Trianon és hatásai

A helyszín

A helyszín

A „négy nagy” (Lloyd George, Orlando, Clemenceau, Wilson)

Előzmények Az I. világháború során az antanthatalmak,- köztük különösen Franciaország - számára világossá vált, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia hegemóniáját meg kell szüntetni. A központi hatalmak összeomlása teljessé tette ezt a törekvést, ráadásul a belpolitikai események (őszirózsás forradalom, Tanácsköztársaság) következtében a magyar csapatok a román, cseh, szerb katonákkal szemben nem tudtak hatékony ellenállást kifejteni. A román haderő a fővárost is megszállta, ahonnan csak 1919 őszén vonultak ki. A hatalom irányítása Horthy Miklós kezébe került, akinek az antant követeléseivel is szembe kellett néznie.

Előzmények A magyar békedelegáció gróf Apponyi Albert vezetésével 1920. január 6-án érkezett Párizsba. Az előzetes tárgyalások során egyértelműen kiderült, hogy a történelmi Magyarország helyén kisebb államokat képzeltek el a győztesek. Ennek során döntően magyarlakta területek is a tervezett határokon túlra kerülnének. Kezdetben úgy tűnt, hogy az amerikai és brit javaslatok ez utóbbiaknál kedvezőbb feltételeket ajánlottak, végül azonban a franciák minden újratárgyalást feleslegesnek tartottak.

Apponyi Albert gróf

Teleki Pál „vörös térképe” Teleki Pál irányításával szakértők sora dolgozott azon, hogy ellenérveket hozzanak fel a határmódosításokkal szemben. Hangsúlyozták Magyarország történelmi szerepét, a magyarság kulturális erejét, és a valós etnikai helyzetet. Az erőfeszítések azonban semmiféle eredményt nem értek el. A békeszerződés végleges változatának kézhezvétele után a magyar delegáció visszatért Budapestre, és május 19-én lemondott. Utolsó javaslatként a megállapodás aláírását javasolta, tekintettel az ország súlyos helyzetére és elszigeteltségére.

Teleki Pál „vörös térképe”

1920. június 4., délután 16 óra 30 perc

A béke - számokban Az ország területe 282 ezer négyzetkilométerről 93 ezer négyzetkilométerre, lakóinak száma 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent. Magyarország így a térség kisállamává vált, körülötte szinte csak nagyobb országok jöttek létre. A legnagyobb területet - 103 ezer négyzetkilométert - Románia kapta, több mint 5 millió lakossal. Csehszlovákia 61 ezer négyzetkilométerrel és 3,5 millió fővel gyarapodott. A Szerb- Horvát-Szlovén királyságnak Horvátországon túl 20 ezer négyzetkilométer és 1,5 millió fő jutott. Ausztria 4 ezer négyzetkilométerrel és 300 ezer lakossal növekedett.

Magyarország új határai - Erdély és jelentős területek Magyarország keleti részéből (az ún. Partium), valamint a Bánság keleti része, az Alföld egy része Romániához került. - A szlovákok, rutének által is lakott északi területek többsége, így a Felvidék, a Csallóköz és Kárpátalja Csehszlovákiához került; - Délen a Szerémség, Bácska és a Bánság nyugati része, valamint a Muraköz az újonnan alakult Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (későbbi neve Jugoszlávia) része lett; - Nyugaton egy sáv, a Felsőőrvidék Ausztriához került, ahol később Burgenland néven önálló tartományt hoztak létre az új területekből a már aláírt Saint Germain-i békeszerződés alapján; - Északon Szepes és Árva megyéből kb. 500 km2 területet Lengyelország kapott meg. A szerződéssel a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz került az 1102 óta a magyar korona fennhatósága alá tartozó Horvátország is. Fiume (mai neve Rijeka) városa is a magyar korona része volt, de rövid önállóság után Isztriával és Zárával együtt Olaszországhoz került, majd 1947-ben Jugoszláviához csatolták.

A béke– a kortárs magyarság érzelemvilágában

A béke – és a határon kívülre került magyarok Az elszakított területeken élő 10,6 millió ember közül 3,2 millió (30,2 %) volt magyar. 1,6 millió élt Erdélyben és egyéb más, Romániának juttatott területeken, 1 millió Szlovákiában és Kárpátalján, csaknem félmillió a délszláv területeken élt. A burgenlandi magyarok száma 60-70 ezer, Fiumében 6-7 ezer volt. Igaz, hogy születtek kisebbségvédelmi szerződések, ezek végrehajtása azonban nehézségekbe ütközött.

A béke katonai rendelkezései A katonai megkötések értelmében Magyarország egy 35 ezer fős, önkéntesekből és zsoldosokból álló hadsereget tarthatott fenn. Az általános hadkötelezettséget megtiltották. Páncélos járműveket, tankokat, hadihajókat és harci repülőket Magyarország nem gyárthatott és nem is vásárolhatott. A dunai flottilláról is le kellett mondania.

Magyarország és a kisantant hadereje

A jóvátétel 1921-től kezdődően az ország 30 esztendőn át köteles jóvátételt fizetni, ennek pontos összegét azonban nem határozták meg. 1926 szeptemberéig napi 880 tonna szenet kellett Jugoszláviának szállítani, ezen felül 28 ezer darab vágóállatot Olaszországnak, Jugoszláviának és Görögországnak. Ennek finanszírozása végett a magyar állam minden vagyonát és bevételi forrását zárolták.

A veszteségek Az erdők, nemesfémbányák, a természeti kincsek jelentős része a határokon kívülre került. A magyar vasútvonal is érzékeny veszteségeket szenvedett. A trianoni határok 40 %-ának (közel 1000 km) kialakításánál közrejátszhatott az a tény, hogy a közelben vasútvonal futott. Kárpátaljára például egy vasútvonal vezetett, aminek a legfontosabb csomópontja Sátoraljaújhely volt. A város végül Magyarországon maradt, viszont a fővonal, amely a város határától csak néhány méterre épült ki, már Csehszlovákiához került.

1921. évi XXXIII. tc. A trianoni békeszerződést végül 1921. július 26-án hirdették ki és iktatták törvénybe (1921. évi XXXIII. tc.). A Magyar Törvénytárban 130 oldalt tesz ki, 14 részből, 364 cikkből, és ezeknek számos függelékéből áll.

Gazdasági következmények A területi veszteségeknél is súlyosabb következményekkel járt a béke a gazdasági struktúra számára. A magyar ipar a dualizmus korában kezdett fejlődni, a századfordulóra már jelentős tényezővé vált. Az ipari körzetek elcsatolásával (az ipari termelés 88 %-a került a határon kívülre) azonban a magyar gazdaságban újra a mezőgazdasági jelleg dominált. A bányák, vízierőművek 83 %-át elveszítettük, az erdők 88 %-át, az adriai kereskedelemhez való hozzájutásunk megszűnt. A közlekedés, áruszállítás is nagymértékben akadályoztatva volt: a közutak 74 %-a, a hajóutak 64 %-a került a határon kívülre. A vasúti hálózat 62 %-át is elcsatolták, azonban ez a vasútvonal pókhálószerű felépítése miatt még súlyosabb következményekkel járt, hiszen a második kör fő csomópontjai már más ország területén helyezkedtek el.