Müller Ferenc

A tellúr az úgynevezett félfémek csoportjába tartozó kémiai elem A tellúr az úgynevezett félfémek csoportjába tartozó kémiai elem. A periódusos rendszerben az oxigén oszlopában található, a kén és a szelén alatt. Sokáig semmi gyakorlati jelentősége nem volt, ma sincs túl sok. Ötvözőnek használják tengeralatti ólomkábelekben, egyes zománcoknál, újabban a hűtőgépek alkatrészeiben. A világ tellúr termelése nem éri el az évi 100 tonnát. Miért foglalkozunk tehát vele külön fejezetben? Azért, mivel a kilencven természetes elem között ez az egyetlen, amelyet Magyarországon, pontosabban mondva Erdélyben fedeztek fel, 1782-ben. A 18. század az elemfelfedezések nagy korszaka volt. A kilencven természetes elemből huszonegy ennek a századnak a felfedezettje. Ez egy azóta az analitikai gyakorlatból már kiszorult ügyes kis eszköznek, az úgynevezett forrasztócsőnek volt köszönhető. Az üvegiparból vették át a kémikusok.

Alsóausztriai Poysdorfban született, apja neve Sebastian Müller anyja neve Clara Lettner volt. Egyetemi tanulmányait a bécsi egyetemen kezdte, ahol filozófiát és jogot tanult, majd 1763-tól 1768-ig Selmecbányán folytatta tanulmányait az éppen akkor alakult Bányászati Akadémián. 1765-ben nősült meg, felesége Margaretha Hechengarten volt a királyi udvari kamara tanácsosának a lánya.

Selmecbánya város Szlovákiában a Besztercebányai kerület Selmecbányai járásában. Járási székhely. Az egykori Magyar Királyság egyik legjelentősebb bányavárosa.

1768-ban kinevezték bányamérnöknek dél-magyarországi bányákhoz, majd 1770-ben a bánáti bányák igazgatója lett. 1770-1771 között Joseph Desiderius Redange bányamesterrel, megtervezte és felépítette a Resicabányai kohókat. 1778-ban Erdélyben bányatanácsos volt ahonnan először Tirolba majd Svájcba helyezték át, ahol felfedezte a turmalin nevű féldrágakövet. 1783-ban, észrevette hogy egyes erdélyi arany- és ezüstércek azért kohósíthatók nehezen, mert egy új, addig ismeretlen elem van bennük, az elemet ekkor metallum problematicum-nak azaz rejtélyes ércnek nevezte el. Ez az új, addig még ismeretlen elem a tellúr volt. Felfedezését Klaproth berlini vegyész megerősítette, ő nevezte el az új elemet tellúrnak. 1788-ban II. József az összes erdélyi bányának az igazgatójává nevezte ki, majd 1795-ben erdélyi nemességet adományozott neki von Reichenstein előnévvel. 1798-ban a Bécsben székelő erdélyi főbányahivatal igazgatója lett, innen ment nyugdíjba, 1820-ban melynek alkamából Szent István renddel és a vele járó bárói címmel tüntették ki érdemeiért. 1825. október 17-én halt meg Bécsben.

Resicabányai Turmailn

VÉGE