Közép-Európa összehasonlító társadalom- és politikatörténete A sztálinista tábor Közép-Európa összehasonlító társadalom- és politikatörténete

Európa a háború után Sztálin: a világforradalom új módszere a szovjet katonai erő Jalta: szabad választások vagy Európa felosztása? A „jaltai rendszer” hosszú távú következményei: Közép-Európa félfeudális vonásainak szétzúzása a szovjet imperialista étvágy felkeltése – hosszú távon a bukás oka az európai integráció lehetővé válik (félelem a szovjet terjeszkedéstől) A németek tömeges kitelepítése Békekonferencia – nincs béke Németországgal Megszállási zónák, berlini blokád, kettészakadás (NDK, NSZK) Hidegháború: Churchill fultoni beszéde, Truman-elv, Marshall-segély – ezzel szemben Majszkij-terv, Zsdanov-elv, jóvátétel Előretörő baloldal Nyugat-Európában is (1948-ig a KP-ok is) Churchill terve az Európai Unióról Prágai puccs – a Nyugat katonai szövetségi rendszert alakít ki Nácitlanítás, dekolonizáció: a félperiféria megszűnése Közép-Európa eddig a Nyugathoz viszonyult, 1945-től a Kelethez

A sztálini ideológia további vonásai Ideológiai monopólium – alternatív ideológiák (pl. vallás) üldözése Osztályharc (ami „egyre fokozódik”) Felsőbbrendűség-tudat: jobb a kapitalizmusnál. Alapvető ígéretek: a Nyugat utolérése, leelőzése gazdasági téren társadalmi egyenlőség, általános jólét megteremtése (legalábbis távlatilag) az állam gondoskodása az egyénről (ingyen oktatás, kórház stb.) új, „szocialista ember” jön létre, új erkölcs. Mindenki képességei szerint dolgo-zik és munkája (szoc.), majd szükségletei szerint (komm.) részesül a javakból A hatalom önlegitimációja minden rendszer diktatúra, így a kommunizmus is de: felsőbbrendű, mert itt a „többség” az uralkodó réteg („proletárdiktatúra”) ennek a többségnek élcsapata a párt amely a „tudományos szocializmus” révén tévedhetetlen a hatalom megtartása feltétlenül szükséges! Ahol már győzött a proletárok forradalma, ott nem lehetséges „visszalépés” a történelmi fejlődésben A fegyelem, éberség szerepe az engedelmesség a legfőbb erény a megbízhatóság pótolja a szakértelmet is áldozatkészség, lemondás a hétköznapok militarizálása (termelés hőse, a munka frontja stb.)

A szovjet tömb létrejötte Anglia és Franciaország már 1939 előtt sem tudott hegemóniát teremteni a térségben, 1945-re pedig tovább gyengült Az USA keveset tudott erről a térségről, de Roosevelt jobban bízott a Szovjetunióban, mint a gyarmatosító nyugatiakban Truman már szovjetellenes, de csak „feltartóztatást” vállal fel Sztálin Közép-Európa után a Nyugat elfoglalását is tervezte, de csak egy lélegzetvételnyi idő után Első lépés: a határok átrajzolása (a szovjetek visszakapják 1939–1940-es hódításaikat, más változás csak a vesztesek rovására) Második lépés: csatlós államok (nem szovjet tagállam, de csatlós) politikai irányítás: nagykövetek, „tanácsadók”, de gyakran: Sztálin gazdasági rendszer: KGST, szovjet-orientált külkereskedelem katonai egység: „tanácsadók”, felszerelés, egyenruha, militarizálás Népi demokráciák: már nem burzsoá, még nem proletár állam fejlettségük eszerint elmarad a Szovjetuniótól, holott gazdaságuk, társadalmuk, életszínvonaluk sokkal fejlettebb annál…

Szovjetizálás: alaptípusok Azonnali csatlósnak szánt államok: Lo. és Ro. területi vitáik (követeléseik) vannak a Szovjetunióval… oroszellenes társadalmak: a térség két leggyengébb kommunista pártja itt (kivételesen) erős, hiteles ellenzéki vezetők is gátolják a szovjetizálást szovjetizálásuk emiatt nehéz és lassú, viszont leplezetlen és brutális (nyílt szovjet beavatkozás, választási csalások) ennek következtében a nyugatiak időnként nem is ismerik el a kormányt e típushoz tartozik Bg. is, de nem oroszellenes és a KP is erős A tervezett lassú helyett gyors átmenet: Ju., Alb. az erős helyi kommunista pártok felrúgják az eredeti ütemtervet Sztálin számára fejfájást okoznak föderációs terveik is (Bg.-val is) Közép-Európa lassabb átmenetű „demokráciái”: Mo. és Cs. a parlamentáris keretek leghosszabb fennmaradása (1947–48-ig) a többi országhoz hasonló koncepciós perek itt is, bár csak 1947–48-tól sajátos helyzetben van, de hasonló a szovjet zóna sorsa is Németországban Az egyes típusokhoz való tartozást nem befolyásolta, hogy az ország a háborúban melyik oldalon állt!

Szovjet intézmények átvétele „Csak egy út van: a Szovjetunió dicsőséges, vérrel megszentelt útja” Albániától Csehszlovákiáig ugyanazt kívánták megteremteni (nem sikerült) kivétel csak az NDK, ami sokáig „kevésbé fejlett” volt az ellenszegülő Titót (Jugoszláviát) kiátkozzák 1948-ban Szovjet mintára készített alkotmányok hatalmi ágak elválasztásának elvi tagadása, népszuverenitás, „széles körű” politikai jogok, a párt vezető szerepének kimondása mindenütt szól a kizsákmányolás megszűnéséről, a szoc. felépítésének céljáról, deklarálja az állam népi demokratikus jellegét a négy balkáni és a magyar utánozta legszolgaibb módon a szovjet mintát, míg a csehszlovák, a lengyel és a keletnémet átmentett néhány saját hagyományt A népi demokrácia valósága: irányított választás, látszatparlament a háttérből mindig a párt irányít, merev és hierarchikus szerkezetben a párt is felülről irányított, tk. a főtitkár szava dönt a „választott” vezetésben A párt tömegessé válik, személyi állománya ketté is oszlik hatalom nélküli egyszerű tagság (kisebb kiváltságokkal) pártelit: a kommunista politikai osztály (maga is több részre oszlik): élén az „apparátus” – párezer fős csúcsvezetés középen a „káderek” – hivatásos pártmunkások alul a „nómenklatúra” – a párt által az államigazgatás, gazdaság, kultúra stb. területére kinevezett emberek

Társadalmi–gazdasági átalakulás Az anyagi erőforrások mobilizálása „segítségnyújtás” a háborúban kimerült szovjet gazdaságnak módja: jóvátétel, közös vállalatok, az árak, cserearányok eltorzítása a „segítség” összege meghaladta a Marshall-segély nagyságát kétharmadát a majdani NDK-ból sajtolták ki, de a többiek is egy évnyi GDP-t a nehézipar fejlesztése, gyors hadiipari fellendülés beruházási arányok 20–27% között (a két háború között 4–6%) reálbérek leszorítása, az agrárszektor kizsákmányolása itt is A társadalom szerkezetének megváltoztatása a régi politikai és értelmiségi elit kiszorítása, tisztogatások a teljes lakosság 1–2%-t tartóztatták le (Magyarországon 6–8%!) munkás–paraszt fiatalok bevonása a vezetésbe osztályszempontú diszkrimináció minden téren, még a bíróságokon is A kultúra forradalmasítása tovább csökken az analfabetizmus sikeresen népszerűsítik a magaskultúrát ideológiai átnevelés, a „szocialista embertípus” megteremtésének céljával (egyházellenes támadások egész sora is kíséri a kultúrharcot)

A politikai gépezet alapvonásai Egységes egésszé olvad össze az állam (közigazgatás, gazdaság-irányítás, a tömegszervezetek, a hadsereg, az államvédelmi szervek) és a párt. E kapcsolatban a párt dominál: legfelsőbb szinten személyi átfedés a párt- és az állam vezetői közt az országos szervek élén a nómenklatúra révén ellenőriz a párt megyei vezetés: „prefektus”-szerű nyomásgyakorlás alsó szinten: munkahelyi pártszervezetek révén A „bürokrácia” – valójában bürokratikus és forradalmi szervek is állami szervként bürokrácia, ami végrehajtja a jogszabályokat a párt ellenőrzése mellett azonban magasabb okokból gyakran megszegi a tételes jogszabályokat. (Pl. a kulákká minősítés esetei) Vezérkultusz: a „kis Sztálinok” „Sztálin legjobb … tanítványa” A politikai rendőrség: megelőző és büntető szerv egyszerre létszáma sokszorosa az 1945 előtti egész rendőrségnek működése „forradalmi típusú”, nem bürokratikus a párt irányítja, de lényegében csak a főtitkár által, amely ennek révén is uralkodik az apparátus felett a párt uralmának legfőbb biztosítója!

A pártállam Alapintézménye a párt működésének alapelve a demokratikus centralizmus fentről lefelé épül ki, erősen bürokratikus területi–munkahelyi szervezés; kongresszus, KB, PB, Titkárság Állam: formálisan demokratikus szervezet párt és állam összefonódik, e kapcsolatban a párt szerepe döntő a párton belül létrejön az állami szervek mása, tükörképe a párt megfelelő szerve irányítja az állami szervet Tömegszervezetek (szakszervezet, nő- vagy ifjúsági stb.) monopolszerepűek, azaz hatósági jogkörük van jogilag autonómok, de a párt szava döntő itt is: „transzmissziós szíjak” Az elnyomás a rendszer egyik fő összetartó ereje Totális rendszer: az élet minden területére (magánéletre is) kiterjed a párt befolyása mindenkit figyelmek, megfigyelnek az apparátus nincs alávetve semmilyen szilárd jogrendnek (de hozhat önigazoló törvényeket is)

Párt és állam párhuzama Hatalmi ág Párt Állam (Választás) Kongresszus (3–5 évente) parlamenti „választás” Törvény-hozás Központi Bizottság (80-150 fő, évi 3–6 ülés) országgyűlés (nemzetgyűlés, nép-gyűlés); többszáz fő, évi 2-3 ülés) Valódi tv.-hozás Politikai Bizottság (Elnökség, Politbüro) (1-2 hetente) (10–15 fő a KB-ből) prezídium (Államtanács, Elnöki Tanács) (a parlament tagjaiból) Végrehajtás Titkárság (8–10 fő, napi ügyek intézése) felügyeleti területek: „tárcák” Minisztertanács (kormány) élén a kormányfő (Min.Tanács elnöke) Főhatalom főtitkár, első titkár (vezeti a KB, PB és a Titkárság üléseit, szervezetét is! sokszor személyi átfedés az államfővel vagy kormányfővel államfő (prezídium, Elnöki Tanács vagy Államtanács elnöke, ritkán köztársasági elnök)

A pártállam jogrendje Az alkotmányok többnyire (de nem mindig) rögzítik: a párt vezető szerepét és a marxista ideológia szerepét a kollektív (vagy: szocialista, társadalmi) tulajdon létét a szocialista elosztás elvét (képessége szerint, munkája szerint) az emberi jogok védelmét – a szocialista rend keretei között a szociális jogokat (ezeket azonban később meg is valósították) a hatalmi ágak egységét (nem pedig elválasztását) A terror jogrendje új büntető törvénykönyvek (a szovjet elveket követve) szigorú államvédelmi jogszabályok védik a pártot, az új társadalmi rendszert, a tervgazdálkodást, a „szocialista” tulajdont egyaránt szigorú munkajogi előírások (önkényes kilépés és munkakerülés tilalma) Visinszkij-elv: a bűnösséghez elég a beismerés; nem a bűnösséget, hanem az ártatlanságot kell bizonyítani (maga Visinszkij tagadta ezeket, de a gyakorlat ez volt) kínzás, zsarolás, bírói ítélet nélküli fogva tartás széles körben

A koncepciós perek Fő oka: az osztályharc éleződésének sztálini tana, éberségi hisztéria Előre kitervelt forgatókönyvek, begyakorolt színházi előadások Szovjet állambiztonsági főtisztek irányítása alatt kegyetlen testi és lelki kínzások, az áldozatok „beismerő” vallomásra késztetése Céljuk az aktuális politikai program kommunikálása (osztályharc, titoizmus elleni harc, nacionalizmus vagy cionizmus elleni kampány stb.) döntő szerepe a titoizmus elleni pereknek volt, ami végigsöpört az egész térségen ennek prototípusa a Rajk-per volt (bár Dzodze és Kosztov ügye előbb indult) a csatlós vezetők bizonytalanságban tartása. Sztálin mindig tartott tarsolyában más vezetőket, a régieket időnként le is váltotta (Gomułka), esetleg likvidálta (Dimitrov [?], Slánský) Sztálin beteges elképzeléseinek valóra váltása különösen a cionista perekben, amelyek néhány évvel a nácik bukása után újra zsidóüldözést indítottak el a térségben ennek prototípusa a Slánský-per, de Lengyelországban hamarabb kezdetét vette csúcspontja a zsidó orvosok elleni per, amit Sztálin halála után le is állítottak a többi csatlós országban is előkészületek folytak