanárait Héloise.zal tragikus végű szerelmi viszony Ennek eredményeként megcsonkítja magát Szerzetesi ruhát ölt Két ízben is zsinat elé idézik (1121, 1140), elítélik, eretneknek mondják, kolostori fogságba kerül - ellentét Clairvaux-i Bernáttal (misztikus teológia kialakítója) Ebben az időben alakul át az antik forráshoz való viszony - ennek az eredményeként is fogadják be majd a század végén az arab-szaracén hatásokat (s általa görög-latin auktorokat) - a 7 szabad művészet mellett a görög filozófia és a római jog is tanulmányozott - a filozófia és a teológia kezd különválni - a szentháromságtani problémák miatt (kegyelem, szabad akarat viszonya) előtérbe kerül az etika

irodalom Alkuin: Párbeszéd a szónoklattanról és az erényekről Hugo de Sancto Victore: Didascalicon Albertus Magnus: Dionysius Az isteni nevekről című művéről Abaelardus: Etika