A távol-keleti kommunikáció Kína, Korea, Japán, Vietnam

Az eurázsiai kultúrkörök 1. Nyugati; keresztény: latin nyelv, latin betűk (keleti, ortodox: görög → cirill) 2. Iszlám: arab nyelv, arab betűk 3. Indiai; hinduizmus, buddhizmus: szanszkrit nyelv és betűk (India, Indokína; de Vietnam kivétel!) 4. Kínai; kínai univerzizmus: klasszikus kínai nyelv, kínai írásjegyek

Kína-központú (sinocentrikus), konfuciánus kultúrkör Kína (Hongkong, Szingapúr, Tajvan): 1, 4 milliárd Korea (Észak: 23 millió, Dél: 50 millió) Japán: 126 millió Vietnam: 80 millió

Kínai univerzizmus A konfuciánizmus és taoizmus közös neve Konfuciánizmus: állambölcselet, azaz hogyan kell az államot helyesen kormányozni? Milyen a jó uralkodó? Etikája: az öt helyes viszony (uralkodó-alattvaló, apa-gyermeke, férj- feleség, idősebb-fiatalabb, barátok közötti) A legalapvetőbb erkölcsi kötelesség: a szülőtisztelet (hsziao)

A taoizmus (alapító: Lao ce) Filozófia; népies ágában sok babonával (az örök vagy hosszú élet igénye) A yin és a yang dualizmusa Az öt őselem (fa, föld, fém, tűz, víz) egymást generáló vagy egymást legyőző sorrendje) Az ég és föld kettőssége + az ember Összesen: 9 + 1

A konfucianizmus és protestantizmus párhuzama gazdasági szempontból Max Weber: A protetáns etika és a kapitalizmus szelleme (a földi élet is értékes, a vállalkozás, kereskedelem, banki tevékenység hasznos, az olcsó egyház, takarékos polgár → eredeti tőkefelhalmozás) Konfuciánizmus: a tanulás kultusza + vezetés és beosztott együttműködése + nyugati menedzsment módszerei = „távol-keleti csoda”

Japán és követői Japán: Meiji reformok, 1868 1905: már imperialista nagyhatalom 1964: tokiói olimpia, ismét az élvonalban 2008: a világ 2. gazdasági hatalma „Kis tigrisek”: Hongkong, Szingapúr, Tajvan, Dél-Korea (csak Korea nem kínai nyelvű!) 2050: Kína az USA-val egyenrangú lesz…

Verbális kommunikáció: genetikai és tipológiai sajátosságok Kínai és vietnami kínai-tibeti nyelvcsalád monoszillabikus izoláló (elszigetelő) alapszórend: SVO koreai és japán altaji nyelvek poliszillabikusak agglutináló (ragozó) alapszórend: SOV

Konfuciánus nyelvszövetség A szókincs 50 százaléka kínai szó, a szaknyelvben 70-80% is lehet! A kllasszikus kínai nyelv és írás átvétele Számlálószavak kötelezősége Negatív kérdésre fordított válasz Kínai személy- és földrajzi nevek átvétele (Japán kivételével!) Köszönés = kérdő mondat

A TK írások Kína: 3-4000 írásjegy ismerete szükséges egy értelmiségi számára Korea: saját fonetikus írás 1948 óta, Délen időnként használják a kínai írásjegyeket Japán: háromféle írás egy szövegben: kínai írásjegyek a kínai eredetű szavak lejegyzésére + kétféle szótagírás a nem kínai szavak lejegyzésére Vietnam: latin betűk a 20. században

A TK személynevek Kína, Korea, Vietnam: a családnevek száma csak 400 körül van (mert nemzetségnevek voltak), Japánban viszont: 10 ezer körül Sorrend: családnév + utónév Mao Ce-tung, Csu Te (1 + 2, 1 + 1) Kim Dedzsung, Kim Gu (1 + 2, 1+ 1) Ho Chi Minh, Le Duan (1 + 2, 1 + 1) Japán: Kavabata Jaszunari, Kobajasi Ken Icsiro, Kuroszava Akira

A TK személynevek Megszólítás: ha csak azt mondjuk Mr. Lee, alacsony beosztást jelent, helyesebb a ranggal, beosztással történő megszólítás: Osztályvezető Úr!, Kim Osztályvezető Úr! A nők nem veszik fel férjük családnevét Kínában, Koreában és Vietnamban. Japánban felveszik!

A névjegy fontossága Nagyon fontos a rang, a beosztás pontos megjelölése Két kézzel kell átadni, átvenni; úgy tartva, hogy a betűk a partner felé forduljanak Névjegytartóból kell elővenni Ne legyen gyűrött, firkált, hajtogatott A név eredetére, kiejtésre rákérdezhetünk Ne rakjuk el rögtön, hanem tegyük ki az asztalra magunk elé! Családnevünket emeljük ki!

A TK földrajzi nevek Kína, Korea, Vietnam: két kínai szótagos nevek: Peking, Nanking, Hongkong, Sanghaj, Puszan, Kvangdzsu, Maszan, Phyongyang, Vonszan, Keszong, Hanoi, Hué, Saigon Japán: sino-japán olvasatú két szótagos nevek: Tokio, Honsu, Hokkai (do), Kjusu Japán olvasatú nevek (hosszabbak): Nagaszaki, Hirosima, Szapporo, Simonoszeki

Verbális kommunikáció A „mi” névmás fontossága (kollektivista kultúra): apánk, gyerekünk, feleségünk, férjünk (!) Az „igen” fatikus funkcióban gyakoribb! Verbális konfrontáció és a nyílt vélemény kerülése, bizonyos homályosság Nem tabu: a nők életkora, vagy hogy miért nincs gyereke Tabu: személynév piros betűvel (a halott nevét szokták) Nem értik: anyós viccek (mert a lány költözik a fiú családjához, a férj alig látja az anyósát)

Verbális kommunikáció Tiszteleti nyelvi eszközök nagy száma A small talk hosszabb, célja: a partner megismerése, a baráti, jó viszony Tabu: jövedelem, betegség, családi problémák Szerencsétlen szám: a 4-es szám (mert a halál szóval egyezik) Ajándékáról, amit adni akar és a családjáról szerénykedve beszél

Verbális kommunikáció Koreaiak előtt a Japán-tengert nevezzük Keleti tengernek vagy Korea Keleti tengerének Kínaiak és koreaiak előtt ne dicsérjük a japánokat (japán táj, kultúra, gazdaság stb.). Oka: a történelmi sérelmek! Egyéb kényes témák… Az aláírás gyakran pecsét

Nem verbális kommunikáció A mosoly tanácstalanságot, fájdalmat és bosszúságot is kifejezhet (a leplezés szándéka) Tabu: a meztelen férfi felsőtest, a női térd, hónalj láttatása Tabu: az ellentétes neműek testi érintése (csók, kézenfogás, karonfogás)

Nem verbális kommunikáció Két kézzel kell átadni, átvenni bármit is Az ajándékot nem szabad kibontani és megnézni az ajándékozó jelenlétében Lakásba és buddhista templomba belépéskor a cipőt le kell vetni, orral kifelé elhelyezni A női dohányás tilos volt korábban Női nadrág, magas sarkú cipő nem megszokott („lenézi a férfiakat”)

Nem verbális kommunikáció Fiatalabb férfi idősebb férfi előtt nem dohányozhat, tőle cigarettát nem fogadhat el Mások előtt ne fújjuk ki az orrunkat Étkezéskor a böfögés, csámcsogás megengedett (ízlik az étel!) Idősebbel a folyamatos szemkontaktus kerülendő (kihívást jelent)

Nem verbális kommunikáció Ha a főnök a szobába lép, felállunk A főnöknek két kézzel adunk át Ha a főnök a folyósón elhalad, meg kell állni, félrehúzódni Kézfogás helyett meghajlás (ennek 3 fokozata van) Az „én” = orrára mutat Kézzel hívás: lefelé fordított tenyérrel! Nagyon sok idősebb férfi festi a haját

Nem verbális kommunikáció A karbafont kéz agreszív attitűdöt jelent A zsebredugott kéz tiszteletlenség A keresztbetett női láb túl kihívó A főnök előtt nem távozunk a hivatalból Munkaidő után gyakran közösségi program A sötét bőr alacsony származásra utal, a napozás európai szokás (a paraszt a mezőn dolgozva barnul, az úr nem dolgozik)

Nem verbális kommunikáció Ma is gyakori, hogy a fiatalabb férfi vagy a nő férfi előtt úgy beszél vagy nevet, hogy a kezét a szája elé tartja (a fogak láttatása tiszteletlenségnek minősül) A túlzott gesztikuláció, hangoskodás, mimika kerülendő = gyerekes viselkedés (a gyerek nem képes fegyelmezni magát!) A nagy női mell közönséges (régen nem volt melltartó, leszorították)

Nem verbális kommunikáció, étkezés Általában minden ételt egyszerre hoznak ki, a levest lehet a végén is enni, és lehet keverni más ételekkel Az evőpálcikát tilos a szájba venni vagy az ételbe szúrni (a temetkezésnél szokás) Csámcsogás, böfögés megengedett (ma már nem mindenki tesz így, vidéki, idős és férfi főleg!) Ismeretlen a „Help yourself!” szokása, a vendéget folyamatosan kínálni kell, tölteni neki Ne kritizáljuk a kutyahúsevés Koreában, Dél-Kínában, Vietnamben a lakosság egy részénél elterjedt szokását!

Két oldalról sztereotípiák. Oka: a sikertelen kommunikáció A keleti ember ilyen: Ravaszkodó, alamuszi Szerénykedő Gyerekes Udvariatlan Munkamániás „ferdeszemű, „sárga” A nyugati ember ilyen: Agresszív, rámenős Nagyképű Gyerekes Udvariatlan Lusta „nagyorrú”

Tárgyalási viselkedés Hosszabb small talk, cél a baráti, jó viszony Ajándékozás; a csomagolás igen fontos Holisztikus tárgyalási taktika, nem lineáris Általában a főnök beszél, a többiek a keze alá dolgoznak; kitartó tárgyalók! Az „igen” nem feltétlen beleegyezés, hanem fatikus funkció Öltözék: hagyományos, konzervatív