A magyar nyelvrokonság főbb bizonyítékai Vázlat a szóbeli érettségihez Készítette: Dóber Valéria

A nyelvrokonságot több ezer év távlatából bizonyítani nehéz feladat Ebben segít a nyelvrokonítás tudománya A magyar nyelv eredete szerint az uráli nyelvcsalád finnugor ágába tartozik Feltételezett közös őshaza: Nyugat-Szibériában, az Ob folyó alsó folyása és az Ural hegység között Típusa szerint: agglutináló (ragasztó, ragozó nyelv)

Az Ural és vidéke

Az Ural hegység

Térkép az őshazáról és rokon népekről

Az uráli nyelvcsalád rokonságábrája

A nyelvrokonság bizonyítékai 1. közös ősi eredetű szókincs névmások, egyszerű számok, testrészek neve, rokonságnevek, természet tárgyai és jelenségei, állat- és növényfajok, ásványok, használati eszközök, elemi cselekvések, tulajdonságok, mennyiségek 2. szabályos hangmegfelelések 3.hasonlóságok a nyelvtani rendszerben 4. egyéb segédtudományok (pl. régészet, antropológia, néprajz) bizonyítékai

A finnugor nyelvcsaládba tartozó nyelvek nyelvtani rendszerének közös jellemzői nagyszámú toldalék használata, vagyis agglutináció számos nyelvtani eset használata (az indoeurópai 4-7 esetnél jóval több, a magyarban például 18) magánhangzó-harmónia (hangrend) az ősi szavaknál nincs nyelvtani nem a jelző megelőzi a jelzett szót a jelző nincs egyeztetve a jelzett szóval, pl. gyönyörű kuvaszokat és nem "gyönyörűeket kuvaszokat" (egyes balti-finn nyelveknél van egyeztetés, de a kutatások szerint ez későbbi fejlemény) számnevek után egyes szám áll (sok ember, nem "sok emberek") a névszói állítmány gyakorisága (azaz a kopula hiánya), például Pista tanár, nem "Pista tanár van" birtokos személyragozás (kutyám, kutyád stb.) a birtoklást a habere ('birtokolni') ige nélkül, birtokos személyjellel és részeshatározóval fejezzük ki (például Nekem van lovam, nem "Én birtoklok lovat") tárgyas igeragozás (az ugor nyelvekben és néhány további uráli nyelvben) Megjegyzendő, hogy valamennyi fenti vonás (a tárgyas igeragozás kivételével) az altaji nyelvekre is jellemző, lásd: Urál-altáji nyelvcsalád.

Az uráli nyelvcsaládba tartozó nyelvek nyelvtani rendszerének közös jellemzői nagyszámú toldalék használata számos nyelvtani eset használata (az indoeurópai 4-7 esetnél jóval több, a magyarban például 18) magánhangzó-harmónia (hangrend) az ősi szavaknál nincs nyelvtani nem a jelző megelőzi a jelzett szót a jelző nincs egyeztetve a jelzett szóval (pl. gyönyörű kuvaszokat, nem „gyönyörűeket kuvaszokat”) számnevek után egyes szám áll (sok ember, nem „sok emberek”) a névszói állítmány gyakorisága (azaz a kopula hiánya), például Pista tanár, nem „Pista tanár van” a birtoklást a habere ('birtokolni') ige nélkül, birtokos személyjellel és részeshatározóval fejezzük ki (például Nekem van lovam, nem „Én birtoklok lovat”) birtokos személyragozás (kutyám, kutyád stb.) tárgyas igeragozás (az ugor nyelvekben és néhány további uráli nyelvben)

Néhány szó a magyar és a rokon nyelvekben / hangmegfelelések Magyar Észt Mordvin Komi én mina mon me te sina ton te víz vesi ved va tűz tuli tal bi kő kivi kev iz kéz kasi ked ki szem silm szelme szin vér veri ver vir

Néhány mondat összehasonlítása a rokon nyelvekben I. Vogul-magyar Hurem né vitnel huligel husz hul pugi. Három nő a vízből hálóval húsz halat fog. Hurem-szát-husz hulach-szem empem viten eli. Háromszázhúsz hollószemű ebem vízen él. Osztják-magyar Pegte lau lasinen menl tou szilna. Fekete ló lassan megy a tó szélén.

Néhány mondat összehasonlítása a rokon nyelvekben II. Finn-magyar Jään alla talvella elävät kalat uiskentelevat. Jég alatt télen eleven halak úszkálnak. Kivistä verinen oli vävyn käsi. Kövektől véres volt veje keze. Orvon silmä kyyneliä täynnä. Árva szeme könnyel tele. Kuka meni meidän edessämme? Ki ment mielőttünk? Miniäni antoi voita. Menyem adott vajat.

Néhány nyelvrokonság-kutató 1. Sajnovics János 1770 2. Gyarmathi Sámuel 1799 3. Reguly Antal 1843 4. Budenz József 1873, 1894