Alexandriai teológia Teológia: (theologia) Istenekről való beszéd Platón: Állam c. művében először. Ez éppen a költői mitológia ellen. A kereszténységben volt kinyilatkoztatás, amit mi szövegek gyanánt olvasunk. Ezért nálunk a teológia az Istennel és az Isten-ember viszonnyal foglalkozó tudomány, melynek alapját a Szentírás adja. A múlt órán megismert Philón az első.

Az alexandriai keresztény teológiai hagyományt erős tudományos érdeklődés jellemzi. Ezért a filozófiával szemben megengedőbb, így a platonisztikus hagyomány is beépülhet. Elismeri a Fiú egyidejű isteni és emberi természetét és az Atya –Fiú szoros isteni egységét.

Az átmenet: Szent Jusztinosz (165†) Filozófus és vértanú. Nabloszban született, hellén vándortanítóktól tanult, a platonizmus érdekelte. Rómában iskolát nyitott, itt lett vértanú. „Dialógus a zsidó Triphónnal” Nála lesz a kereszténységen rabbiköpeny helyett görög chitón. Apologia

Ő már a filozófia és hit egymáshoz való viszonyát vizsgálja, és szerinte a bölcsesség forrása is Isten. Szerinte már a filozófia is evangéliumi előkészület. (praeparatio evangelica) Platónt sokra tartja. Mert nála van szó világ keletkezéséről, halál utáni ítéletről, az ember erkölcsi felelősségéről.

Jusztinos beszél a gnosztikusokhoz is Platónt felhasználva védi a szabad akaratot. „A szégyen azé, aki választ, Istent azonban nem szabad vádolni.” Az áteredő bűnt nem ismeri. De a bűn fogalmát igen! Ádám bűnbe esése a szabad akarat következménye.

A pogányokhoz is beszél. Ők mítosznak tartják Jéus születését, Mária szűzi fogantatását. Jusztinosz azzal érvel, hogy a zsidó próféciákban szerepel. Dániel Könyve 2,34. hegyről leváló kő, mely ember érintés nélkül leválik és birodalmakat pusztít el” A kő már a kezdetektől Krisztus szibóluma.

Kelemen: 140/150-215 u. Athénban - Kappadókia az első görög tudós, aki a Biblia és a görög filozófia igazságai közt összhangot teremtett. alapgondolata: a görög filozófusok vagy ismerték Mózes és a próféták iratait, vagy az örök szellemnek az egész világban szétáradó és termékenyítő „eszmei magvaiból” (logoi szpermatikoi) részesültek.

Főművei A Protreptikosz prosz Hellénasz (Oktató beszéd a pogányokhoz): nevelő programjának előszava. Témája: a pogány bölcselet és tudomány értékes ugyan, de hiányos. A Paidagógosz (Nevelő) A nevelők mintaképe Jézus.

A bölcsesség Isten ajándéka, amelyet először a „szellemi logoszban” közölt a világgal, majd a megtestesült Igében nyújtja az igazság keresőinek.

A Hüpotüpószeisz (Vázlatok) a görög bölcselők – különösen Platón – és a Biblia válogatott helyeihez fűzött kommentárok összessége. Későbbi egyházi írók példatárul használták.

Órigenész (185–253) Alexandriában él, majd a palesztinai Caesareában nyitott iskolát, és hittérítő útjain Athénben és Arábiában is megfordult.

Ő mondta ki elsőnek, hogy az egyház Isten városa itt a földön (Jer. hom. 9,2), mely szükségképpen legyőzi majd a szekuláris világot. Világosan tanítja: „Extra hanc domum, id est ecclesiam, nemo salvatur” (Ezen a házon, az egyházon kívül senki sem üdvözül; In Jos. hom. 3,5). Szerinte az eretnekek hite nem fides, csupán credulitas (nem hit, csak hiedelem; In Rom. 10,5).

Szentháromságtana Órigenész az Atya Istenről, mint összetétel nélküli értelmes természetű (simplex intellectualis natura) személyről beszél, aki csak a Fiúban, azaz az Igében (Logoszban) válik érthetővé, aki maga Krisztus Isten változatlan, emberi tulajdonságokkal fel nem ruházható (vö. antropomorfizmus).

Az Atya, Fiú és Szentlélek három, öröktől fogva létező individuális létezők, miközben az isteni a egy. Trinitárius hatalmi szubordinacionizmus: az Atya hatalma minden létezőre kiterjed => a Fiúé csak az értelmes lényekre => a Léleké a megkereszteltekre.

Keresztények helyzete a Római Birodalomban Néró-féle üldözés (nova et malefica superstitio) Római egyház gyökerei

Keresztények helyzete a Római Birodalomban Plinius – Traianus „Conquirendi non sunt”

Marcus Aurelius (162-180) Keresztények felkutatása „Most, ami soha nem történt előtte” montanizmus

Decius az ősi római hagyományok rendíthetetlen őrzője (restitutor sacrorum) a pogány vallás megerősítése a birodalom fenntartásának egyetlen záloga és a keresztények az ősök tiszteletét sértik meg. Decius az új hit erősödésének háttérbe szorításáért komoly intézkedéseket hozott

Elvárása: mutassanak be áldozatot az állam isteneinek és a császárnak Elvárása: mutassanak be áldozatot az állam isteneinek és a császárnak. Ha ezt a megtagadták, akkor halálbüntetéssel sújtották őket lapsi libellatici traditores

Diocletianus (284-305) Egységes reform (közigazgatás, hadsereg stb.) Centralizáció Ősi római vallás újjáélesztése 297 – hadsereg, közigazgatás 303 – templomok lerombolása, szent könyvek elégetése 304 – kötelező áldozat

Szent Ágnes Szent Dorottya Szent Borbála

„Konstantini fordulat” 312 milviusi hídnál aratott győzelem (in hoc signo vinces)

Niceai Zsinat I. Konstantin római császár hívta össze 325-ben. A zsinat célja: a nézeteltérések feloldása Jézusnak az Atyához viszonyított természetéről, nevezetesen, hogy Jézus egylényegű-e az Atyaistennel vagy hasonlatos hozzá Alexandriai Szent Sándor – Arius a húsvét időpontjában való megegyezés

Arianizmus Az isten sokkal fönségesebb, semhogy a világot közvetlenül alkotta volna, és vele közvetlen érintkezésben állna; másrészt meg az isten közvetetten működését maga a teremtés sem viselheti el. Ha tehát az isten e világot alkotta, szüksége volt egy közvetítő lényre, mintegy eszközre a teremtésnél, és ez a közvetítő lény Arius szerint az ige (logosz) vagyis a Fiú, akinek lényege ennélfogva nem egyenlő az Apával, hanem attól egészen különböző, mert különben ő sem hozhatta volna létre a világot.

Niceai Zsinat HISZEK AZ EGY ISTENBEN, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében. Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű és minden általa lett. Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért, leszállott a mennyből. Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és emberré lett. Poncius Pilátus alatt keresztre feszítették, kínhalált szenvedett és eltemették. Harmadnapra föltámadott az Írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján, de újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat és országának nem lesz vége.

„Hiszünk egy Istenben, mindenható Atyában, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében. És egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten Fiában, aki az Atyától született Egyszülött, vagyis az Atya lényegéből való, Isten az Istentől és világosság a világosságtól, igaz Isten az igaz Istentől, született, nem teremtmény, egylényegű (homousziosz) az Atyával, aki által minden lett a mennyben és a földön. Értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért leszállt [a mennyből], és megtestesült és emberré lett. Szenvedett, és feltámadt harmadnap, felment a mennyekbe, eljön ítélni élőket és holtakat. És (hiszünk) a Szent Szellemben. Akik pedig azt mondják, hogy »Volt idő, amikor még nem volt« Isten Fia, és »Mielőtt született, nem volt«, és hogy »A nem létezőkből lett«, vagy azt mondják, hogy más lényegből (hüposztaszisz) vagy létezőből (szubsztancia, uszia) van, vagy teremtett, vagy változó, vagy átalakuló, azokat átokkal sújtja a szent, katolikus és apostoli egyház.” (Szókratész: Egyháztörténet I, 8. Baán István fordítása)