8. A reneszánsz vitalista világkép Gondolkodástörténet 8. A reneszánsz vitalista világkép

A világkép Az itáliai népességről kellő adat csak a városlakók köréből van Pl. időhöz való viszonyuk új Rabelais följegyzi, hogy a francia parasztok ‘avé’-ben mérik az időt Itália: mechanikus óra (1364, Padova, Giovandi Dondi fizikus-csillagász) 1450: Bolognai városháza 1478, Castello Sforzesco számára készítenek (Milano) 1499. Piazza San Marco, Velence hordozható órák: 15. sz. Filarepa utópiájában a fiú-és lányiskolák hálótermében vannak Giacomi Piacenza milánói csillagász ágya mellett ébresztőóra Párhuzam húzható a az új idő és az új térfelfogás között mindkettőt mérhetőnek vélik (Brunelleschi, Uccello, Piero della Francesca) a 15. század elbeszélő festményeinek meghatározottabb a ideje és a tere, mint a hasonló tárgyú 13. századiaknak.

00

mikrokozmosz

Vitalista világkép

Vitalista világkép (makro- és mikrokozmosz)

A földi világ megértésének technikái: alkímia mágia – boszorkányság asztrológia hermetikus és okkult tanok alkímia: a fémek hiararchiája csúcsán álló arany előállítása (7 bolygó = hét fém Au – Nap Ag – Hold Hg – Merkur Fe – Mars Pb – Szatrurnusz Ón – Jupiter Cu – Vénusz A ‘bölcsek köve’ egyetemes csodaszer is (orvosok ezért is keresik)

Az alkímiának megvan a maga képi jelképrendszere bölcsek köve = Krisztus kén és higany egyesülése: házasság Sokan szkeptikusak, tagadják, tiltják (X. Leó, velencei Tízek Tanácsa), sokan művelik (Polyphilus látomása, 1499. Velence, Parmigiano) Mágia (démonológia) célja: verbális hatással megváltoztatni a dolgokat a lények létrája hierarchiájában az egyház hisz benne (imádság a vihar, rontás, átok ellen pl.) népszerűbb és nyiltabban végzett fehér (építő) és fekete (romboló) formájú Pico della Mirandola 7 formáját különböztette meg irodalmi művekben varázslók, mágusok tömegesen vannak Artiosto: Orlandó Furioso Cervantes: Don Quijote köznapi boszorkányságok, boszorkányüldözés

az emberi test szemléletét meghatározza az Antik- s középkor humorálpathológiája - 4 elem – minőség-testnedv-alkat következménye pl.: a kerativ ember egyszerre melankolikus és őrült (furioso) (a bomém modern mitoszának ez az alapja) ez is az individuum elfogadására mutat rá az ‘egyén’ elfogadása új mentális fejlemény! (a társadalomtörténetben először) öntudat önérvényesítés Önérvényesítés jelei hírnévre törekvés már a lovagregényekben is a dicsőség tovább demilitarizálódik versengés (pl. pályázatok, szimpoziumok) önéletrajzok, életrajzok – Alberti, Cellini, Leonardo da Vinci, II. Pius kb. 100 firenzei önéletrajz maradt fenn (pl. naplóban)

A társadalom rétegeire nagyon sok az utalás (nemes – nem nemes, kövér nép – kis nép – középosztály, politikai joggal bírók vagy nem bírók stb.) EZEK az elképzelések=vélemények tudósítanak az egyén értékéről Hangsúlyozódik az idő-szemlélet (a múlt) Lorenzo Valla: Constantinus adománylevele hamis voltának bebizonyítása Flavio Biondo nyelvész: a román nyelvek leszármazásának története A visszaállított Róma c. munkája (írásos emlékek és maradványok alapján rekonstruálja a régi Rómát) Mantegna képei alakjainak ruhái Vasari: Életrajzok c. munkája az időbeli fejlődés eszmeisége köré szerveződött a viszonylagosság hangsúlyozott s nem az állandóság ókori műtárgyak másolása (Mantegna, Michelangelo), szövegek idézése (Machiavelli) létrejönnek az első történeti munkák Guicciardini: Itália története értékké válik a modern (moderno)

A reneszánsz emberkép

Leonardo önarcképe (1512 k.) és Maerten van Heemskerck: Önarcképe (1533)

Cosimo Rosselli: Pico della Mirandola, Marsilio Ficino és Angelo Poliziano (1486)

Baldassare Estense: Umberto de Sacrati családja (15. sz.)

portrék megjelenése Benezzo Gozzoli: Háromkirály – a sarkában ott a portéja Raffaelo: Athéni iskola (több kortárs művész portréja) Parmigianio, Vasari, Tiziano illentankönyvek Castiglione: Udvari ember (1528) Giovanni Della Casa: Galateo (1558) Stefano Guazzo: Polgári csevely (1574) megnövekszik az ember méltóságára való hivatkozás a lélek = emberisten (Lorenzo Valla) a racionális ember akár isteni is lehet (Pomponazzi) az ókoriak isteniek (Lorenzo de’ Medici) Raffaelo halandó isten (Vasari) e szemlélet a képzőművészetre is hat tökéletes testek ábrázolása szépség ábrázolása (önmaga is attribútummá válik) az értelem (ragione) megbecsülése ragione = könyvelés, arány, mérték

az arányosság keresése pontos adatok kedvelése Bonvesin de la Riva: Milánó nagy dolgai export-import adatok feljegyzései lakosság számának követése kettős könyvelés (1427) az idő értékelése (a legfontosabbá válik)

A világkép Az itáliai népességről kellő adat csak a városlakók köréből van Pl. időhöz való viszonyuk új Rabelais följegyzi, hogy a francia parasztok ‘avé’-ben mérik az időt Itália: mechanikus óra (1364, Padova, Giovandi Dondi fizikus-csillagász) 1450: Bolognai városháza 1478, Castello Sforzesco számára készítenek (Milano) 1499. Piazza San Marco, Velence hordozható órák: 15. sz. Filarepa utópiájában a fiú-és lányiskolák hálótermében vannak Giacomi Piacenza milánói csillagász ágya mellett ébresztőóra Párhuzam húzható a az új idő és az új térfelfogás között mindkettőt mérhetőnek vélik (Brunelleschi, Uccello, Piero della Francesca) a 15. század elbeszélő festményeinek meghatározottabb a ideje és a tere, mint a hasonló tárgyú 13. századiaknak.

A reneszánsz matematika (amelyet a képzőművészeknek illett megtanulni) Két vonulat antik matematikai ismeretek újbóli fölfedezése - Eukleidész - Arkhimédész - Apollóniusz (kúpszeletek) jeles művelő: Luca Pacioli Leonardo da Vinci eredményeik: arab számjegyek elterjedése (+ zéró), tizedes tört (13. századtól) - ezt sokszort Boethiusnak (6. sz.) tulajdonítják (Püthagoraszt pedig az abakusszal azonosítják)

Misztikus matematika alapja: Platón a számoknak az örök igazságot tulajdonította a neoplatonisták örökségként kezelik pl: Raffaelo: Athéni iskola (1509-11)- Euklídész Pinturicchio: Arithmetica (1492 -95) Eukleidész: Elemek (1577. London, - előszó: John Dee, mágus: a számok okkult erejéről értekezik benne) Pico della Mirandola: „ A számok kínálják az egyik utat afelé, hogy kikutassunk és megértsünk mindent, amit tudni érdemes.”

Jacopo de’ Barbari: Luca Pacioli portréja (1495)