Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged! Fogjad hát kezünk, Míg megérkezünk!
Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek! És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk. Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk.
Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni!
Szólt az Isten egykor: Ábrahám!« Indulj el, s utad bízzad rám! Áldott lesz, ki jót tesz véled, átok sújtja ellenséged; Nagy és erős néppé teszlek még, benned megáldatik minden nép."
Elindult e szóra Ábrahám, ment és ment át a nagy pusztán. Hosszú útját hittel járta, míg el nem ért Kánaánba; Irányűtje volt az Úr szava, s hű útitársa az Úr maga.
Hívők példaképe, Ábrahám, én is bár utad járhatnám! Hív az Úr már régen érzem, most itt állok útra készen; Kezed, Uram, hitben megfogom, és reád bízom a holnapom.
Bízzál az Úrban teljes szívedből, és ne a magad eszére támaszkodjál !
Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!
Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!
Bízzál az Úrban teljes szívedből, és ne a magad eszére támaszkodjál !