Az alacsony egyensúlyi szint problémája Callaway és Perelson Bull Math Biol 64: (2002) nyomán Hogyan magyarázható az alacsony egyensúlyi (?) vírusszint hatékony vírusgátló kezelés alatt?
Alapmodell
Nem robusztus alacsony egyensúly (hányadára csökkent a vírusszint a kezelés hatására) ε 0 : az a kritikus kezelési hatékonyság, amely fölött a fertőzés nem tartható fenn.
Nem robusztus alacsony egyensúly (hányadára csökkent a vírusszint a kezelés hatására) ε 0 : az a kritikus kezelési hatékonyság, amely fölött a fertőzés nem tartható fenn.
Lassú konvergencia a minimumérték 1 vírus/beteg alatt! lassú konvergencia gyenge kezelés (1 log drop) esetén is – a korai RT monoterápiák gyors konvergenciát mutattak
Változatok, amik nem működnek
Telítődés
Célsejt-proliferáció Logisztikus növekedés és változatai
Nyugvó sejtek
Krónikusan fertőzött sejtek
Az oszcilláció csillapított, a konvergencia valamivel gyorsabb.
Látensen fertőzött sejtek Lassú dinamika. A perzisztencia lehet nagyon lassú kihalás
Kötött vírus A dinamika lehet nagyon lassú.
Sejtes immunválasz Lineáris függés (még mindig nem jó)
Sejtes immunválasz Ebben a formában a vírusszint egyáltalán nem függ a kezelés hatékonyságától.
Bystander hatás Lineáris függés (még mindig nem jó)
Lehetséges megoldások
Denzitásfüggő halálozási ráta
A konvergencia is gyorsabb. Probléma: a kitevő értéke biológiai jelentés?
Kompartmentmodellek 1: Létezik egy térbeli kompartmentum, amelyben a gyógyszerhatás gyengébb.
Gyors konvergencia. Csillapított oszcilláció: „blips”.
Kompartmentmodell 2 Létezik egy sejttípus, amelyben a gyógyszerhatás gyengébb.
Konklúzió vagy nem stabil az alacsony egyensúlyi állapot vagy létezik virális „refúgium” vagy alacsony vírusszint mellett lényegesen alacsonyabb a fertőzött sejtek halálozási rátája
Legfrissebb eredmények ART alatt látens klónok sztochasztikus aktivációja (pl. Buzón et al. PLoS Pathog 2011). Memória CD4+T-sejtek, illetve látens HIV- fertőzött sejtek (Bosque et al. PLoS Pathog 2011) homeosztatikus proliferációja De: elképzelhető, hogy a sejtről-sejtre terjedés ilyenkor is működhet (Sigal et al. Nature 2011)