Romantika

XXIV. A század első felének művészete - historizmus, eklektika, realizmus

Az eklektika építészete Általános jellemzés: Történelmi háttér: Tőkés társadalom fejlődése ÚJ szakaszba érkezett---fejlettebb országokban felhalmozódott a tőke és MONOPOL helyzetbe kerültek (új csoportosulások jöttek létre kartelek, trösztök, szindikátusok) Megindult a harc a PIACért Növekvő általános feszültség a művészetekben az első modern forradalom= IMPRESSZIONIZMUS inkább botránykeltőnek gondolták mint korszakalkotónak az emberek nagy része Elismerést történeti témákat feldolgozó, az itáliai reneszánsz nagy mestereinek példáját követő akadémikus festészet részesült. Hasonló jellegű kettősség megfigyelhető az építészetben is: kitörnek az általános téralkotásból (új alaktani megoldások) új anyagok ACÉL technika kísérletezése a fő cél pl.: Párizsi Eiffel torony a világkiállításra készült Megsokasodtak az építészet történetét tárgyaló munkák pl.: francia Viollet-le-Duc 1854-1869 között kiadott "Építészeti szótára".

A kor felfogása szerint a szakmai felkészültség=elsősorban a történelem beható ismerete, a történelmi formák alkalmazásában szerzett jártasság jelentette. Terveztek gótikus középületet, román templomot, reneszánsz palotát, barokk lakóházat s klasszicizáló múzeumot. szabályok nem alakultak ki, egy épületet a rendeltetéstől függetlenül bármilyen stílusban lehetett tervezni Az elsődleges követelmény az volt, hogy az alkotás a választott stílusnak hűen megfeleljen neo-stílusoknak ez a változatos együttese összefoglaló néven az EKLEKTIKA új megoldások nem születtek, barokktól örökölt módszerekkel élt.

Gustave Eiffel, Párizs: Eiffél-torony, 1832-1923 1889-es Világkiállításra építette Gustave Eiffel, kizárólag azért, hogy az acél felhasználásából adódó szinte korlátlan lehetőségeket bemutassa célszerűségre törekedett a konstrukció önmagában is szép, ha maradéktalanul megfelel a rendeltetésének

Párizs: az 1889-es Világkiállítás gépcsarnoka Egy építész és egy konstruktőr, Ferdinand Dutert és Henri-Louis Contamin közös alkotása. Az Eiffel-torony mellett ez volt a kiállítás másik híressége. Az építészetben addig az elérhető maximális fesztáv 40 m körül mozgott. Ilyen nagyságrendű volt a római Pantheon, majd később a firenzei dóm és a római S. Pietro kupolája. DE---Itt viszont a 45 m magasra felnyúló, háromcsuklós acéltartók 80 m-es szabad fesztávot hidaltak át. Meglepő volt a forma is, ahogyan a tartók megjelentek. A kőépítészetben kialakult az a formatörvény, hogy a teherhordó támasz az önsúly arányában lefelé egyenletesen vastagodik. A gépcsarnok acéltartóinál a keresztmetszet - éppen megfordítva - a támaszkodási pontnál volt a legkisebb, azt az érzést keltve, mintha terhelés nélküli könnyedséggel ívelné át a hatalmas teret. Az 1889-es párizsi Világkiállítás két acélszerkezetű építménye, az Eiffel-torony és a gépcsarnok felszabadító hatású volt. A példa meggyőző erejével segítette az építészetet, hogy a történeti formáktól elszakadva továbblépjen a modern kor felé.

Párizs: Opera A Haussmann-féle városrendezés részeként az Opera sugárút tengelyében épült. Tervezője, Charles Garnier hivalkodóan gazdag neobarokk stílusban dolgozott. díszes főhomlokzat földszint árkádíves emeletet oszloprend tagozza két szélső axis rizalitként kissé előrelép Az architektúra azonban a zsúfolódó részletek miatt bizonytalanná oldódik Finomkodóan aprólékos, A párizsi Opera a korabeli francia polgárság ízlésének jellegzetes megnyilvánulása.

Bécs, Ring (Képzőművészeti Múzeum)

Magyar eklektika Ybl Miklós (1814-1891) a pályakezdés romantikus korszaka után, a hetvenes évek elejétől neoreneszánsz stílusban dolgozott. Ekkor keletkeztek budapesti nagy alkotásai, a Fővámpalota, a Várkertbazár, az Operaház és a Bazilika.

Budapest: Ybl Miklós Operaház 1875-1884

Budapest: Operaház A magyar eklektika kiemelkedő értékű emléke. 1875-1884 között épült, neoreneszánsz stílusban. Időrendben a párizsi és a drezdai új Operaház után következik. E nagyhírű alkotásokból Ybl átvette mindazt, amit a térszervezésben s főként színháztechnikai megoldásokban hasznosítani tudott. Munkája azonban a formálás művészi egységében mind Garnier, mind Semper művét megelőzi. Kivételes formaérzéke s a klasszikusokon iskolázott szemlélete megóvta attól, hogy a kor általános gyakorlata szerint "öltöztesse" az épületet. A történeti formák jelenléte itt architektonikusan indokolt, ezt mutatja a nemes méltóságot sugárzó, Colosseum-motívumokkal képzett főhomlokzat, a földszinti kettős előcsarnok s a reneszánsz díszteremként kialakított emeleti foyer. Ybl nem utánozta, hanem a saját kora szintjén újraélte a múltat. Úgy tudott tervezni, az eredetiség hitelével, mintha maga is a reneszánsz teremtő erejű mestere lett volna.

Steindl Imre, 1839-1902 budapesti Új Városháza, amelynek tágas közgyűlési terme s öntöttvas-szerkezetű lépcsőháza a magyar eklektika jelentős emléke. Steindl főműve, a budapesti Országház homlokzata neogótikus. A stílus megválasztásában a londoni Parlamenthez igazodik. Schulek Frigyes (1841-1919) műemlék-helyreállítás legjelentősebb hazai képviselője. Főműve a budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás- templom) 1874 és 1896 között végrehajtott újjáépítése. Halászbástya Hauszmann Alajos (1847-1926) budai Várban a Királyi palota együttesét Műegyetem központi épülete.

Budapest: Műszaki Egyetem, Hauszmann Alajos műve, 1903-1909