Rovarok a fákon és a fában Szarvasbogár, gyapjaslepke
Hím szarvasbogár (fej – tor – potroh)
2.1. Rovarok a fákon és a fában A fák törzsén, a lombok között és a fa belsejében gazdag a rovarvilág. A fák táplálékot, búvó- és ivadéknevelő helyet is adnak. Legnagyobb védett rovarunk a szarvasbogár. Színe tompa fekete, szárnyfedői és elágazó rágói gesztenyebarnák. A hím 8-9 cm, a nőstény 4-6 cm hosszúra nő. 5. kép: hím szarvasbogár
2.2 A kifejlett bogarak rövid életűek. Június végén a nőstény a talajba rakja petéit. A kikelő lárvák a fa korhadékával táplálkoznak. Később berágják magukat a fába, és 5 éven át abból élnek. Majd bebábozódnak, és a kifejlett bogarak a 6. év tavaszán jönnek elő. Ezt a fejlődési folyamatot teljes átalakulásnak nevezzük. A szarvasbogár ma már védett állat. Számuk drasztikus csökkenését az esztelen gyűjtés és az ivadéknevelő helyeik elpusztítása okozza.
Teljes átalakulás
2.3. A gyapjas lepke Erdeink egyik legveszedelmesebb rovara a gyapjas lepke. A nőstény piszkosfehér színű, vaskos, lomha mozgású, A hím barnásszürke, karcsú és rendkívül mozgékony. A kifejlett állatok színét kitinpikkelyei adják. A pikkelyes szárny a lepkék legjellemzőbb tulajdonsága. Szájszervük a pödörnyelv, mellyel a növényi nedveket szívogatják. 6. kép: gyapjas lepke
Pödörnyelv
A hím és a nőstény a nyár közepém párzik A hím és a nőstény a nyár közepém párzik. Ezt követően a nőstény ezernél is több petét rak le, melyet potrohszőrével borít. A tavasszal kikelő lárvákat, a hernyókat könnyű felismerni. A falánk állatok éjjelenként a fák rügyeit, leveleit rágják. Gyorsan fejlődnek, többször vedlenek, majd bábozódnak. Természetes ellenségeik a ragadozó bogarak, denevérek, és a kakukk