A velencei érett reneszánsz festészet (16. sz.)
Jellemzői: Velence mint művészeti központ (sokáig tart a bizánci hatás) Inkább táblaképek (vászon), olajfestészet A szín szerepének fokozódása Színes alapra való festés Rendkívüli életteliség Témák: vallásos, világi (pogány életöröm, érzékiség), kiemelkedő jelentőségű arcképfestészet
Giorgione da Castelfranco
Rövid és talányos, de nagyhatású életpálya
A vihar Legismertebb műve Talányos téma, talán nem is fontos Hangulatiság, „egy világi festő” (művelt humanisták szórakoztatása, gyönyörködtetése)
A kép mint költemény A tájháttér fontos, hangulatteremtő szerepe Ember és természet csodálatos egysége Telítettebb színek, puha átmenetek - olaj festészet
Az első „romantikus” A színek zeneisége Összetett érzelmek: boldog-szomorúság Titok, talány
Tiziano Vecellio da Cadore
Giorgione tanítványa
Hosszú, sikeres pálya, gazdag és változatos
Bibliai témák
A legnagyobb portré festők egyike Doge képmás Budapesten
A császár festője: V. Károly képmásai
Életteli, érzéki színhasználat, színes alap
Az olaj festék egyik legnagyobb mestere
Mitológiai témák híres alkotója
A női szépség: Tiziano és a velenceiek új témát adnak az európai festészetnek
Urbino-i Vénusz
Párhuzamok 1. Giorgione és Tiziano: Alvó Vénusz
Párhuzamok 2. Manet: Olympia
Pieta
Veronese A 16. század második felének legjelentősebb velencei reneszánsz mestere Színpompás és gyakran nagyméretű vásznak alkotója
Kánai menyegző
A téma Krisztus csodáinak egyike, a víz borrá változtatása
Az asztalnál ülő sokaság és a kompozíciós megoldás többször előfordul életművében: szimmetrikus felépítés
Építészeti háttér: Palladio hatása
A zenészek: velencei festők portréi
Tiziano portréja
Veronese önarcképe