AZ ÉGHAJLATI ELEMEK IDŐ ÉS TÉRBELI VÁLTOZÁSAI MAGYARORSZÁG TERÜLETÉN A CSAPADÉK

Mivel éghajlatunk hajlik a szárazságra mg Mivel éghajlatunk hajlik a szárazságra mg.-i, ökológiai szempontból kitüntetett jelentősége van a csapadék idő- és térbeli megoszlásának. A csapadék általában kevesebb, mint a vegetáció igénye, a klimatikus vízmérleg az ország jelentős részén negatív.

A csapadék időbeli dinamikája A csapadék évi menetében kettős hullám jelentkezik. A csapadék minimum januárra esik. Ennek az alacsony páranyomás és a gyakori anticiklonális makroszinoptikus helyzetek (Szibériai max.) az oka. A legtöbb csapadék május-július közt hullik. A páranyomás maximumával és a Medárd nap környéki fokozódó ciklon tevékenységgel, és felerősödő konvekcióval hozható ez kapcsolatba. A maximum az ország egyes területein némiképp eltolódva jelenik meg. A Dunántúli-dombság és a Bakony térségében májusban, A Ny-i határszélen Júliusban, míg az ország nagyobb részén júniusban van a legtöbb csapadék.

A D-Dunántúlon, és a Dunántúli-khg A D-Dunántúlon, és a Dunántúli-khg. DK-i lejtőin megfigyelhető egy őszi (október-november) másodlagos csap. Max. is. Ezt a mediterrán térségben kialakuló alacsonynyomású központ (genovai-ciklon) irányából érkező mediterrán ciklonok melegfrontjai által okozott esőzések hozzák létre. Nem ritka, hogy a bőséges őszi esők következtében a téli félév a csapadékosabb (az esetek 20-30%-ában áll ez fenn). A téli félév nagyobb csapadékmennyisége a mediterránabb D-Dunántúlra jellemző leginkább, Az Alföldön az esetek 80-90%-ában a nyár a csapadékosabb. Az őszi másodmaximum DNy-ÉK irányban gyengül. A csapadékmennyiség évről évre akár 2,5-szeres ingadozásokat is mutathat. Ez a legváltozékonyabb éghajlati elemünk.

A legszárazabb években az Alföldön előfordul 290-350mm csapadék, míg a csapadékosabb években ugyanott 800-900mm csapadékot mérnek. A Ny-Dunántúlon ilyen években 1.000mm feletti csapadékösszegek sem ritkák. Bármely hónapban előfordulhat teljes csapadékhiány. A csapadékos napok száma sokévi átlagban az ország egészére 120 nap körül van, tehát elvileg minden 3. nap csapadékos. (Csapadékos nap: ha 0.1mm-t elér a lehullott csapadék mennyisége.) A leghosszabb csapadékmentes időszak hossza 60 nap. Nyáron gyakori a 200-300mm-es havi csapadékátlag. 1870 óta a legnagyobb évi csapadékmennyiség 1896-ban Pécsen esett (1204mm). A legkevesebb pedig 1983-ban Kecskeméten (334mm).

A csapadék területi megoszlására az óceántól való távolság növekedése (gyengülő óceáni hatás) és a domborzat hatása együttesen nyomja rá a bélyegét. A Dunántúlon a mérséklődő óceáni hatással páthuzamosan DNy-ÉK irányban 800mm-ről 550mm-re csökken az évi átlagos csapadék mennyiség. A Dunától K-re az Alföld területén koncentrikusan 550mm-ről 500mm alá csökken a csapadékmennyiség, amiben a medence-jelleg nyilvánul meg. A Hortobágy, Hármas Körös-vidéken 480-500mm csapadék hull évente, míg a Szatmár-Beregi-síkon ez eléri a 600mm-t. Az Alföld középső része és a Ny Dunántúl csapadékmennyisége között kétszeres különbség van. Középhegységeink nagy részén 600mm feletti értékek jellemzők.

Hegyvidékeink az orográfiai csapadékképződésnek köszönhetően csapadék többlettel rendelkeznek síksági területeinkhez képest. Országos átlagban 100m tszfm. növekedés kb. 50mm évi csapadéktöbblettel jár. Az anomália nem érvényesül azonban egyformán hegyvidékeinken. Az uralkodó szélirányra merőleges futású hegységek luv oldalán a legerősebb (Magas Bakony). Az ellentétes (lee) oldalon negatív anomália is lehetséges (Börzsöny).

Mg.-i szempontból fontos a tenyészidőszakon belül (áprilistól szeptember végéig) lehullott csapadék mennyisége. Országos átlagban ez a mennyiség az évi összcsapadék 55-65%-a. A területi kép hasonló az összcsapadékhoz. Kiemelkedik az Alföld középső részének száraz volta. Bár a tenyészidőszak csapadékosabb a téli félévnél, a vegetáció számára csak a hóolvadásból származó vízmennyiséggel elegendő a tenyészidőszak csapadékmennyisége.

A különböző küszöbértékek feletti csapadékok gyakorisága A csapadék fontos jellemzője a mennyisége mellett az intenzitása, vagyis az időegység, óra, perc alatt lehullott csapadék mennyiség is az óra-, ill. percintenzitás. A beszivárgás mértéke és a talajeróziós folyamatok hatékonysága szempontjából fontos paraméter. Az intenzívebb eső vize kevésbé szivárog be, nagy kinetikai energiájú cseppjeinek becsapódásai erősebben rombolják a talaj aggregátumokat. Ombrográf adatokból számítják. 0,1mm, 1, 5 és 10mm csapadékösszeggel bíró napokat szokás elkülöníteni. A percintenzitás a leghevesebb záporokban1-3mm/perc értéket is elérhet, de a gyakoribb csendes esők 1mm/óra csapadékot szolgáltatnak.

A csapadékos napok száma nincs szoros kapcsolatban az éves csapadék mennyiség területi képével. Az Alföld középső szárazabb részén kevesebb (110 körüli) a csapadékos nap. Legtöbb a 700m feletti területeken és a Szatmár-Beregi-síkon (135 nap). A nagyobb csapadékok világosabb összefüggést mutatnak a domborzattal. 1mm feletti csapadékú napokból az Alföld közepén 75-nél kevesebb, a Ny-Dunántúlon 95-100 fordul elő. 5mm feletti csapadékú napokból az Alföld közepén 35-40 a Ny-Dunántúlon 45-50 fordul elő. A 10mm feletti csapadékú napok számmal az Alföld közepén 15 alatti a Ny-Dunántúlon 25 feletti.

A csapadék összidőtartamának 75%-a 1mm/ óra alatti intenzitású eső, amiből a csapadék teljes mennyiségének 30% át szolgáltatja. Közepes intenzitású csapadék (1-5mm/óra) az esőzések időtartamának 22%-a, ami a teljes vízmennyiség 50%-át adja! Nagy intenzitású (5mm/óra feletti) csapadékhullás az esetek mindössze 2%-ában van, de ebből származik a teljes csapadékmennyiség 20%-a! A közepes és eróziós szempontból kedvezőtlen hatású nagyintenzitású csapadékok jelentősége tehát kiemelkedő. A gyakori nagyintenzitású csapadékok talajeróziós hatásának értékelésére szolgál a zivatarból származó erózióveszély mértékét mutató index.

Az extrém nagycsapadékokra vonatkozó néhány érdekesség:

Zivatarok és jégesők A nyári félévben előforduló nagy intenzitású, elektromos kisüléssel kísért csapadékhullás a zivatar. Legzivatarosabb területünk a Mátra, a Dunazug-hg., A DK Alföld és a Szatmár-Beregi-sík (30 nap/év felett). Az Alföld középső részén a legkisebb a zivatarok gyakorisága (20nap/év alatt). A zivatarok gyakori kísérője a jégeső, ha a zivatarfelhő felső részében jóval fagypont alatti hőmérséklet és igen erős feláramlás alakul ki. A legtöbb jégeső Júliusban fordul elő (20db sokévi átlagban), a legkevesebb decemberben (0,4db sokévi átlagban). A jégeső területi megoszlására jellemző, hogy ú.n. „jégeső pályák” mentén fordul elő. Ilyenek: A Mátra-Bükk, Kemeneshát, Villányi-hg. Hajdúhát.

A havazás és a hótakaró Hazánk éghajlatának jellegzetessége, hogy még a legenyhébb teleken is hullik hó, bár mennyisége évről évre tág határok közt ingadozik. Az Alföldön évente átlagosan 18-22 napon havazik A Dunántúlon és dombsági területeinken 25-30 nap, hegyvidékeinken 30-40 nap, 700m tszfm. felett 50-60 napon havazik. A hó alakjában lehulló csapadék mennyisége vízre átszámítva sokévi átlagban 40-170mm közt van. 400m tszfm. felett mindenütt meghaladja a 100mm-t. Az enyhébb telű Dunántúlon 80-120mm (a Genovai ciklon hatása) A zordabb telű Alföldön (a Szibériai max. hatása) csak 40-60mm évi csapadékmennyiség származik a havazásokból. A hónak az évi csapadékból való részesedése az Alföldön 7-10%, a DNy-Dunántúlon 10-15%, míg a hegyvidékeinken 15-20%.

A havazások után, ha hőmérséklet tartósan fagypont alatt marad a hótakaró, hosszabb-rövidebb ideig megmarad. Azokat a napokat, amikor a felszínt legalább 1cm vastag összefüggő hótakaró borítja hótakarós napnak nevezzük. Legkevesebb hótakarós nap van az Alföld középső részén (30-35 nap), ahol a lehullott hó mennyisége is kicsi. A Dunántúl nagy részén 40-45 hótakarós nap fordul elő a több havazás következtében, a magasabb januári középhőmérséklet ellenére. Középhegységeinkben 50 felett van a hótakarós napok száma, de 700m tszfm. felett 100-120 hótakarós nap fordul elő. 100m tszfm. növekedésre a Dunántúli khg.-ben +7, az Északi khg.-ben +9 hótakarós nap jut. Egyes teleken az Alföldön nem alakul ki összefüggő hótakaró, máskor 80-100 napon át megmarad a hó.

A hótakaró fontos éghajlati paramétere még a vastagsága A hótakaró fontos éghajlati paramétere még a vastagsága. A telente előforduló maximális hóvastagságának átlagolásával kapjuk a hótakaró átlagos maximális vastagságát. A hideg, de kevésbé havas Alföld nagy részén ez 15-20cm körül van. A Dunántúli-dombság területén 25-40cm. Középhegységeinkben és a Nyugat-magyarországi peremvidék területén 30-50 cm. 500m tszfm. felett 50cm felett van. 100m tszfm. növekedéssel az átlagos maximális hóvastagság országos átlagban 6cm-rel nő. Az Alföldön előfordul olyan tél amikor nincs mérhető vastagságú hótakaró, ill. olyan, amikor 60-80cm vastag takarót alkot. Az országos rekord hóvastagság 151cm (1947 feb. Kőszeg-Stájerházak)

A zúzmara A zúzmara az áramló enyhe, párás levegőből a fagypont alatti hőmérsékletű tereptárgyak kiálló éleire kirakódó jégtűkből képződő mikrocsapadék. Jelentős túlterhelést okozva a fák ágainak letörését, a légvezetékek leszakadását okozhatja. Kártétele miatt az egyetlen rendszeresen mért mikrocsapadék. Hazánkban 1967/68 tele óta működik zúzmaramérő hálózat. Legzúzmarásabb területeink a hegyvidékek, ahol 30 feletti a zúzmarás napok száma, míg az Alföldön csak 4-8 zúzmarás nap fordul elő. Még a kevéssé zúzmarás területeken is történhet jelentős mennyiségű zúzmara lerakódás.