Alapszintű újraélesztés Elsősegély oktatóanyag 2004. AKG-OMSZ Alapszintű újraélesztés Szerzők: Marsi Zoltán, Dr. Mártai István Szakmai felelős: Dr. Mártai István Képek: Marsi Zoltán, Valics Dezső Illusztrációk: Kispál Éva

Az emberi légút felépítése Elsősegély oktatóanyag 2004. AKG-OMSZ Az emberi légút felépítése Forrás: http://mindenkinek.medicentrum.hu/ed/0/in/human_body/?page=1025#1

hátraszegett fej mellett Elsősegély oktatóanyag 2004. AKG-OMSZ A légzés vizsgálata 1. légutak ellenőrzése szájüreg, garat 2. hármas érzékelés hátraszegett fej mellett hallom, érzem, látom

Alapszintű újraélesztés Ha nem reagál a beteg: Kiáltson segítségért. Fordítsa a beteget a hátára, biztosítson átjárható légutakat a fej hátraszegésével, és az áll megemelésével. Helyezze tenyerét a beteg homlokára és óvatosan hajtsa hátra a beteg fejét. A másik keze mutató és középső ujjainak hegyével emelje meg az állat, ezáltal a légutak szabaddá válnak. Amennyiben gerincsérülés gyanúja felmerül, a beteg fejét ne szegje hátra, csak állát emelje fel. Légzésleállás következett be, ha a fenti módon nem észlelünk légzést. 2 lassú, mély befúvással gondoskodjunk a légzés pótlásáról. Eszköz nélküli lélegeztetést végezhetünk szájból szájba, illetve szájból orrba. A fej – lehetőség szerinti – hátrahajtásával a nyelv hátraesése megszűntethető. A befúvásra választott légzőnyílást (száj vagy orr) felszabadítjuk.

Vegyen mély lélegzetet! Száját illessze szorosan a légzőnyílásra, hogy ne maradjon rés a beteg arca és a lélegeztető ajkai között. Fújjon levegőt határozottan, de ne túl gyorsan a betegbe. Fejét fordítsa oldalra, vegyen mély lélegzetet és eközben ellenőrizze, hogy a beteg mellkasa visszasüllyed-e, illetve arcával, fülével érzékelheti a betegből kiáramló levegőt. Ismételje a folyamatot. A befúvás kb. 2 másodpercig tart és 70-100 ml levegő befúvása történik a betegbe. A látható mellkasmozgás igazolja a lélegeztetés technikájának helyességét és a légutak átjárhatóságát.

Ha a légzés szabályos, normális: Helyezze a beteget stabil oldalfekvő helyzetbe. Küldjön valakit segítségért, ha egyedül van, menjen maga. Folyamatosan ellenőrizze a légzést!

Stabil oldalfektetés 2/1 Elsősegély oktatóanyag 2004. AKG-OMSZ Stabil oldalfektetés 2/1 1. lábak felhúzása; 2. ellentétes oldali kar csípő alá helyezése; 3. közelebbi kézfej ellentétes vállra helyezése; 4. beteg átfordítása a kialakított lábfogás és az áthelyezett kéz, felkar részének megfogásával; 5. váll kioldása; 6. fej hátraszegése, a kéz fej alá helyezése

Stabil oldalfektetés 2/2 Elsősegély oktatóanyag 2004. AKG-OMSZ Stabil oldalfektetés 2/2 7. alul lévő láb behajlítása, felül lévő láb kinyújtása; 8. alul lévő kéz behajlítása TILOS a stabil oldalfektetés gerincsérülés gyanúja esetén! TILOS a stabil oldalfektetés medencetörés esetén! TILOS a stabil oldalfektetés nyílt hasi sérülés esetén!

Eschmark-féle műfogás Elsősegély oktatóanyag 2004. AKG-OMSZ Eschmark-féle műfogás Ha a sérült mozgatása nem lehetséges. 1. A sérült feje mögé térdelünk 2. Alsó fogsorát a felső elé emeljük 3. Az állkapcsot így tartjuk

Légúti akadály eltávolítása Elsősegély oktatóanyag 2004. AKG-OMSZ Légúti akadály eltávolítása 1. Két határozott ütés tenyérrel a lapockák közé 2. Heimlich-féle műfogás max. 3-4-szer Keressük a sérült meg a szegycsontját. Egyik kezünket szorítsuk ökölbe, másikat helyezzük rá. Határozott mozdulattal először a gerincoszlop felé, majd felfelé gyakorlunk nyomást. A Heimlich-féle műfogás NEM alkalmazható GYEREKEKEN! A műfogás fekvő sérülten is elvégezhető. Ebben az esetben a öklünket helyezzük a szegycsont alá, majd először lefelé, aztán felfelé gyakoroljunk nyomást a mellkasra.

Légúti akadály eltávolítása gyermekeknél Elsősegély oktatóanyag 2004. AKG-OMSZ Légúti akadály eltávolítása gyermekeknél Ha nem tudjuk kezünkkel, vagy álló helyzetben eltávolítani a légúti akadályt 1. fektessük a gyermeket combunkra, majd 2. mérjünk ütést a lapockák közötti részre

A keringés vizsgálata Amennyiben a beteg nyel, magától lélegzik vagy mozog, a keringés megtartott. Ebben az esetben is, illetve ha ezek a jelek nem fedezhetők fel, a nyaki verőéren (arteria carotis) vizsgáljuk a pulzust, maximum 10 másodpercig. A carotisok lüktetése a gége mellett a nyakon kétoldalt érezhető. Ha keringés jeleit észleljük: folytassuk a lélegeztetést és kb. minden tizedik befúvás után, nagyjából percenként vizsgáljuk újra a keringést a fent leírt módon.

Mellkaskompressziók Keringés hiányában a vér keringését biztosítanunk kell, ennek eszköze a mellkas ütemes komprimálása. Ennek pontos kivitelezése olvasás után nagyon nehezen sajátítható el, az alábbiakban csak az elvet ismertetjük. A megfelelő kompresszióshely a mellkas középvonalában a szegycsont alsó végétől kb.2 harántujjra levő területen van. A bordaív végigsimításával keressük meg a mellcsont (más néven szegycsont) alsó szélét, majd ettől a ponttól mérek ki két harántujjnyi távolságot a szegycsonton a fej irányába. A kompressziós erőt az egymásra helyezett tenyereinkkel közvetítjük a mellkasra úgy, hogy a mellkassal érintkező kezünk kéztövével nyomjuk össze a mellkast, ügyelni kell arra, hogy a bordákra ne fejtsünk ki közvetlen nyomóerőt, csak arra a területre a szegycsonton,amelyet kijelöltünk. Mindkét karunk könyökizületben maradjon nyújtva a kompresszió során. Testhelyzetünk mindvégig legyen merőleges a beteg mellkasához viszonyítva, mert így elkerülhető tenyerünk elcsúszása a beteg mellkasán.

A mellkas összenyomásának mértéke igazodjék annak ellenállásához. Ezután kb. 5 cm mélyen, hirtelen nyomjuk le a szegycsontot. Ez leginkább úgy sikerülhet, ha teljes testsúlyunkkal a beteg mellkasára nehezedünk, és közben vállaink függőlegesen a nyomáspont fölé esnek. A kompressziók sikere szempontjából az említett testhelyzet alapvető fontosságú. Majd ismételjük a kompressziókat kb. 100/perc frekvenciával úgy, hogy két nyomás közt kezünket ne engedjük fel a beteg mellkasáról, de ne is támaszkodjunk rá a szünetekben. A kompresszió és a felengedés azonos időtartamú legyen. 15 kompresszió után a fej megfelelő pozícionálásával végezzünk két befúvásos lélegeztetést, majd következzen újabb 15 kompresszió. A továbbiakban tartsuk a 15:2 arányt. A BLS-t addig szükséges folytatni, míg a beteg életjelenségeket nem mutat, a szaksegítség meg nem érkezik, vagy a segítségnyújtó el nem fárad.