5. A középkori organikus keresztény világkép I. A patrisztika Gondolkodástörténet 5. A középkori organikus keresztény világkép I. A patrisztika

Hamáti zsinagóga, menóra, 4. sz.

alexandriai Philón (Kr. e. 25 - Kr. u. 40.) - görög filozófia segítségével értelmezi a Bibliát - hatása volt a korai egyházatyákra - előfutárnak tekinthető Plótinosz (205-270) kettészakítja az érzéki és érzékfölötti világot, másfelől megkísérli áthidalni a szakadékot. az első neoplatonista

Az újplatonizmus és Plótinosz A platóni gondolatkörből átvették Egy, Szellem, Lélek az egyet a Jóval azonosították. E három létezőn nyugszik az egész valóság Az arisztoteliánus filozófia adta azt a tételt, hogy a nem anyagi létben a gondolkodás és ennek tárgya azonos ennek következtében Isten önmagát gondolja el A sztoikusok tanításának a mindenség összhangjáról is nagy hatása mutatkozott az újplatonistákra. A világot organikus, lépcsőzetesen tagolt egységnek tekintették Az újpüthagoreusok (Tüanai Apollóniosz, Hermész Triszmegisztosz) számmisztikája Mindezekhez járult vallási forrásként az orphika, a kaldeus orákulum és a mitológia néhány vonása.

a pogány kultúrák elleni tiltás enyhül a III - IV. században a keleti egyházatyák Aranyszájú Szent János Vazul Origenész szerint tanulmányozni kell azt a nyugati egyházatyák Jeromos Ambrosius Tertulliánus Lactantius Augustinus szerint elvetendő, elítélendő a pogány erkölcs és kultúra

Plótinosz szinkretizmusának követői tudatosan elhatárolódott a szkepticizmustól, a sztoicizmustól, a gnoszticizmustól Írásainak gyűjteménye: Enneadész (arisztotelészi elemek is megtalálhatóak). az Egyből emanatióval jönnek létre a létezés fokozatai. A kiáramlás során az Ész (Nusz). A lélek (Pszükhé), a Természet (Phüszisz) majd a legalsó szintet képviselő Anyag (Hülé) jött létre. Plótinosz szinkretizmusának követői Szent Ágoston Dionüsziosz Areopagitát. alexandriai neoplatonisták és követőik Alexandriai Kelemen (150 – 215) Órigenész (185 – 253) Boethius (480 – 524) Szent Ágoston (354 – 430) A hit és a tudás egymásra utaltsága Szent Ágostonnál nyeri el végső, keresztény értelmét, s ő az, aki elődeihez képest az emberi tudásnak ugyan nagyobb szerepet tulajdonított, de kiemelte annak a hittel való együttjárását is.

Ambrosius, 4. sz. Nicoletto, Semitecolo, freskó, 14. sz.

Szent Ágoston (1470)

Az organikus világkép kidolgozói Origenész (185 – 202) allegorikus módszer (görög hagyomány) A pricípiumokról című iratában a korai egyház teológiai tanításait rendszerezte Atya, Fiú és Szentlélek örökké valón hármas hiposztázisát vallja a világegyetem fizikai világrésze a bűnbeesés után, a bukott lények számára létesült, ahonnan a megváltás által lehet majd kikerülni, s visszajutni a szellemi világba. a lelket a test előtt létezőnek tudta. A szellem és az ember között álló, közvetítést vállaló középlények szerepének hangsúlyozása szintén ilyen eredetű.

Ambrosius Theodosius Macrobius (IV-V. század) Commentum ad Ciceronis somnium Scipionis Cicero szövege kapcsán a filozófia három területét, a fizikát, az etikát és a logikát tárgyalta. Kozmológiai elképzelésének forrása Porphüriosz kommentárja Platón Timaioszához. Homérosz aranyláncának nevezte a létezés láncolatát, amelyet az Isten az égből csünget alá a földig, s ez a metafora, amely a Létezés nagy láncolataként lesz ismert, az újkor elejéig hivatkozott maradt. A több platonikus vonás mellett megmutatkozott az arisztotelészi is, abban, hogy az elkülönült természetfeletti és természeti világ égi és földi helyéről esett szó.

Aurelius Augustinust (354 – 430) Szent Pál után a legjelentősebb keresztény teológus (újraértelmezésének változatai mentén válik el a XVI. században a reformáció és az ellenreformáció ideológiája) Az Ószövetséget épp úgy tanulmányozta, mint a perzsa eredetű manicheizmust, a sztoicizmus természetközpontú gondolkodását, a szkepticizmust, az újplatonistákat – s elfogadta, pl. Szent Ambrus neoplatónikus allegorikus értelmezését az Ószövetségről Confessiones (a manicheizmusból a filozófia mentette ki, de a filozófusokat azzal vádolja, hogy ők nem keresik hívő szívvel az igazságot) A teremtésről, az anyagról, az időről és az emberről való töprengése a későbbi egyház számára doktrínává vált. Ágoston szerint az Isten egyszerre teremtette meg az anyagot, az időt, az adott alakot a teremtményeknek, mert előzetesen már rendelkezett minden teremtett eszmével és a dolgok archetípusával. A tudás és a hit összeegyeztethető.

Pseudo-Dionysios Areopagita (6. század) Az égi hierarchiáról (Peri tész uraniasz hiererkhiasz): a Szellemvilág természetét mutatta be. Az angyalok közösségét – a Jelenések könyve alapján – háromszor három hierarchikus karba szervezte: szeráfok, kérubok és trónok; hatalmak, erények és erők; fejedelemségek, arkangyalok és angyalok. A misztikus teológia: az Isten és a hozzá fordult lélek misztikus egyesülését taglalta Az egyházi hierarchiáról pedig az égi világ hierarchikus másaként mutatta be az egyházat: három rendbe szervezte ugyanúgy a papságot (püspök, pap, diakónus), és az alacsonyabb szinteket (szerzetes, laikus, keresztségre készülő). Újplatonista Véleménye szerint, negatív módon – via negatíva, v. apofatikus (tagadó) út – Istenről csak olyan igazságokat lehet megállapítani, amelyek nem tartoznak hozzá. Követői Hitvalló Maximosz (580 – 662), akit a bizánci ortodox teológia legjelesebbje, kommentárokat írt Pszeudo-Dionüszioszról, s összeegyeztethetővé tette az órigenészi és a pszeudo-dionüszoszi tanításokat. Johannes Scotus Erigena 850 körül fordítja latinra Pseudo-Dionysios Areopagita munkáit Aquinói Tamásra rendkívüli hatást gyakorolt.

Aquinói Szent Tamás (1225? – 1274) – A középkor világképe: Summa ISTEN SZERÁFOK KERUBOK TRÓNOK URALMAK ERÉNYEK Szellemvilág (9 szféra) HATALMAK FEJEDELEMSÉGEK ARKANGYALOK ANGYALOK PRIMUM MOBILE (Első mozgató) FIRNAMENT (Csillagok kristálygömbje) SZATURNUSZ JUPITER Csillagvilág (9 szféra) MARS NAP VÉNUSZ MERKUR HOLD A 13.században ehhez a világképhez Aqinói Tamás filozófiája által társul az – Arisztotelész természetbölcseletéből és Ptoleimaiosz kozmológiájából származtatott - Elemi világ. EMBER ÁLLATOK NÖVÉNYEK FÉMEK Elemi világ (9 szféra) KÖVEK TŰZ LEVEGŐ VÍZ FÖLD ALVILÁG

Cosmas Antiochiai Konstantin (=Cosmas, Kozma Indopleuctes, 600 körül) A bibliai földrajz: Topographica Christiana Tabernákulum A nesztoriánus hitét megtagadó Cosmas lapos Föld-elképzelése antik előzmények továbbfolytatása. A középkor végéig számos köznapi univerzum-elképzelés alapját szolgáltatta.

Koszmasz Indikopleuktész: Topographia cristiana, 9. sz.

Sevillai Isidor: Etymologia, 12. sz. kézirat

Az enciklopédikus szemlélet továbbélése Cassiodorus ( 485-490 – 580) Boethius (480 – 524 k.), Sevillai Szent Izidor (600 körül) Beda Venerabilis (800 körül) Alkuin (730 k – 804) Scotus Erigena (Eriguena = ír, 810 – 887) Hrabanus Maurus (776 k – 865)

Zodiákus-ember. 16. sz. fametszet

Elemek-égtájak-évszakok-állatövek közötti összefüggések, 11. sz Elemek-égtájak-évszakok-állatövek közötti összefüggések, 11. sz. angol rajz

Évszakok-elemek-testnedvek, Sevillai Isidor, De Natura Rerum, 9. sz.

Patrisztika olvasási módjai Felolvasás (közös) Előolvasás (közös) Mormoló olvasás (egyéni) lectio a szöveg elemeinek azonosítása emandatio a kézirat téves, vagy annak vélt locusainak a korrekciója enarratio a szöveg interpretálását indicium a szöveg minden értelmű megítélése

Amaury de Bene (1206) előadása, 14. sz. francia kézirat