A létezés válasz arra a kérdésre, hogy „Hogyan van?”, a lényeg térbeli és időbeli megnyilvánulásait foglalja magába, és megnevezi az ember sajátos létmódját: az ember megkülönböztető tulajdonságai más lényekkel szemben, társadalmi szemlélete, beállítódása az isteni, transzcendens eredetű értelem folytonos keresése, kultúrateremtő képessége együttesen az emberi létezés sajátosságát alkotják.
Ontológia és metafizika A filozófiának azt az ágazatát, amely a magában való létre, az önmagával azonos lényegre, valamint a magában való lét és a gondolkodás viszonyára vonatkozó kérdésekkel foglalkozik, ontológiának nevezzük. A metafizika szerint a létezést olyan elvek, külső és változatlan tényezők alapozzák meg, melyek rajta kívül állnak. Ezek az elvek, és az a mód, ahogy meghatározzák a létezőket, a metafizika tárgyát képezik.
Parmenidész ontológiája Parmenidész (Kr. e ?) Parmenidész szerint a létezés kutatására két út van: a vélekedés és a ráció (ésszerűség). Ez utóbbi megmutatja, hogy a gondolkodás és a lét azonos. „Ugyanazt jelenti gondolkodni, és ‘valami’ létét elgondolni, a léten kívül, melyben kifejeződik, nem található meg a gondolat. Mert semmi nem létezik és nem lesz a léten kívül.”
Platón: ontológia és metafizika A világban minden változó, ezek nem lehetnek a lét alapja. Az igazi, örök lét az Idea, amiből az ember részesül, ami nem gondolat, hanem önálló létező. „…én úgy látom, hogy másvalami szép a magában való szépen kívül, azaz nem másért szép, hanem azért, mert abban a szépben részesül, és azt gondolom, minden mással így van.”
Arisztotelész metafizikája Arisztotelész (Kr. e. 384 – 322) A lét az, ami közös minden dologban: bármely dolog azért van, mert létezik. Ezt bizonyítják a lét kategóriái: a lét minden kategóriával rendelkezik: szubsztancia (lényeg), minőség, mennyiségég, viszony, tevékenység, szenvedés. „Magában való létről annyi jelentésben szoktak szólni, ahány kategóriaforma van: ahányféle ugyanis a kategória, annyiképp fejezi ki a létet. … ezzel mindegyikkel azonos dolgot jelent a lét.”