Hogy is volt ez? Nem emlékszem.. VISSZATEKINTÉS 1. A sztratoípus fogalma. 2. A rétegtani korreláció. 3. A fosszíliák és a fosszilizáció. 4. A fosszíliák csoportosítása meg- jelenési formáik, vázanyaguk, és be- temetődésük alapján.

Általános és történeti földtan 2008. 02. 27. Előadásvázlat 1. Ősföldrajz és fáciestan 2. Őskörnyezetkutatás alapjai 3. Üledékképződési környezetek 4. A geoszinklinális elmélet és a lemeztektonika, és kapcsolatuk a tektogenezis

Általános és történeti földtan – ősföldrajz Ősföldrajz, földtörténeti kutatások alapja = egykori környezetek és környezetváltozások rekonstrukciója. Mit értünk környezeten? magmás, metamorf, üledékes kőzetek Az üledékképződési környezet: olyan geomorfológiai egység amiben üledék rakódik le (Reineck & Singh 1975). Az üledékképződési környezetek kutatása: fizikai kémia, kőzet- tan, általános földtan, geomorfológia, hidrológia, biológia, klima- tológia

Általános és történeti földtan – ősföldrajz Ősföldrajz (paleogeográfia)= egykori üledékképződési környeze- tek elterjedését, egy-egy földtörténeti időszak, kor vagy korszak geomorfológiáját, természetföldrajzi viszonyait vizsgáló tudományág. Ősföldrajzi térképek

Általános és történeti földtan – ősföldrajz, fácies (arculat) A keletkezési környezet rányomja bélyegét a kőzetre, az abban található flórára és faunára, vagyis megszabja ARCULATÁT. (Geo)Fácies (=földtani kifejlődés, arculat): a kőzet mindazon kőzettani (litofácies) és őslénytani (biofácies) jellemzői, amelyek a keletkezés körülményeire utalnak. Izopikus (különböző kor, azonos környezet) és heteropikus (azonos kor és különböző környezet) fácies. Litofácies (kőzettani jellemzők) és biofácies (őslénytani jellemzők). …csak könnyedén! facies! I SEK, 2008. 02. 27.

! Általános és történeti földtan – ősföldrajz, fácies (arculat) A fácies nem rétegtani egység. 1-1 formáción belül többféle fácies is lehetséges, és más – más időszakban azonos fáciesek is létrejöhetnek. SEK, 2008. 02. 27.

Általános és történeti földtan – ősföldrajz, fácies (arculat) Az egyes fáciesek egymáshoz való viszonyát a Walther-féle fáciestörvény írja le. Walther-féle fáciestörvény: folyamatos rétegsor estében egymás felett csak olyan fáciesek helyezkednek el, amelyek egy időben egymás mellett is megtalálhatóak (voltak). Ez azt is jelenti, hogy az összetartozó fáciesek hirtelen nem következhetnek egymásra, ami viszont már rétegtani jelentőséggel bír! SEK, 2008. 02. 27.

Általános és történeti földtan – ősföldrajz, fácies (arculat) Walther-f. fáciestörvény SEK, 2008. 02. 27.

Általános és történeti földtan – őskörnyezetkutatás Fáciestan= őskörnyezetkutatás Alapja az AKTUALIZMUS-ELVE SEK, 2008. 02. 27.

Általános és történeti földtan – őskörnyezetkutatás Az aktulaizmus elve (J. Hutton XVIII.sz. vége): „Valamennyi földtani folyamat, ami hatott a múltban, ma is hat.” Lyell: „A jelen a kulcs a múlthoz.” Ma: A földtani folyamatok keletkezésének azonossága. A folya- matok mértéke változó. (pl. mészkőképződés folyamata) Nem uniformializmus! Nem gradualizmus! Mai életterek vizsgálata és a fáciesek azonosítása alapján: paleoökológia és őskörnyezetkutatás. SEK, 2008. 02. 27.

Cél: Az üledékképződési környezetek vizsgálata és minél pontosabb Általános és történeti földtan – őskörnyezetkutatás Cél: Az üledékképződési környezetek vizsgálata és minél pontosabb ismerete. SEK, 2008. 02. 27.

Általános és történeti földtan – üledékképződési környezetek Vízből lerakódó (akvatikus) 1. Szárazföldi (kontinentális) Levegőből lerakódó (terresztikus) denudáció különböző fajtái (erózió, defláció…) üledékhézag (eróziós diszkordancia) 2. Tengeri (marin) átlag tengerszint alatti üledékképződési környezetek

Általános és történeti földtan – üledékképződési környezetek 1. Szárazföldi üledékképződési környezetek Sokkal kisebb esély az üledékképződésre, mégis egyes mélyebb helyeken szerencsés körülmények között igen fontos földtörténeti dokumentumok maradhatnak fenn! 1.1. Eljegesedett v. glaciális területek 1.2. Sivatagi v. arid területek 1.3. Folyami, tavi, mocsári azaz fluviális, lakusztris és limnikus területek

Általános és történeti földtan – üledékképződési környezetek 1.1. Eljegesedett (glaciális) területek Magashegységek gleccserei, jégárak nyomai, U alakú völgyek Belföldi jégtakarókhoz köthető üledékek, jelenségek Glaciomarin üledékek max. 1 km vastag, max. 100 km hosszúság 4 km vastagság, kontinensnyi kiterjedés

Általános és történeti földtan – üledékképződési környezetek 1.1. Eljegesedett (glaciális) területek Jellemző üledékek, jelenségek: varvit, tillit, rovátkák VARVIT TILLIT

! Általános és történeti földtan – üledékképződési környezetek 1.1. Eljegesedett (glaciális) területek A jégkorszakok olyan periódusok, amikor a pólusokon jégsapka alakul ki. Kvarter (2 Ma) Fanerozoikumban 3 jégkorszak volt Permo-karbon (250 Ma) ! 250 millió évente, 1-50 millió év hosszan Késő-ordovícium (450 Ma) 650 Ma (újprot.-eoCm) Prekambriumban további 3 jégkorszak 900 Ma (késő Prot.) 1250 Ma (köz. Prot.)

Általános és történeti földtan – üledékképződési környezetek 1.2. Sivatagi (arid) területek eolikus, szélfújta homokkőtestek, amikhez evaporitok v. vádi üledékek kapcsolódnak (vörös rétegek, sabkha, playa) dűnehomokok, amiknek kitűnő az osztályozottsága, keresztrétegzettek szaltáció dűne korrázió

Általános és történeti földtan – üledékképződési környezetek 1.3. Fluviális (folyóvízi) környezetek A devonig nem volt egybefüggő növényzet!

Általános és történeti földtan – üledékképződési környezetek 1.3. Tavi (lakusztris), mocsári (limnikus) környezetek tavi mészkő (travertínó), mésziszap képződés fák, növények, növényi szárak

Általános és történeti földtan – üledékképződési környezetek 2. Tengeri (marin) üledékképződési környezetek 2.1. Partvidék 2.2. Self 2.3. Kontinentális lejtő és óceáni medence 2.4. Beltengerek (epikontinentális tengerek) dagály apály litorális öv 0 m 200 4000 5000 szupralitorális szublitorális batiális abisszikus hadális fotikus öv NERITIKUS ÓCEÁNI 2.1. 2.2. 2.3. afotikus öv 10000

Általános és történeti földtan – üledékképződési környezetek 2.1. Partvidék Delta környezet Meredek part (abráziós, pusztuló partok) Lapos, homokos part Zátony Parti lagúnák Intertidális lapály (ár-apály síkság)

Általános és történeti földtan – üledékképződési környezetek 2.1. Partvidék

Általános és történeti földtan – üledékképződési környezetek 2.2. Self Átlagdőlés 0,07O Nehéz elkülöníteni a beltengerektől Rámpa (egyenletes, peremes) Viharüledékek Finom és durva szemcsés üledékek Bioturbáció Molluszkák, Balanusok, Bryozoák, vörösalgák Héjtörmelék

Általános és történeti földtan – üledékképződési környezetek 2.3. Kontinentális lejtő és óceáni medence Átlagdőlés 4,25O (vö. self) Lejtőn mozgó üledékek (zagyár, nagy energia) Kanyonok Bouma-sorozat Gravitációs csuszamlások Bioturbáció Pelágikus (mélytengeri) üledékek: barna agyag, Mn-gumók, foraminiferás iszap, diatomás iszap, radiolariás iszap, korallzátony törmelék, korall- homok, koralliszap CaCO3 kompenzációs szint, kb. 500 m mélyen

Általános és történeti földtan – üledékképződési környezetek 2.4. Beltengerek A világtengerrel, óceánnal küszöbszerű átjárón, szűk szoroson át kapcsolódó tenger. „Óriás lagúnák.” Általában nincs óceáni aljzat. Kisebb tengerjárás (20-25 cm ár/apály) Üledékképződési környezetek, mint az óceánoknál Változó sótartalom

Általános és történeti földtan – a geoszinklinális elmélet Geoszinklinális= megnyúlt, lassan süllyedő vályúszerű bemélyedés a földkéregben, amiben nagy vastagságú sekélytengeri üledék rakódik le. A süllyedés okai: 1. földrengések 2. a köpenyanyag áramlása 3. a lerakódó üledék súlya A felgyűrődés oka: tektonikai mozgások, amelyek mozgató rugója a Föld tágulása vagy összehúzódása A kiemelkedés oka: izosztázia