Regionális integrációk a világgazdaságban

a világgazdaság II. világháború utáni fejlődésében nagy szerepet játszottak az 50-60-as években céljuk sok esetben a külső gazda-sági hatásokkal szembeni védekezés → nem túl sikeres 90-es évek: nyitott vagy új regionalizmus – a tagorszá-gok világpiaci integrációját is elősegíti - a tagországok belső szabályainak harmonizálása - közös politikák kialakítása

A regionális kereskedelmi megállapodások számának alakulása

A regionális integrációk típusai Preferenciális övezet a résztvevő országok egymásnak kereskedelmi enged-ményeket adnak (pl.: alacsonyabb vámok) Szabadkereskedelmi övezet a tagok az egymás közti kereskedelmi akadályokat le-bontják (liberalizáció), de 3. partnerrel szemben önálló kereskedelempolitikát folytatnak Vámunió a tagországok között szabadkereskedelem és 3. ország-gal szemben is közös külső kereskedelempolitika

A regionális integrációk típusai Közös piac az áruk mellett a tagországok a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő áramlását is liberalizálják vámjellegű és mennyiségi akadályok felszámolása, de nem teljes körű Egységes belső piac a közös piac továbbfejlesztett változata a fizikai, (pl.: határellenőrzés), technikai (pl.: szabványok) és pénzügyi (pl.: adózási szabályok) szabályok harmoni-zálása

A regionális integrációk típusai Gazdasági unió a tagállamok nemzeti gazdaságpolitikáinak összehango-lása egységes monetáris és árfolyampolitika → közös pénz bevezetése (= monetáris unió) Politikai unió a legmélyebb együttműködési forma: a politikai intéz-ményrendszer (törvényhozás, kormányzás) egységesí-tése is megvalósul

Regionális integrációk Európában

Az integráció mélyülésének folyamata Európai Unió 1957: az Európai Gazdasági Közösség létrehozása cél: a „hatok” közötti közös piac kialakítása Az integráció mélyülésének folyamata 1968: vámunió 1986: Egységes Európai Okmány → 1992: egységes piac 1992: Maastrichti Szerződés → 1999: gazdasági és mo-netáris unió, a közös pénz bevezetése (ma: 16 tagország)

Az EU 27 tagállama és a tagjelöltek

Az euro övezet

Európai Szabadkereskedelmi Társulás 1960: megalakulás – a nem EK-tagállamok, hogy ellen-súlyozzák az EK befolyását: Egyesült Királyság, Svájc, Portugália, Ausztria, Norvégia, Svédország, Dánia (1960), Izland (1970), Finnország (1986), Lichtenstein (1991) 1966: megvalósul az ipari termékek szabadkereskedelme az EK „előszobája” – több ország kilép: 1973: Egyesült Királyság, Dánia 1985: Portugália 1995: Ausztria, Finnország, Svédország

Európai Szabadkereskedelmi Társulás ma már csak 4 tagja van: Izland, Lichtenstein, Norvégia, Svájc jelentősége kicsi, de az integráció egyre szorosabbá válik 2001, Vaduz: - szolgáltatások, tőke szabad áramlása - személyek szabad mozgása - gazdasági, szociális együttműködés más területei az EFTA szerepe az EU-hoz fűződő viszonyá- ban értelmezhető igazán

Európai Gazdasági Térség 1977: az EFTA tagországai és az EGK között megvalósul az ipari termékek szabadkereskedelme 1992: az Európai Gazdasági Térség létrehozása → 1994-ben lép életbe - jelenleg a 27 EU-tagállamra és 3 EFTA-tagállamra terjed ki (Svájc nem tagja az EGT-nek, kétoldalú megálla-podásokat köt az EU-val)

Európai Gazdasági Térség - az áruk, szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad áramlása az EU és a 3 EFTA-tagállam között + az uniós egységes belső piaci szabályozás kiterjesztése - de: az EFTA-országok 3. országokkal önálló kereskedelempolitikát folytatnak (= nincs vámunió)

Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) a közép-európai térség legjelentősebb integrációja 1992-ben Krakkóban írták alá, 1993-ban lépett életbe (alapító országok: Csehország, Szlovákia, Lengyelor-szág, Magyarország) célja: az ipari szabadkereskedelem megteremtése, az európai integrációs folyamat elősegítése

Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) a feldolgozóipari termékeket 3 csoportba sorolták: - gyorsító lista → ezen termékek kereskedelmét azonnal liberalizálták - normál csoport → e termékek vámjait 1997-re csökken-tették nullára - érzékeny termékek → 2001-re bontották le a kereske-delmi akadályokat a mezőgazdasági termékek liberalizációja lassan halad a rendszerváltás után a CEFTA-tagok részaránya az egymás közti kereskedelemben jelentősen csökkent

Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) a CEFTA a kilencvenes években jelentősen bővült: 1996: Szlovénia (2004-től: EU) 1997: Románia (2007-től: EU) 1999: Bulgária (2007-től: EU) 2003: Horvátország 2006: Macedónia 2007: Bosznia és Hercegovina, Szerbia, Albánia, Montenegró, Moldova, Koszovó a tagság feltétele: európaiság, WTO-tagság, aláírt EU-társulási megállapodás, szabadkereskedelmi szerződés a CEFTA-tagokkal

Balti Szabadkereskedelmi Övezet (BAFTA) tagjai: a balti országok (Lettország, Észtország, Litvánia) 1994-től lépett érvénybe ipari szabadkereskedelem, de 1997. január 1-jétől a mezőgazdasági termékekre is kiterjesztik tagjai 2004-től csatlakoztak az EU-hoz

Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés (BSEC) 1992-ben alakult tagjai: Albánia, Örményország, Azerbajdzsán, Bulgária, Grúzia, Görögország, Moldávia, Románia, Oroszország, Törökország, Ukrajna, Szerbia és Montenegró célja: egymás közti kereskedelem és beruházások növe-lése (hosszú távon: szabadkereskedelmi övezet) együttműködés több területen (energiapolitika, turizmus stb.) de: politikai ellentétek a tagor- szágok között

Független Államok Közössége 1991-ben hozta létre 11 volt szovjet tagköztársaság: Oroszország, Belorusszia, Ukrajna, Örményország, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizsztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán (2005-től csak társult tag), Üzbegisztán, Moldova + Grúzia (1993) cél: közös piac kialakítása, de a gazdasági integráció lassan halad előre politikai szövetség is, benne Oroszország dominanciája megkérdőjelezhetetlen

Független Államok Közössége Integrációs kísérletek a FÁK-on belül 1999: Eurázsiai Gazdasági Közösség → cél: vámunió tagjai: Belorusszia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Oroszor-szág, Tádzsikisztán 2003: Közös Gazdasági Tér → cél: közös piac tagjai: Oroszország, Ukrajna, Belorusszia, Kazahsztán 1997: GUUAM → cél: az orosz befolyás gyengítése tagjai: Grúzia, Ukrajna, Azerbajdzsán, Moldova (Üzbegisztán néhány év után kilépett) politikai befolyása jelentős

Regionális integrációk Amerikában

Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás (NAFTA) az USA a 80-as évekig nem érezte szükségét regionális megállapodások megkötésének fokozódó globális verseny + EU-bővülés és a kelet-ázsiai integrációs folyamatok → az USA is integrációs lépéseket tesz 1988: USA és Kanada közötti szabad kereskedelmi egyezmény aláírása 1994: az egyezmény kiterjesztése Mexikóra → a NAFTA létrejötte (tagjai: Kanada, Mexikó, USA)

Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás (NAFTA) cél: a kereskedelmi akadályok fokozatos lebontása, az ipari termékek vámjainak csökkentése (de: mg-i termé-kek, energiaszektor → érzékeny területek) a tagországok közti fejlettségi és méretbeli különbségek - az USA számára: új piacok szerzése, beruházások létesítése, nyersanyag-utánpótlás - Kanada és Mexikó számára: külkereskedelmük ¾-ét az USA-val bonyolítják + növekvő amerikai működőtőke-ál-lomány → függőség

Összamerikai Szabadkeres- kedelmi Övezet (FTAA) még nem valósult meg (!) - az USA az egész amerikai kontinensre kiterjesztené az integrációs folyamatot (bár Bush elnöksége alatt háttérbe szorult az elképzelés) 1994: Miami Nyilatkozat: 34 amerikai állam írta alá az USA számára: 900 milliós piac, természeti erőforrá-sok olcsó munkaerő, politikai befolyás Latin-Amerika számára: a szabad kereskedelmi megálla-podás eredményei kérdésesek az óriási fejlettségbeli különbségek, az ágazatonként el-térő érdekek és a latin-amerikai országok USA-ellenes-sége miatt a kezdeményezés megvalósulása kérdéses

Regionális integrációk a latin-amerikai országokban Latin-Amerikai Integrációs Társulás (LAIA) 1980-ban jött létre (Montevideo-i Egyezmény), előzmé-nye az 1960-ban megalakult LAFTA tagjai: Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Kolumbia, Ecuador, Mexikó, Paraguay, Peru, Uruguay, Venezuela cél: közös piac létrehozása, de lassan halad → szabad-kereskedelmi övezet

Regionális integrációk a latin-amerikai országokban Andok Csoport előzménye: az 1969-ben létrehozott Andoki Közös Piac tagjai: Bolívia, Kolumbia, Ecuador, Peru, Venezuela (2006-ban kilépett és csatlakozott a Mercosurhoz) cél: szabadkereskedelmi övezet, vámunió, de a közös piac még nem valósult meg

Regionális integrációk a latin-amerikai országokban MERCOSUR (Déli Közös Piac) 1991-ben az Asuncioni Szerződéssel hozták létre tagjai: Argentína, Brazília, Uruguay és Paraguay (1991), Venezuela (2007) → vámunióként működik társult tagok: Chile, Kolumbia, Ecuador, Peru, Bolívia→ szabadkereskedelmi megállapodás van érvényben sikeres → a 90-es években a tagok közti kereskedelem bővül, majd éles kereskedelmi viták

Regionális integrációk a Karib-térségben Karib Közösség és Közös Piac (CARICOM) 1973-ban jött létre, előzménye az 1968-ban alapított Karib Szabadkereskedelmi Társulás (CARIFTA) cél: közös piac kialakítása 15 tagja és 5 társult tagja van

Regionális integrációk Ázsiában

Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) 1967-ben alapították a Bangkoki Nyilatkozattal Indonézia, Malajzia, Fülöp-szigetek, Szingapúr, Thaiföld (1967), Brunei (1984), Vietnam (1995), Laosz, Myanmar (1997), Kambodzsa (1999) eleinte biztonságpolitikai célok: a kínai kommunista ve-szély és Japán térségbeli befolyásának erősödése ellen 1977-től: kereskedelmi preferenciák megadása 1992: döntés a szabadkereskedelmi övezet létrehozásá- ról → AFTA (ASEAN Free Trade Area) + ipari szabadke-reskedelmi megállapodás Kínával

Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) 1997: 2020-ra az áruk mellett a tőke és a szolgáltatások szabad áramlása is cél a liberalizáció az alapítók és Brunei között valósul meg a leggyorsabban (Kambodzsa, Laosz, Myanmar és Vietnam esetében ez lassabb) sikeres → csökkentek a kereskedelem korlátai és nőtt az egymás közti kereskedelem volumene

ASEAN

Ázsiai-Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) 1989-ben alakult, a többi integrációhoz képest laza cso-portosulás, tagjai: Ausztrália, Új-Zéland, USA, Kanada, Japán, Dél-Korea, Szingapúr, Malajzia, Indonézia, Fülöp-szigetek, Brunei, Thaiföld (1989), Hongkong, Kína, Tajvan (1991), Mexikó, Pápua Új-Guinea (1993), Chile (1994), Vietnam, Peru, Oroszország (1998) célja: a szabadkereskedelem és a szabad tőkeáramlás megteremtése (2010-re a fejlett, 2020-ra a fejlődő országok számára)

APEC

Regionális integrációk a Közel-Keleten és Észak-Afrikában

Arab Közös Piac 1965-ben hozta létre Egyiptom, Irak, Jordánia, Szíria, később Jemen, Líbia, Mauritánia is csatlakozott 1971: a tagországok lebontották az egymás közti vámo-kat, azonban az egymás közti kereskedelmet ma is je-lentősen korlátozzák nem túl sikeres integráció

Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC) 1981-ben alakult tagországai: Kuvait, Katar, Egyesült Arab Emirátusok, Bahrein, Omán, Szaúd-Arábia sikeres → hasonló fejlettségű, kis népességű (magas egy főre jutó GDP), földrajzilag közel fekvő, a világpolitikában hasonló érdekekkel rendelkező országok vámunió, de reális cél a közös piac megvalósítása és a monetáris unió az együttműködés a gazdaság más területeire is kiterjed

Regionális integrációk Fekete-Afrikában

Dél-Afrikai Vámunió (SACU) tagjai: Dél-Afrika, Lesotho, Botswana, Namíbia, Szvázi-föld (Dél-Afrikáé a vezető szerep) 1910-ben már szerződést kötöttek vámunióról, ezt újí-tották meg 1969-ben a külső vámokból származó bevéte- leket elosztják a 4 kisebb gazdaság között

Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) 1992-ben jött létre SACU + Angola, Kongó, Malawi, Mauritius, Mozambik, Seychelles-szigetek, Tanzánia, Zambia, Zimbabwe Dél-Afrika domináns szerepe gazdasági, politikai együttműködés cél: szabadkereskedelmi övezet megvalósítása

Dél-és Kelet-Afrikai Közös Piac (COMESA) 1994-ben jött létre az 1981 óta létező preferenciális öve-zet kibővítéseként tagok: Angola, Burundi, Comoro-szigetek, Dzsibuti, Kon-gó, Eritrea, Etiópia, Kenya, Madagaszkár, Malawi, Mauri-tius, Namíbia, Ruanda, Seychelles-szigetek, Szudán, Szváziföld, Tanzánia, Uganda, Zambia, Zimbabwe 11 ország eltörölte az egymás közti vámokat és a nem vámjel- legű akadályok eltörlése is zajik cél: 2025-re monetáris unió

Nyugat-Afrikai Országok Gazdasági Közössége (ECOWAS) 1975-ben jött létre, tagjai: Benin, Bissau Guinea, Burkina Faso, Elefántcsontpart, Gambia, Ghána, Guinea, Libéria, Mali, Niger, Nigéria, Sierra Leone, Szenegál, Togo, Zöld-foki-szigetek célja: közös piac, illetve gazdasági és monetáris unió (8 ország már közös valutát használ, a nyugat-afrikai frankot)

Közép-Afrikai Országok Gazdasági és Monetáris Közössége (CEMAC) tagjai: Kamerun, Közép-Afrikai Köztársaság, Csád, Kongó, Egyenlítői Guinea és Gabon ezek az országok közös valutát használnak, a közép-afrikai frankot