Érveléstechnika 2.

A racionális vita célja és eszközei A racionális vita célja: a helyes álláspont kialakítása (a véleménykülönbség feloldása). A racionális vita eszköze: bizonyítás és kritika megfelelő érvekkel. Jó érvekről több nézőpontból is beszélhetünk (pl. amikor egy törvényszéki tárgyalás típusú vitában egy érvet pusztán hatékonysága alapján is jónak nevezhetünk). A racionális vita szempontjából azonban csak azokat az érveket nevezhetjük jóknak, amelyek ténylegesen, meggyőző erejüktől függetlenül, önmagunkban is megindokolják a védeni kívánt álláspontot. A helyes következtetések szabályaival, törvényeivel a logika tudománya foglalkozik.

A racionális vita célja és eszközei A helyes következtetés alkalmazása szükséges, de nem elégséges feltétele a jó érveknek, illetve a racionális vitának. Ugyanis logikai értelemben helyes következtetés hamis téziseken is alapulhat. Pl. P1: Minden magyar adócsaló. P2: Gábor magyar. K: Gábor tehát adócsaló. A következtetés logikai szempontból korrekt, ám feltételezhető, hogy az egyik kiinduló tézise („Minden magyar adócsaló.”) hamis. Ezért a végkövetkeztetés igazsága („Gábor adócsaló.”) nincs garantálva. Tehát a racionális vita teljesüléséhez a logika mellett az adott problémakör alapos ismeretére is szükségünk van.

A racionális vita célja és eszközei A racionális vita, mint egy közös célra irányuló diskurzus, bizonyos együttműködési szabályok betartását is előfeltételezi. Összefoglalva: A racionális vita teljesülése tehát egyrészt helyes következtetés alkalmazását, a témakör bizonyos szintű ismeretét és az együttműködési szabályok betartását igényli.

Példa A vezetői értekezleten X kolléga így szól a társához: X: Semmi értelme az értekezleteknek! A munkából veszik el az időt! Utána pedig azt kérik rajtunk számon, amit éppen az értekezletek miatt nem csináltunk meg. Y: Nézd, ha nem beszélnénk, nem tudnánk összehangolni és megszervezni a munkánkat, és így az a munka is értelmetlen lenne, ami az értekezletek helyett csinálnánk. X: De nem kellene alacsonyabb szintre tartozó részletkérdésekre pazarolni az időt!

A jóindulat elve • Ha többféleképpen is lehet értelmezni egy érvelést, akkor azt az értelmezést kell választanom, amely a legerősebb, legjobb érveléshez vezet. Ezáltal elkerüljük, hogy érvelési hibát, irracionalitást tulajdonítsunk a másiknak. Világos tehát, hogy a jóindulat elve mintegy az ellenkezője a szalmabáb érvelésnek. • Minden érvelést úgy kell értelmeznem, úgy kell rekonstruálnom, hogy a lehető legerősebb érvelést kapjam. • Azután az így kapott érvelést kíméletlen, de korrekt kritikának vetjük alá, amelyben kiderül, hogy jól sikerült-e alátámasztani a kifejtett álláspontot vagy sem, hogy érdemes-e elfogadni azt. • Jóindulatúnak kell tehát lenni az értelmezésben, és szigorúnak (de nem méltánytalannak!) a kritikában - és nem fordítva!

A jóindulat elve – példa Egy nyomozótiszt nyilatkozik a sajtónak: „Kollégáimmal sikerült tisztáznunk a keddi bankrablás esetét. Már a nyomozás első szakaszában volt egy biztos kiindulópontunk: az elkövető Csenő vagy Lopó. Később kiderült, hogy Csenő volt a tettes, ezért Lopó ártatlansága bebizonyosodott.”

A jóindulat elve P1: Vagy Csenő vagy Lopó volt a tettes. P2: Csenő követte el a bűntényt. K: Tehát Lopó ártatlan. • A P1-et lehet úgy érteni, hogy Csenő vagy Lopó a tettes, de ez nem zárja ki mind a ketten benne voltak. ('megengedő vagy') • Ebben az esetben nem helyes a következtetés, hiszen abból, hogy Csenő volt a tettes még nem következik, hogy Lopó ártatlan. • Azonban az érvelést úgy is értelmezhetjük, hogy a „vagy” a P1-ben 'kizáró vagy'-ot jelent. Azaz: P1: Vagy Csenő vagy Lopó volt a tettes, de nem mindkettő. • Így már Csenő bűnösségéből helyesen következtethetünk Lopó ártatlanságára. Ez egy érvényes következtetés. A jóindulat elve szerint így kell értelmeznünk az érvet, mert így kapjuk a legerősebb érvelést.

Miért van szükség a jóindulat elvére? • 1. A szigorúbb (gyengébb érveléshez vezető) értelmezés elleni érveink nem biztos, hogy jók az erős érveléshez vezető, jóindulatú értelmezés esetén. • Magunkat is becsapjuk, ha azt hisszük, könnyedén megcáfoltunk egy, gyengének rekonstruált érvelést, miközben lehet, hogy az érvelés erős volt, csak mi félreértettük. • 2. Vitaszituációban: Ha nem jóindulatúan értelmezünk, a vitapartner „eltáncolhat” ellenérveink elől arra hivatkozva, hogy az érvelését a jóindulatú értelmezés szerint kell érteni. • Ez fölösleges, újabb vitát szülhet, és eltérítheti a vitát az eredeti céljától.

Miért van szükség a jóindulat elvére? • 3. Ha viszont az érv legerősebb értelmezését megcáfoltuk, biztosak lehetünk benne, hogy az ellenérvünk az említett érv gyengébb értelmezés ellen is hatékony. Így nemcsak meggyőzőek vagyunk a vitában, hanem közelebb kerülünk a helyes állásponthoz is. • 4. A vitában a jóindulat elvének gyakorlása biztosítja a vitapartnert az együttműködésünkről, ezért feltehetően ő is hajlandóbb lesz a helyes álláspont kialakításához elengedhetetlen együttműködésre. (Nem torkol a vita veszekedésbe.) • A jóindulat elve végső soron arról szól, hogy a másikat (is) racionálisnak tekintjük.

Externális és internális kritikák Externális kritika: Az externális kritika esetében külső, a másik fél által addig fel nem használt információ alapján kritizáljuk a vitapartner érvelését, illetve az elemzett szövegben található érvelést. Internális kritika: Az internális kritika esetében az érvelő által eleve elfogadott premisszák segítségével kritizáljuk az általa elfogadott érvelést.

Példák Externális kritika P1: Minden magyar adócsaló. ( Valószínűleg hamis.) P2: Gábor magyar. K: Gábor adócsaló. Az externális kritika esetében a premisszákat vitatjuk. Új – a másik fél által nem ismert, még el nem fogadott – információk alapján kritizáljuk az érvelést. Externális kritika  premisszák vitatása, új tényekre hivatkozás

Példák Internális kritika P1: A magyarok harmada adócsaló. P2: Gábor magyar. K: Gábor adócsaló. Az internális kritika esetében nem a premisszákat vitatjuk, hanem azt, hogy a premisszák nem alapozzák meg, nem vonják maguk után a konklúziót. Ez a legerősebb kritika, de viszonylag ritkán fordul elő. Internális kritika  a logika eszköztárával Ha el is fogadjuk a két premisszát, ezek nem vonják maguk után a végkövetkeztetést.

Externális kritika és a bizonyítás terhe Externális kritika alkalmazásakor új információt, új állítást viszünk a vitába, így a bizonyítás terhe ránk hárul. Következésképpen, akár szimmetrikus, akár aszimmetrikus vitát folytatunk, az externális kritikát alkalmazót terheli a bizonyítás kényszere. Gyakori hiba a hétköznapi vitákban, hogy az újabb információt alkalmazó fél kibújik a bizonyítás terhe alól, többnyire úgy, hogy a vitapartnerére hárítja azt.