Víz és Élelmiszerbiztonság Ünnepi köszöntő a Víz Világnapja alkalmából Szent István Egyetem, Mezőgazdasági Eszköz- és Gépfejlődéstörténeti Szakmúzeum Gödöllő március 21. Dr. Lelkes János ügyvezető igazgató Mikroöntözési Kutató Szolgáltató Kft.

A Víz Világnapját 1992 óta ünnepeljük, amikor az ENSZ a Rio de Janeiró-i környezetvédelmi konferenciáján a résztvevők kezdeményezték, hogy március 22-e legyen világnap. Felhívták a kormányok, a különféle szervezetek és magánszemélyek figyelmét a víz rendkívül fontos szerepére életünkben. Hogy mi volt a célja e felhívásnak? Elsősorban az, hogy védjük és óvjuk a környezetünket és a Föld vízkészletét. A figyelmeztetés 20 évvel ezelőtt hangzott el, de úgy tűnik, egy kicsit elkésett. Addigra már oly mértékben elszennyeződött a környezetünk, beleértve a világ folyó- és állóvizeit is, hogy a felhívás utolsó figyelmeztetésnek is beillett.

Tényleg elkéstünk ?

A víz a világ jelenlegi állása szerint a legnagyobb kincsünk. A Föld felületének 71 százalékát víz borítja, de csak 2,6 százaléka az édesvíz! S ennek az utóbbi mennyiségnek is 98 százaléka a föld felszíne alatt van, ha el akarjuk érni, ki kell „bányásznunk” onnan. Hasonló a helyzet hazánk ivóvízkészletével, amelynek 95 százaléka van a felszín alatti vizekben. A szakemberek szerint mi igen szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert az ivóvízkészletünk viszonylag gazdag, (még) nincs okunk az aggodalomra, a nagyobb városok környezetében annyi a vízforrás, hogy az Európai Unió szinte egyetlen nagyobb városa sem bír ilyen készlettel! Jó hír, nyugtázhatjuk megelégedéssel. Pedig de sokat kellene tenni annak érdekében, hogy ez az állapot még sokáig ilyen kedvező legyen, s gyerekeink, unokáink és az ő utódaik is tiszta ivóvizet önthessenek a poharukba.

" Az USA fejenként naponta 500 litert fogyaszt, az EU 200-at, Magyarország 100-at, Etiópia 20-at." Hogyan fogyaszt Magyarország fejenként naponta 100 liter vizet? Ez egy átlag! Annyit jelent, hogy az összfogyasztást, (amit a vízórákról leolvasnak) visszaosztják a lakosság és a napok számával: Pl.: Magyarországon a Vízművek adatai alapján elfogy egy évben m3 víz (ennyit számláznak ki). Ezt leosztják a lakossal = 36.5 m3/fő/év. Ezt tovább osztják 365-tel = 0.1m3=100liter /fő/nap. Ez nem azt jelenti, hogy minden egyes ember ennyit fogyaszt! Vannak, akik csak ivásra, főzésre, fürdésre fogyasztanak, ami kb liter/fő lehet Vannak akik luxus célokra használják a drágán kezelt ivóvizet: ide sorolják a kocsimosást, a pázsit öntözést

Több ilyen tartalmú táblát kellene látnunk

A környezetvédelemmel, ezen belül is az ivóvíz megóvásával foglalkozó szakemberek egybehangzó véleménye szerint: a víz az elkövetkező évszázadok egyik stratégiai eszköze lehet egy-egy állam kezében. A víz drágább és becsesebb lehet, mint most a fekete arany, a kőolaj, amelyért, mint láthatjuk, óriási harc folyik – nyíltan és a kulisszák mögött egyaránt.

A kőleves gyszer régen, igen-igen régen egy szegény falusi legény elhatározta, hogy vándorútra indul. Ment, mendegélt, napokon, éjszakákon át barangolt, míg egyszer csak nagyon megéhezett. Mivel útitarisznyájában már nem talált egy morzsányit sem a hazai cipóból, elhatározta, hogy betér a közeli faluba, majd csak akad valaki, aki megkínálja egy kis meleg étellel. Csakhogy abban a faluban egyetlen jószívű ember sem lakott. - Ha nem látnak vendégül sehol, nem tehetek mást, majd főzök magamnak kőlevest - mondta a legény az utolsó ház gazdájának. Elcsodálkozott ezen a gazda, és csakhamar híre terjedt, hogy a messziről jött vándor kőlevest akar főzni. A nagy csodára nevetve futottak össze az emberek. Hoztak a falubeliek edényt, a szegény vándorlegény pedig megtöltötte vízzel, és beletette a követ. - Megengedné valaki, hogy a fazekat rátegyem a tűzhelyére? Persze, hogy megengedték, mert nagyon kíváncsiak voltak, hiszen kőlevesről még egyikük sem hallott. Amint a víz forrni kezdett, így szólt a vándor: - Egy kanál zsírral micsoda pompás illata lenne! Hoztak neki zsírt három kanállal is. Minthogy a víz már javában forrt, egyre türelmetlenebbül várta a falu népe, hogy mi lesz. A legény megkóstolta a levest, és így szólt: - Pompás, csak egy kicsit sótlan! Jó volna bele egy kevéske só! Hoztak több marékkal. A legény megkavarta a levest, és újból megízlelte. - Ha egy kevés káposzta is volna benne, nincs ember, aki meg ne nyalná a tíz ujját utána! Erre az egyik asszony beszaladt a veteményeskertbe, és három nagy fej káposztát hozott. A vándor megtisztította, és beleszelte a párolgó levesbe. A víz csak egyre forrt. A leves már majdnem elkészült, mikor a vendég váratlanul ismét megszólalt: - Ha még egy falat kolbásszal is megörvendeztetnének, igazán fölséges lenne a leves! Hárman is vágtak neki egy-egy darabka kolbászt, sőt volt, aki egy jókora kenyeret is hozott. A legény bedobta a kolbászdarabokat a vízbe, és csakhamar elkészült a leves. Akkor levette a tűzről, tarisznyájából kanalat horgászott elő, körülményesen leült, és jóízűen falatozni kezdett. Közben nagyokat harapott a kenyérből. A fazék rövidesen kiürült, csak a kő maradt az alján. A falubeliek, akik szájtátva álltak körülötte, szinte egyszerre kérdezték: - Hát a kővel mi lesz? - A kővel? Azt megmosom, és elteszem máskorra, amikor újból olyan helyre érek, ahol semmivel sem kínálják meg a fáradt vándort... Magyar népmese Fokozott hittel kell ebben élnünk, egyre jobban, mind nagyobb odafigyeléssel kell vigyáznunk erre is, mint minden kincsünkre, s nemcsak a Víz Világnapján, hanem az év többi napján is. Ha a Nap a teremtés apja, akkor a víz az anyja” – mondja egy régi indiai közmondás. A víz mindennek a lényege és éltetője - tartották az ókori görögök. Keresztény értelemben az élõ víz gyógyít, táplál és életben tart. Békét és örömöt hoz. Örülnünk kell annak, hogy az ünnepi alkalmak során megpróbáljuk érzékeltetni, hogy a vizet nem csak a mérnöki és jogi észjárás szerint kell kezelni. A víz ennél több.

Köszönöm a figyelmet