Mesél az erdő Feliratozta és fényképezte: Szedő IvánFeliratozta és fényképezte: Szedő Iván Zene - Schumann: A boldog földműves.
Sűrű erdő közepébe belopódzik a Napocska és rávilágít egy vadvirágra.
A virágnak tetején szorgos méhecske gyűjti a mézet. Tudod, hogy a méhecskét meg lehet simogatni?
Fogj egy hosszú fűszálat és óvatosan simogasd meg a méhecske hátát. Örülni fog neki. Látod-e mit csinál ez a méhecske? Éppen oda pöttyint a virágra!
Látod elhervadt ez a virág is, de annak ellenére a harmatcseppek még szépek rajta!
Az erdő szélén, Napsütötte részen, gesztenyefa áll. Meg ne fogd a termését, mert megszúrja a kezed!
Ez a szamárkóró. Ez egy vadvirág.
A sűrű, sötét erdő szélén még látszik a napfény. Odabenn gyors folyású patak csörgedezik.
Nedves helyen, az út mentén, nagy gombák nőnek.
Áronka tudja, hogy egyes gombák mérgezőek, ezért nem nyúl ahhoz. Sziklás a hegy, ezért a fák gyökerének sem jut hely a vékony talajban.
Vannak fák, melyek egyenesen a sziklából nőnek ki.
Ez a harangvirág is egyenesen a sziklából nőtt ki.
Az érett fekete-szedret nyugodtan leszedheted a bokor tetejéről és megeheted. És nézzük, mit talált Áronka a kirándulás végén! Egy búvópatakot, amint éppen előbujik egy szikla alól!
Itt az én mesém vége, tovább is tartott volna, el nem álmosodtam volna. További diasorozataimhoz kattints ide:További diasorozataimhoz kattints ide: