Carnap a fizikai elméletek szemantikájáról

Az episztemológia pozitivista programja: a racionális rekonstrukció Tudás –Ismeretség –Képesség –PROPOZÍCIONÁLIS = „igaz” kijelentéseket tudunk tenni a világról (prototípusa: tudományos elmélet) Episztemológia: hogyan lehetséges a világ tudásának nyelvi reprezentációja? A reprezentáció alapfogalmai: –A nyelv belső szerkezete: szintaktika –A reprezentációs tulajdoság: szemantika (jelentés, igazság/igazoltság)

Naturalizálás és racionális rekonstrukció Naturalizált ismeretelmélet A tudomány része Deskriptív A FELFEDEZÉS kontextusa Tudományos modell (szociológiai, pszichológiai, fizikai, stb.) Racionális rekonstrukció Tartalmazza a tudományt Részben értékelő Az IGAZOLÁS kontextusa „Episztemológiai” (az igazolás szempontjaihoz igazodó) modell

Racionális rekonstrukció: példák és konklúzió Matematikai logika - matematika; természetes nyelv E. Szabó László: A téridő fizikájától a tér és idő metafizikájáig - relativitáselmélet „Amikor gondolkodásunkat racionális rekonstrukciónak vetjük alá, az az érzésünk támad, hogy most értjük meg csak igazán, mit is gondolunk, s elismerjük, hogy a racionális rekonstrukció fejezi ki, mi jár tulajdonképpen a fejünkben. Figyelemre méltó pszichológiai tény, hogy képesek vagyunk jobban megérteni saját gondolatainkat. Ez az a tény, mely alapul szolgált Szokratész bábáskodásának, s mely azóta is a filozófiai módszer alapja maradt. Ennek adekvát tudományos kifejezése a racionális rekonstrukció.” (Reichenbach) Racionális rekonstrukció = az igazolás szempontjaihoz igazodó (ettől racionális) deskriptív modell, amely - racionalitása miatt - előírásként visszahat a (tudományos) tevékenységre.

Mik az igazolás szempontjai? Logikai empirizmus: –Empirizmus: igazolás = levezetés a tapasztalatból szolídabb verzió: igazolás kontextusa = a tapasztalattal való kapcsolat megvilágítása –Logika: szintaxis és szemantika szétválasztása: a nyelvnek a a nyelv szemantikájától független struktúrája, szabályai vannak levezetés = e szabályok alkalmazása 2 fontos dichotómia: –analitikus/szintetikus vagy nyelvi/faktuális (  szintaktika/szemantika) (pl. matematikai igazság = „szintaktikai” igazság) –megfigyelési/elméleti (  levezetés, megvilágítás a nyelven belüliek)

Carnap programja: a tudományos elméletek fenti szempontoknak megfelelő rekonstrukciója (Késői Carnap - szolídabb elvárások, megkötések)

Ontológiai-nyelvi distinkció: a megfigyelési/elméleti Alapgondolat: mondataink egy része megfigyelhető más része nem megfigyelhető eseményekre, dolgokra referál (pl.: „Az asztalon egy teniszlabda van”, „Az elektron töltése negatív”) Azaz: megfigyelhető/nem megfigyelhető (ontológiai distinkció)  megfigyelési/elméleti (nyelvi distinkció) Probléma I: mik a megfigyelhető események, dolgok? –Valóban megfigyelhető a teniszlabda? Primer és univerzális érzéki élmény kell! (pl. „Nekem itt most sárga”)  Protokollnyelv (Carnap: Der logische Aufbau der Welt)  interszubjektivitási probléma (univerzalitás nem teljesül)  naturalizálás (pl. „Péter most sárgát lát”) általános probléma: nyelv-gondolkodás-észlelés-külvilág

–Valóban nem megfigyelhető az elektron? Észlelési szituációk folytonos sora: vákuum, ablaküveg, távcső, optikai mikroszkóp, elektron mikroszkóp, ködkamra, stb.  hol állunk meg? Egyáltalán: észlelés = fizikai kölcsönhatáson alapuló fizikai folyamat a megfigyelő és a megfigyelt szereplésével  miért tüntetünk ki speciális folyamatokat? (ezek naturalizáló érvek!) Probléma II: tfh. az ontológiai disitinkció nyelvfüggetlen módon működik, ez nem implikája a nyelvi distinkciót: szemantikai holizmus Konklúzió: nincsenek primer és univerzális élménytartalmak és ezekről beszámoló mondatok  a „megfigyelhető” bizonytalan predikátum, függ az episztemikus közösségtől  megfigyelési/elméleti distinkció problematikus

A nyelv szerkezete I.: a megfigyelési nyelv (L O ) Feladata: a megfigyelhető dolgok, események leírása Szintaxis: kifejező erejét az észlelési nyelv szűziességéhez idomítjuk –Lehetséges megszorítások: csak individuum változók kellenek, amelyek a megfigyelhető dolgokon, eseményeken „futnak” (esetleg több szortú): PC(=) végesség stb. –Bő megfigyelési nyelvet is választhatunk: pl. „pV/T=konst.” gáztörvény megfigyelési mondat  halmazelmélet erősségű kell! –A megfigyelhető dolgokat, eseményeket és relációikat jelölő nem logikai konstansokat tartalmaz (V O =  o 1, o 2,..., o m  ) (szűk nyelv esetén: „kék”, „kemény”, „meleg” vagy „x melegebb, mint y”, bővebb esetben: „hőmérséklet”, „tömeg”, stb.)

L O +empirikus törvények (O=O 1  O 2 ...  O M ) = empirikus elmélet Ez tartalmaz induktív általánosítással nyert állításokat, stb.  L O szemantikájának és igazolásának részleteivel nem foglalkozunk: „Képzeljük el, hogy L O -t egy bizonyos nyelvi közösség kommunikációs eszközként használja, és hogy L O minden mondatát a csoport ugyanúgy értelmezi. Ezáltal adott L O egy tökéletes interpretációja.” (Carnap)  Ezzel az igazán súlyos episztemológiai, nyelvfilozófiai problémát, hogy ti. miben áll az a reprezentációs tulajdonság, ami a nyelvet és a nem nyelvi külvilágot vagy tapasztalatot összekapcsolja, a szőnyeg alá söpörjük!

A nyelv szerkezete II.: az elméleti nyelv (L T ) Feladata: „a nem megfigyelhető dolgok, események leírása”  hogyan szerzünk ezekről tudomást, ha le akarjuk őket írni? nem, hanem éppen fordítva: egyszerűen instrumentum Szintaxis: miután csak eszköz, nincs semmi megszorítás  választás: tartalmazza a matematikai, tudományos ontológiát (nagy kifejezőerejű)  halmazelmélet erősségű nyelv kell –„Nem megfigyelhető” dolgokat, eseményeket és relációikat jelölő nem logikai konstansokat tartalmaz (V T =  t 1, t 2,..., t n  ) (pl. „elektron”, „elektromágneses mező”, „töltés”, „entrópia”, „x termikus egyensúlyban van y-nal”, jól- formált formula: pl. Maxwell-egyenletek, stb.) L T +elméleti posztulátumok (T:=T 1  T 2 ...  T N ) = elmélet (pl. mechanika, elektrodinamika) Eddig: L T interpretálatlan kalkulus és semmi kapcsolata L O -val  hogyan lehet levezetéseket csinálni L T -ből L O -ba? (pl. mechanika (kinetikus gázelmélet) - termodinamika, elektrodinamika - optika)

A nyelv szerkezete III.: a korrespondencia- szabályok (C) L T és L O összekapcsolása –Eredeti program (Carnap: Aufbau) : V T terminusainak definiálása V O -beliek alapján T levezetése O-ból  kivitelezhetetlen és nem tükrözi a tudomány valódi működését! –Szolídabb verzió: fordítva  vagyis: megadjuk L O elmélet egy modelljét L T -ben (L= L T +L O, amely L T -nek konzervatív bővítése) Korrespondencia-szabályok: V T terminusai tehát formulával definiálhatók L T -ben, ezek a formulák a korrespondencia szabályok (C:=C 1  C 2 ...  C m ) ilyen alakúak: C i  x(o i (x)  (x;..., t k,...)) (lehetne tovább gyengíteni) –A C-szabályok adják L T empirikus interpretációját, de ez csak részleges!

Példák Kinetikus gázelmélet –L T = „molekuláris” mechanika, L O = fenomenologikus termodinamika –V T =  „molekula”, „pálya”, „tömeg”, „impulzus”, „energia”, „részecskeszám” stb. , V O =  „hőmérséklet”, „nyomás”, „Tömeg”, „sűrűség”, stb.  –C-szabályok: „a gáz hőmérséklete = a molekulák átlagos kinetikus energiája”, „a gáz nyomása = a molekulák által a gázt határoló falnak átadott átlagos impulzus”, „ a gáz tömege = a molekulák tömegének összege” –Egy T-ből levezethető egy O i : „pV/T=konst.” (egyetemes gáztörvény), ráadásul levezethető: „konst.=Nk”, így N a mérésből meghatározható (Pontosabban: termodinamika  [valószínűségszámítás  mechanika])

„Hullámoptika” –L T = elektrodinamika, L O = geometriai optika –V T =  „töltés”, „elektromágneses mező”, „hullám”, „frekvencia”, stb. , V O =  „fény”, „fénysebesség”, „törés”, „visszaverődés”, „beesési szög”, „x optikailag sűrűbb közeg mint y”, „szín” stb.  –C-szabályok: „fény = elektromágneses hullám”, „c=1/  ”, „fény színe = hullám frekvenciája” –Egy T-ből levezethető egy O i : „sin  /sin  =n 21 ” (Snellius– Descartes-törvény), itt n 21 =c 1 /c 2 =  2  2 /  1  1, így az elektrodinamokai paraméterek elvben optikai méréssel meghatározhatók

A szolídabb program ára Nem lehet az elméleti terminusok jelentését és az elméleti mondatok igazságát az észlelési nyelvből származtatni: Nem lehet a szűzies tapasztalatból felépíteni a tudományt! Akkor mi az elméleti események, dolgok (ontológiai) státusza? - realizmus probléma Akkor hogyan teszünk különbséget az értelmes elméleti állítások és a metafizikai látszatállítások között? - értelmességkritérium probléma Akkor hogyan különítjük el a nyelvi és faktuális igazságokat? - analicitás probléma

A Ramsey-mondat L elmélet posztulátuma TC:=T  C 1. TC(t 1, t 2,..., t n, o 1, o 2,..., o m ) 2. TC(x 1, x 2,..., x n, o 1, o 2,..., o m ) 3.  x 1  x 2...  x n TC(x 1, x 2,..., x n, o 1, o 2,..., o m )=: R TC R L elmélet posztulátuma R TC, ez „konzervatív szűkítése” L- nek (de vigyázat, általában: R L  L O, a matematikai kifejezőerő miatt), azaz: Minden O megfigyelési mondatra: TC  L O  R TC  R L O  vagyis: –L és R L elméletek empirikusan ekvivalensek – R L nem tartalmazza a problémás elméleti terminusokat  így fel sem merül: „Mire referál az „elektron” terminus?” A Ramsey-féle újraaxiomatizálás érv az instrumentalizmus mellett (  Craig-tétel), bár épít a problematikus elméleti/megfigyelési distinkcióra

Analicitás és Ramsey-mondat A „Minden zöld kiterjedt” vagy az „Az ember racionális állat” analitikus állítások? Bizonytalan. –Quine: a bizonytalanság az analitikus/szintetikus distinkció homályosságának a következménye –Carnap: a bizonytalanság a természetes nyelvi jelentés homályosságának a következménye  cél: jelentésrögzítő mondatok bevezetése a nyelvbe (A- szabályok) amelyek logikai igazságokká teszik az analitikusokat (pl. „agglegény:=nőtlen férfi”, akkor a „Minden agglegény nőtlen” logikai igazság) L O -ban ezek adottak (sic!), L T -ben trükközni kell Carnap L T -beli analictásfogalma: Alapgondolat: faktuális és jelentésrögzítő komponens: F és A 1. F empirikusan ekvivalens TC-vel 2. A faktuálisan nem informatív, a terminusok jelentését rögzíti 3.  L TC  F  A

Ezek után a nyelv analitikus szerkezete:  L-igaz   L ,  L-hamis, ha  L-igaz  A-igaz  A  L ,  A-hamis, ha  A-igaz pl. A  „x színnel rendelkezik  x kiterjedt és...”  „x zöld  x színnel rendelkezik és x...”, ekkor A  „Minden zöld kiterjedt”  P-igaz  F  A  L ,  P-hamis, ha  P-igaz  szintetikus, ha A-határozatlan  „kontingens”, ha P-határozatlan Nade mi F és A, egyáltalán léteznek ilyenek? F:  R TC, A:  R TC  TC