Beszédelmélet és szövegkutatás II. A „nyelvhasználat” elméletei és az iskolai kommunikáció

III. A beszéd kognitív alapú megközelítése Nyelv és gondolkodás Milyen összefüggés van köztük? Azonosak? Az egyik teszi lehetővé a másikat? Lehet nyelv nélkül gondolkodni? A nyelv befolyásolja azt, ahogyan a világról gondolkodunk? Előbb gondolkodni tanulunk meg, vagy a szavak formálják a gondolatokat? Nyelvek közötti különbségek – gondolkodásbeli különbségek?

III. Nyelv és gondolkodás 1. nyelv = gondolkodás 2. nyelv ≠ gondolkodás behavioristák Smith & mtsai., 1947: kurarekísérlet Watson, 1913: gondolkodás ─ Dr. Smith beadatta hangtalan beszéd magának, csak a szív és az agy működött. Jelentéstartalmakra emlékezett, konkrét szavakra nem.

III. Nyelv és gondolkodás Különböző nézetek a nyelv és gondolkodás viszonyáról Objektivista: úgy nevezem el, ahogy látom. Whorfianus: olyannak látom, amilyennek elneveztem. Szociális konstruktivista: nem létezik, amíg el nem nevezem. Behaviorista: nincs értelme, mert nincs „gondolat”, ezért a nyelv nem is tud hatni a gondolkodásra.

III. Nyelv és gondolkodás A nyelvi determinizmus és relativizmus Nyelvi determinizmus • Erős megfogalmazás: a nyelv szerkezete meghatározza a gondolkodást • Gyenge megfogalmazás: a nyelv szerkezete befolyásolja a gondolkodást. Nyelvi relativizmus A nyelvek közötti különbségek eltéréseket okoznak a beszélők gondolataiban, vagyis a nyelv befolyásolja, hogyan észleljük a világot.

III. Nyelv és gondolkodás Kölcsönös a viszony: HUMBOLDT A nyelvben nemzeti jelleg (gondolkodásmód) nyilvánul meg. A nyelv strukturálja a gondolkodást, de a gondolkodás visszahat a nyelvre. WITTGENSTEIN A nyelv és a gondolkodás közt nem áll fenn viszony. A nyelv játék, a nyelviség megelőz minden tapasztalatot, érzelmet. A nyelvhasználó: résztvevő, alakító. VIGOTSZKIJ A beszéd és a gondolkodás külön utakon fejlődött ki, majd egy ponton találkozott (ld.: a gyermek fejlődése: a beszéd előtti szakasz, majd a gondolkodás nélküli beszédszakasz stb.).

IV. Szövegelmélet, szövegkutatás 1. A szöveg mint a beszéd egysége A szöveg mint funkcionáló nyelvi konstruktum 2. A nyelvészeti szövegkutatás területei A. A szövegkapcsolatok szintjei Szövegvilágok, globális minták, partitúrák B. Szövegtípusok, szövegfajták Művészi és nem művészi szöveg C. Szöveg és stílus ─ szövegtípusok, stílusváltozatok D. Szövegértés, szövegértelmezés A szövegértés és a tudásbázisok 1. A szövegvilágok 2. Szövegértésmodellek 3. Globális minták 4. A szöveg megközelítése. Az elemzés elmélete és gyakorlata

IV.1. A szöveg mint a beszéd egysége A kommunikáció egysége a szöveg: nyelvi és nem nyelvi szöveg A verbális (nyelvi) kommunikáció egysége: a nyelvi szöveg. A nyelvi szöveg áll: nyelvi elemekből, nem nyelvi (extralingvális és pragmatikai) elemekből.

IV.1. A szöveg mint a beszéd egysége A szöveg a továbbiakban = ‘nyelvi szöveg’ A szöveg a beszédben (+ írásban = kommunikációban) funkcionáló nyelvi konstruktum . Meghatározása csak komplex lehet: kommunikációs funkciót tölt be rendelkezik a szöveg felépítésére jellemző sajátságokkal ‒ nem definitív tulajdonság

IV.1. A szöveg mint a beszéd egysége A szöveg komplex voltának tudományos következményei: Pontos meghatározása nem lehetséges. Kutatása több tudományterületet érint. A nyelvi szöveg kutatása is csak a „külső körülmények” figyelembe vételével lehetséges.

IV.2. A. A nyelvészeti szövegkutatás területei A szövegkapcsolatok szintjei Szövegrammatika: a szöveg nyelvi elemeinek grammatikai kapcsolatai, konnexitása Szövegszemantika: a szöveg szemantikai jellemzői, hálója, a szöveg jelentése Szövegpragmatika: a szövegjelentésnek, a szövegalkotónak és a befogadónak, valamint a kommunikációs környezetnek (szituáció, kontextus) a viszonya kommunikációs környezet ↓ ↓ kontextus szituáció (szövegkörnyezet) (közléshelyzet)

IV.2. B. A (nyelvészeti) szövegkutatás területei A szövegtípusok, szövegfajták: A társadalmi szituációknak megfelelő szövegformák (retorikai, tudományos, társalgási stb. szövegtípus) A tartalommal adekvát közlésformák: (elbeszélő, leíró, értekező, érvelő stb. szövegfajta) Az osztályozás bizonytalan, sokban követi a laikus szövegosztályokat.

IV.2. B. A (nyelvészeti) szövegkutatás területei A szövegosztályozás szokásos szempontjai: A szövegen kívüli (szituációs) tényezők szerint (~ laikus osztályozás) A szövegen belüli tényezők szerint A szövegen kívüli és belüli tényezők egyidejű figyelembevételével – a leginkább elfogadott

IV.2. B. A (nyelvészeti) szövegkutatás területei Mátrixszerű modellek (több dimenzió metszéspontjában mutatják a típust) A szöveg hatóköre szerint: Magán- (közvetlen, informális) Nyilvános (társadalmi, formális) nyelvhasználati A közlemény közege szerint: Élőszóbeli Írott szöveg A kommunikációs forma szerint Monológ Dialógus

IV.2. B. A (nyelvészeti) szövegkutatás területei Társadalmi helyzetek szerint (műfajok): Beszélt nyelvi szövegtípusok: ünnepi beszéd, prédikáció, felszólalás, előadás, hivatali beszéd, szóbeli riport, vita, rádiós-televíziós közlés, társalgás stb. Írott nyelvi szövegtípusok: rendelet, határozat, hivatalos levél, feljegyzés, értekezés, dolgozat, magánlevél, napló, hirdetés stb. A sor végtelen!!!! Formális →→→→→Informális

IV.2. B. A (nyelvészeti) szövegkutatás területei Társalgás ‒ tkp. szövegtípus Beszédes interakció, amelyben a téma a változhat, a beszélők és hallgatók együttműködnek, hogy a párbeszédet jelentéstelivé és értelmessé tegyék (Grice), sajátos forma az iskolai dialógus: irányított „társalgás” a tanár vezetésével, l. Grice-i maximák!

IV.2. B. A (nyelvészeti) szövegkutatás területei A szövegfajták A közlés célja (a beszélő szándéka) szerint: Leíró: tárgyak, helyszínek, személyek, jelenségek bemutatása Elbeszélő: események (időbeli) lefolyásának bemutatása Érvelő (elemző, meggyőző): a hallgatót elgondolkodtatni, meggyőzni szándékozik A szövegfajták jellemzők lehetnek az egyes szövegtípusokra.

IV.2. B. A (nyelvészeti) szövegkutatás területei A művészi és a nem művészi beszéd (szöveg) A művészi (irodalmi) szöveg is szövegtípus De minőségileg más, mint a többi: esztétikai minőséget képvisel: a valóság sajátos, újszerű szemlélete és ábrázolása, sőt, új valóság teremtése.

IV.2. B. A (nyelvészeti) szövegkutatás területei A művészi beszéd jellemzői: a redundancia, amely nem csökkenti, hanem növeli a hírértéket (pl. utazás = élet metafora) takarékosság+ feszültségteremtés, -feloldás = sűrítés (a metafora szemantikai „normaszegése” ↔ ráismerés, pl. a karácsony rongyai)

IV.2. C. A (nyelvészeti) szövegkutatás területei Szöveg és stílus ─ szövegtípusok, stílusváltozatok A szöveg és stílus szorosan összekapcsolódik: Minden szövegnek van stílusa. Valójában csak a szövegnek van stílusa ‒ a kisebb egységek (pl. szavak) stílusa a szövegbeli használat alapján állandósul.

IV.2. C. A (nyelvészeti) szövegkutatás területei A szövegtípusok stílusa a helyzetnek megfelelő kifejezésforma (pl. prédikáció, tudományos előadás, hivatalos levél, otthoni beszélgetés stb.). A „hangulati” stílusváltozatok a beszélő érzelmi-hangulati attitűdjét jelzik (ironikus, gúnyos, durva, rosszalló stb.). A művészi szöveg stílusa a művészi stílus.

IV.2. C. A (nyelvészeti) szövegkutatás területei A művészi stílus: stilémákkal teszi a valóságról szóló, alapvetően „erőtlen” beszédet erőteljessé. A stilémák a valóság szemléletének, ábrázolásának, újrateremtésének részei. Figurák (alakzatok) Trópusok (szóképek) A szöveg szerkezetének szintjén éppen úgy érvényesülhetnek, mint mondatok között vagy pl. lexikai, hangtani szinten.

IV.2. D. A (nyelvészeti) szövegkutatás területei Szövegértés, szövegértelmezés A szövegértés és a tudásbázisok Tudásbázisok: tudáscsomagok, amelyek lehetővé teszik, hogy értelmet adjunk a világnak és leírásainak, a szövegeknek Szövegvilágok Szövegértésmodellek Globális minták: tudásalakzatok Partitúra: a művészi szöveg kompozíciójának sémája

IV.2. D. A (nyelvészeti) szövegkutatás területei 1. A szövegvilágok Az elmében aktivizált reprezentációk rendszeré-ből létrehozott modell a szövegvilág, a szöveg részei ebben válnak értelmezhetővé. A szövegvilág mint mentális modell tényezői: a tér- és időkijelölések a nyelvi interakcióban résztvevőkkel kapcsolatos szociális ismeretek a beszédhelyzet fő jellemzői a nem nyelvi és nyelvi cselekvések (beszéd és megértés) a szöveg mint önmagára utaló rendszer: referenciák, referenciaviszonyok, deixis

IV.2. D. A (nyelvészeti) szövegkutatás területei A szövegvilágnak mindig van kapcsolata a valós világgal, de nem azonos vele. R. Jackendoff szerint szükségtelen és lehetetlen is mindig teljes világmodellt alkalmaznunk → világfragmentum (aktuális szövegvilág)(Petőfi S. János) A szövegvilág határai a résztvevők kognícióinak határaival azonosak. Sikeres kommunikáció esetén a beszélő és hallgató számára nagyjából azonos a szövegvilág. Összetevői: az észlelés, a tudás által felhasznált ismeret, a következtetés és a sémává kiegészítés Nyitott rendszer: a szövegalkotás és -megértés során új észlelések, újonnan aktivizált tudás válhat a szövegvilág részévé.

IV.2. D. A (nyelvészeti) szövegkutatás területei 2. Szövegértésmodellek A 80-as évekig a szövegértés leginkább a szöveg jelentésének reprezentációja volt (a propozici-onális (= kijelentésalapú, állításformájú) reprezent-ációkra való fókuszálással) Újabban a nyelvet inkább feldolgozási instrukciók halmazának tekintik (Zwaan, 2004) arra vonatkozóan, hogy hogyan építsünk mentális reprezentációt leírt helyzetről (mentális modell vagy helyzeti modell) (Johnson-Laird, 1983; van Dijk & Kintsch, 1983)

IV.2. D. A (nyelvészeti) szövegkutatás területei KI-modell (Kintsch, 1998) Konstrukció Bottom-up (alulról felfelé építkező) folyamat → a szöveginput alapján gondolategységek kialakítása, az olvasó tudásának és tapasztalatának előhívása → egy kölcsönösen összekapcsolódó hálózat, amelyben releváns és irreleváns elemek is vannak. Integráció Az aktivációs minta stabilizálódik a hálózatban, és csak a releváns elemek maradnak meg. Változik, ha új elem adódik. A mondatvégek speciális szerepe → a munkamemória kiürítése. A legerősebb propozíció (gondolategység) vivődik tovább a következő ciklusba

IV.2. D. A (nyelvészeti) szövegkutatás területei 3. Globális minták (= tudásalakzatok): A szöveg értelme feltételezi, hogy a szöveg kifejezései által aktivizált ismeretek körében az értelem folytonossága megvan. A szöveg kifejezései által aktivizált ismeretek globális mintákban jelennek meg: keretek sémák forgatókönyvek

IV.2. D. A (nyelvészeti) szövegkutatás területei Keretek: olyan globális minták, amelyek köznapi ismereteket tartalmaznak valamely központi fogalommal kapcsolatban. A keretek alapján tudható, hogy milyen dolgok tartoznak együvé, de nem tudható, hogy milyen sorrendben (pl.: játék). Sémák: az események és körülmények (v. állapotok) térbeli-időbeli, ok-okozati össze-függéseit rendezik össze. Forgatókönyv: rögzített terv, a mindennapi élet eseményeinek, cselekvéssorainak típus szerinti ismerete, amelyekben a résztvevők és a tőlük elvárt cselekedetek meg vannak határozva.

IV.2. D. A (nyelvészeti) szövegkutatás területei 4. A szöveg megközelítése. Az elemzés elmélete és gyakorlata Szövegtani elemzés Nyelvészeti szempontú (szorosabban véve nyelvészeti szövegtani: ( nyelvi-szerkezeti) Értelmező elemzés Szemiotikai (Petőfi S. János) Nyelvi-stilisztikai szempontú Hermeneutikai Irodalmi Nyelvi kiindulású mélyértelmezés