Michal Snunit A lélekmadár
Mélyen a testben lakozik a lélek, Ember még nem látta őt, De mindenki tudja, hogy létező. S nem csak azt, hogy létezik, Azt is tudja, mi van benne.
A lélek közepén, Fél lábon áll egy kismadár. Egy madár, kinek neve lélekmadár. Érez mindent, amit mi Érzünk.
Amikor valami bánt minket, Ugrándozik a testünkben, Ide-oda, minden irányba, És fájdalomtól szenved.
Amikor valaki szeret minket, ugrál a lélekmadár. Apró és boldog ugrásokkal, Előre-hátra, Oda-vissza.
Amikor valaki szólít minket, a lélekmadár figyel a hangra, hogy felismerje, milyen hívás ez.
Amikor valaki haragszik ránk, a lélekmadár összekuporodik, csöndes és szomorú lesz.
És amikor valaki megölel minket, a lélekmadár, aki mélyen-mélyen található a testünkben, nő és nő, egészen addig, amíg majdnem teljesen be nem tölt minden helyet bennünk. Ennyire jó érzés számunkra az ölelés.
A test legmélyén lakozik a lélek. Ugyan nem látjuk, De mégis mindenki tudja, hogy létezik. Még soha, Soha senki sem született úgy, Hogy ne lett volna lelke.
A lélek abban a pillanatban belénk költözik, hogy megszületünk És nem hagy el minket – Egyetlen egyszer sem – Egészen addig, amíg élünk. Pont úgy, mint a levegő, mit lélegzünk Születésünktől, Halálunk pillanatáig.
Néhányunk mindig hallja őt. Valaki sohasem. És van, ki élete során csak egyszer hallja.
Ezért késő este, amikor minden csendes, hallgasd a lélek madarát mélyen, mélyen a testedben.
Köszönjük a figyelmet! Michal Snunit: A lélekmadár (részlet) Bíró Elli, Ladányi Anett, Ladányi Szandi, Lendvai Sári, Makai Viki, Máté Zita, Moravcsik Borka, Papp-Kovács Kriszta, Székely Olivér