A mágneses indukcióvonalak és a fluxus
Az eddigi ismereteink alapján célszerűnek látszik a mágneses teret, hasonlóan az elektrosztatikus térhez, erővonalakkal ábrázolni. I B Az erővonalakhoz húzott érintő iránya itt is megadja az indukcióvektor irányát, sűrűségük pedig a nagyságát.
A kísérletek alapján megállapítható, hogy a mágneses indukció-vonalak mindig zárt görbék. Tehát: A mágneses mezőnek nincs forrása Mágneses monopólus nem létezik. A mágneses mező örvényes A mágneses mezőben végzett munka függ a megtett úttól is. A mágneses mezőben is érvényes a szuperpozíció elve: Ha a mágneses teret több mágneses test kelti, akkor a tér indukció-vektora az összetevők vektori eredője. B1 B B2
Az adott felületen áthaladó erővonalak számával megadható a mágneses indukció nagysága: ahol az adott felületen merőlegesen áthaladó erővonalak száma, a mágneses fluxus, A a felület nagysága. Mértékegysége: Wb (weber)
Általában a vizsgált felület nem merőleges az erővonalakra, ilyenkor a felületnek csak az indukció-vonalakra merőleges vetületét szabad figyelembe venni. Csak homogén mezőben!
Kiegészítések: Inhomogén mezőben a felületet fel kell bontani akkora elemekre, ahol a mező már homogénnek tekinthető, a kapott részfluxusokat pedig össze kell adni. Zárt felület fluxusa zérus.