Az árkos erózió vizsgálata a Tetves-patak vízgyűjtőjén Jakab Gergely – Kertész Ádám – Papp Sándor

A tanulmány célja: A vonalas erózió formáinak és folyamatainak részletes bemutatása a Tetves-patak vízgyűjtőjén A lineáris eróziós formák időbeli dinamikájának nyomon követése és ezáltal egy, a közeljövőben megvalósuló tipizálás alapjainak lerakása

A vizsgált terület jellemzése:

Vízgyűjtő területe a Balaton D-i részvízgyűjtőjéhez tartozik, kiterjedése 120 km 2 Tengerszint feletti magassága méter között váltakozik Felső szakasza tagolt, alsó szakasza síkság jellegű A térségben a barna erdőtalajok és a réti talajok dominálnak A felszínközeli kőzet mindenütt laza üledék

Vizsgálati módszerek Vízmosások felmérése: A vonalas eróziós formák felmérését GPS készülék segítségével végezték. A vízmosást morfológiailag homogén területekre osztották fel, szakaszhatárnak tekintették, ha megváltozott a szakasz lejtése, vízmosás mélysége, szélessége, teraszok helyzete, oldalfalak lejtése vagy alakja, a vízmosás növényzete, a bevágódás intenzitása vagy az elhordott talaj mennyisége, a völgyfenék morfológiája

Időleges vízmosásokról felvett adatok (szántóföldi művelés miatt) csak tájékozató jellegűek A felmérés alapján „pillanatfelvételt” készítettek a vízmosások adott állapotáról A Tetves-patakról korábbi adatbázist nem találtak, ezért 1984-ben készült légifotókat használtak időbeni összehasonlítás alapjául A vizsgált eredményeket DDM-en ábrázolták, lehetőséget biztosítva morfometriai számítások elvégzésére

A vonalas eróziós formák paraméterei

Eredmények: A Tetves-patak vízgyűjtő területén 140 db vonalas eróziós formát vizsgáltak meg, e formák összes hossza 47 km. A vízgyűjtő valószínűsíthetően az erősen szabdalt kategóriába tartozik A 140 vizsgált vízmosás közül 55 nem szerepelt 1972-ben a térképen, mintegy 25 nem látható az 1984-es légifotón Az időegységre vetített átlagos növekedés mértéke 1984 után több, mint kétszerese az ezt megelőző időszak növekedésének

A felmérés során a leghosszabb vízmosás nem haladta meg az 1600 métert, a legrövidebb 30 méternél rövidebb volt

A különbség oka: A táblák tömbösítése, mely nagy, egységes művelésű területeket hozott létre, kedvező feltételeket teremtve a felszíni lefolyás koncentrálódásának. Másrészt a földterületek privatizációja során a vízelvezető csatorna- és árokrendszerek fenntartásának megszűnése, azaz a vizek ellenőrizetlen lefutása a hegyoldalakról.

A vonalas eróziós formák aktivitása nem nevezhető nagynak, a hordalékszállításban csak a vízmosások negyede vesz részt. A vízmosások típusa és aktivitása között kimutatható a kapcsolat. Az időszakos vízmosásoknak igen nagy az aktivitása (többnyire művelt szántóföldön keletkeznek). A mélyutak szintén jelentős mennyiségű hordalékot szállítanak az erózióbázis felé.

Erdős területeken nincs rétegerózió, vonalas erózió viszont igen. A vizsgált vízmosások háromnegyede erdőben található. Helybeliek szerint legjobb módszer a fásítás, habár 30 éve a vízmosáskötés céljából befásított területről 100 m 3 talajt mosott ki a vonalas erózió, a fák pedig sorban dőlnek bele a vízmosásokba.

A tanulmány alapján a vonalas erózió gátlásának leghatékonyabb módja vízmosás teljes vízgyűjtőterületére kiterjedő vízrendezés Az erdősítés csak akkor ér célt, ha kiterjed vízmosás vízgyűjtőterületének nagy részére. Szántóföldi művelés esetén elengedhetetlen a felszíni lefolyás ellenőrzött elvezetése árkokban és csatornákban.

A vízmosások zöme barna erdőtalajon alakult ki. A rozsbarna erdőtalaj érzékeny a vonalas erózióra, a rajta található vízmosások részaránya meghaladja a vízgyűjtőn elfoglalt részarányát, annak ellenére, hogy kiesebb relief energiával rendelkező területeken vannak. A réti és öntés réti talajokon a vonalas eróziós formák zöme a szántóföldi műveléshez kapcsolódik.

Meghatározó az elhordott talaj mennyisége. Az adatok jelentős szórást mutatnak: Van ahol 1 m 3 talaj hiányzik 1 ha vízgyűjtőterületről, míg a maximum m 3. A vízmosások jelentős részénél teraszok figyelhetők meg

Összefoglalás A vizsgált területen a vonalas eróziós formák kialakulása a kőzetminőséghez és az emberi tevékenységhez kapcsolódik. Az eróziós árok mélyülése, az oldalfalak pusztulása, a fenék hátravágódása erdő vegetáció alatt is folytatódik. A vízmosások hossza az elmúlt 35 év során nőtt, aminek oka a szélsőséges időjárási eredményeken túl a vízrendezés és a megfelelő gazdálkodás hiánya.

Köszönöm a figyelmet