11. A Kádár-korszak külpolitikája Magyarország története a Kádár-korszakban (1956–1988)

A „magyar kérdés” az ENSZ előtt A magyar emigráció szerepe 200e fő hagyta el az országot (félelem, kilátástalanság, kalandvágy is) az emigráns politikusok sokat tettek azért, hogy a Nyugati kormányok tisztán lássanak a kérdésben. 1957 jan.: Strasbourgban megalakult a Magyar Forr.-i Tanács (Kéthly Anna, Király Béla, Kővágó József) Az ENSZ vizsgálódása a magyar kérdésben nov. 8-án elhalasztották a magyar küldöttség megbízólevelének elfogadását a BT-ben a SzU megvétózta, hogy Mo.-nak joga a szabad kormányválasztás közgyűlés azonban többször fogadott el határozatot, ami a SzU-t kivonulásra hívta fel, Kádárt pedig helyszíni vizsgálóbizottság beengedésére mivel ez nem történt meg, 1957 jan. 10-én ötös különbizottság alakult A különbizottság jelentésének tartalma 1957 szept. 10-től tárgyalta a közgyűlés; 14-én nagy többséggel elfogadta eszerint Magyarországon spontán nemzeti felkelés zajlott le, amiben reakciós körök nem vettek részt; okt. 23 előtt és nov. 4. óta folyamatosan megsértik a magyar nép jogait, a SzU pedig agressziót követett el. Az ENSZ szabad választást és a SzU kivonulását követelte A magyar kérdés további sorsa évről évre szavazott róla a közgyűlés, a napirenden tartáshoz 2/3 kellett az USA már 1957-ben törölte volna, ha a megtorlást leáll és amnesztiát adnak évről évre csökkent a közgyűlési határozatot megszavazók száma és aránya (a történet végét ld. a következő dián)

A magyar–amerikai viszony rendezése Miért volt szükséges a rendezés? eltérő célokból: az USA a SzU-tól való távolodásunkat várta (de már fellazító módszerekkel), Kádár pedig a szovjet jelenlét elfogadását bár a dipl.-i viszony elvileg nem szakadt meg, de ügyvivői szintre süllyedt de más szocialista országok is közeledtek az USÁ-hoz krónikus devizahiányunk miatt szükség volt Ny-i kapcsolatokra ehhez elsősorban az USÁ-val kellett megegyezni A rendezés főbb akadályai Mindszenty-ügy (a prímás menedéket kapott az USA követségén) XII. Pius halála után (1958) a pápaválasztásra sem engedi ki Kádár Rómába később kiengedné a magyar kérdés napirendről levételéért, de Washington elveti kölcsönös pénzügyi követelések, a Szent Korona visszadása Kádár beszéde az ENSZ-ben (1960. okt. 3.) utalt az amnesztiára; a magyar kérdést belügyeinkbe való beavatkozásnak mi-nősítette; utalt arra, hogy az USA számos ország törvényes kormányát dön-tötte meg puccsal. Kádárt a küldöttek hűvösen fogadták, többen ki is vonultak A megegyezés 1962-ben 1961 aug.-tól javasolta az USA, hogy az ált. amnesztiáért cserébe leveszik a magyar kérdést az ENSZ napirendjéről; hosszas alkudozás kezdődött erről 1962. nov.: Hruscsov engedélyezte az alkut; dec.-ben a magyar ügy véget ért 1963: ált. amnesztia; U Thant ENSZ-főtitkár hazánkba látogat és kijelenti: „Mo. szuverén állam”; a magyar ENSZ-delegáció mandátumát is elfogadták

Az elszigeteltség kora, 1956–63 Csak a VSZ-tagállamok, Jugoszlávia és Kína ismerte el Kádárt a magyar kisebbséggel rendelkező szomszédok viszonya is hűvös volt felénk! Újbóli feszültség Jugoszláviával Belgrád nehéz helyzetbe került Nagy Imre miatt (menedékjog, majd kiadás) Tito igyekezett igazolni, hogy nem felelős 1956-ért, de a Nagy-perben mégis voltak erre utaló elemek; Hruscsov és Mao is támadták „eretnekségéért” csak 1958 őszén indult meg enyhülés (szovjet kezdeményezésre) Magyar–szovjet viszony kormány- és pártközi tárgyalások (Moszkva, 1957 márc. 21–28.): kormányközi: kölcsönt és segélyt is adnak Mo.-nak, elvileg megegyeznek a szovjet csapatok itt-tartózkodásáról (szerződés: 1957. máj. 27., Budapest) pártközi: megerősítik posztján Kádárt; Rákosi nem térhet haza; Nagy I.-per lesz 1957. nov. 7. (bolsevik forradalom 40. évfordulója): Kádár a munkáspártok előtt a szovjet beavatkozás jogosságáról, a bűnösök megbüntetéséről beszél Hruscsov és Kádár baráti viszonya: állandó látogatások, kitüntetések Kitörési utak az elszigeteltségből a szomszédos szoc. országok bizalmának elnyerése Kádár 1958 febr.-ban Ro.-ban, Münnich 1958 dec.-ben Cs-ban járt; biztosították vendéglátóikat, hogy elégedettek a magyarok helyzetével (ami romlani kezdett) kapcsolatok kiépítése a harmadik világ államaival magyar küldöttség 1957 nyarán (India, Burma, Indonézia, Szíria, Egyiptom) fogadta őket Nasszer, Nehru; később Bp.-re jött Sukarno, Nkrumah

Kapcsolatok a Vatikánnal Hazánk és a II. vatikáni zsinat (1962–65) a magyar cél: ügynökök kiküldése és ottani hírszerzés/beépülés, továbbá a Vatikán (USÁ-val együttes) vélt aknamunkájának megakadályozása… A Részmegállapodás, 1964 1963. ápr. Casaroli érsek Bécsben magyar küldöttséget fogadott (ügynökökkel) 1963 máj. 7-én indult meg tárgyalása Bp.-en (szállodai szobáját lehallgatták) 1964 szept. 15-én Casaroli és Prantner József ÁEH-elnök írta alá (ezzel a Vatikán elismeri a Kádár-rendszert, az pedig a vallás létjogosultságát) a püspökök kinevezéséről előzetes megbeszéléssel döntenek (az Elnöki Tanács lemond főkegyúri jogáról, de fenntartja vétójogát), szabályozzák a papok állami hűségesküjének módját, magyar papok engedélyt kapnak Rómában tanulásra nincs megegyezés Mindszentyről, a hitoktatásról, a szétvert szerzetesrendekről és a főpapok cselekvési szabadságáról A Mindszenty-ügy bonyodalmai a Vatikánnal és Washingtonnal 1962-ben a vatikáni zsinatra sem engedik ki Mindszentyt (Kádár feltétele az USÁ-nak a korona visszaadása, követcsere és Mindszenty elszigetelése volt) Kádár, 1964: a bíboros kérjen kegyelmet, amit meg is adnának neki; garanciát kért, hogy lemond az érseki rangról és szilenciumban tartják Mindszenty elítélte a Vatikánt a Részmegállapodás miatt 1971. szept. 28. megegyezés: Mindszenty távozik az amerikai nagykövetségről és elhagyja az országot (Rómába megy, majd Bécsben telepszik le) a pápa 1973-ban felszólította az érseki trónról való lemondásra, amit ő elutasít, VI. Pál üresnek nyilvánítja székét (1974), de csak halála után nevez ki utódot

A pragmatikus külpolitika évei (1963–75) A vonakodó csatlós szerepe a szoc. országokkal szemben Kádár az egység demonstrálását tartotta fontos-nak, az egyeztetést kölcsönösnek tekintette, azaz elvárta a SzU-tól is a Ny-i országokkal kapcsolatban egyszerre vallotta az ideológiai harc elvét és a békés egymás mellett élés politikájának gyakorlatát Pártirányítás a külpolitika terén az állambiztonság mellett a másik terület, ahol szoros marad a pártirányítás a PB dönt minden diplomáciai kérdésben, apró protokoll-ügyekben is a döntéseket a párt külügyi osztálya készítette elő, ez irányította és ellenőrizte a Külügyminisztérium munkáját is a végső szó mindig Kádáré volt, aki e téren is pragmatikus volt. Belátta a békés egymás mellett élés szükségét és Magyaro. külpolitikai súlytalanságát is Kapcsolatok bővülése a Nyugattal az Új Gazdasági Mechanizmusban Mo. számított Nyugati forrásokra is első partnereink a semleges Finnország és Ausztria (vezetőik Bp.-re látogattak, gazd.-i és kult. együttműködés indult el) közeledés az NSZK-hoz: óvatosan már 1966–69 között is, majd Willy Brandt kancellársága idején az Ostpolitik is lehetővé teszi ezt (de a diplomáciai kapcsolatot csak 1973. dec.-ben vettük fel) Mo. és az USA: Johnson hídépítési politikája kedvező volt, de Mindszenty, a pénzügyi viták és Vietnam is gátolta a javulást. 1966-ban sikerült megegyezni követcseréről (a kijelölt első magyar nagykövet azonban menedékjogot kért)

Az európai biztonság és a német kérdés Az EBÉ, illetve az EBEÉ előkészítése 1966 Bukarest: a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete (VSZ PTT) javasolja egy Európai Biztonsági Értekezlet (EBÉ) létrehozását 1969 márc. a VSZ PTT budapesti nyilatkozata magyar közvetítéssel ismét javaslatot tesz az EBÉ-re, ami előtt nem támaszt feltételeket a Ny számára 1970 jún. a VSZ külügyminiszterei Budapesten elfogadják az USA és Kanada részvételét az értekezleten, ill. támogatják a kulturális kapcsolatok és az emberi környezet napirendre vételét (ún. „harmadik kosár”) – az Értkezlet neve kibővül az „és Együttműködési” kifejezéssel (EBEÉ) 1972 Prága: döntés az EBEÉ előkészítő tárgyalásairól, ami Helsinkiben lesz (1973 júl.-ban meg is kezdődik) Magyarország, a keleti blokk és az NSZK a bővülő gazdasági kapcsolatok után 1966 végén az új bonni nagykoalíció (CDU–SPD) diplomáciai kapcsolatfelvételt ajánl fel 1967 elején Románia él is e lehetőséggel mire Lengyelo. közbelép, a többi szoc. országnak megtiltja a kapcsolatfelv.-t, ill. hat feltétel teljesítéséhez köti („varsói diktátum”) pl. az NDK elismerése, létező határok elfogadása, lemondás az atomfegyverekről ennek értelmében Mo. kénytelen megvárni, amíg Lo., az NDK és Cs. rendezi vitás kérdéseit az NSZK-val és csak utána tud kapcsolatot létesíteni vele erre csak 1970–73 között került sor, s így: 1973. dec. 21. Bonn és Budapest diplomáciai viszonyt létesít

A magyar–szovjet viszony átalakulása Hruscsov leváltásának (1964. okt.) következményei Kádár varsói gyárlátogatáson értesült róla, nem gratulált Brezsnyevnek hazatérve a Nyugati pu.-on a sajtó várta, beszéde méltatta Hruscsovot (de: minden nép maga választja meg vezetőit, s ezt mi tudomásul vesszük) a KB levelet írt Brezsnyevnek, amely szintén kiemelte Hruscsov érdemeit, cáfolta, hogy személyi kultuszt épített volna ki; Kádár ekkor sem gratulált nov.-ben Moszkvában Kádár személyesen is megismételte ezt Brezsnyevnek, aki sosem bocsátotta ezt meg Kádárnak, de egyelőre szívélyes maradt Hazánk és a Szovjetunió Brezsnyev első éveiben szovjet–kínai ellentét: a SzU mellett köteleztük el magunkat, cserébe a belső önállóság növekedését vártuk el a SzU-tól; a blokk számos országa távolodni kezdett Moszkvától (Albánia, Románia) – „szétfejlődés”, ld. itt. 1965-ben Kádár, Biszku és Apró utazott a SzU-ba segélyért, ill. javasolták a VSZ átalakítását is (kisebb, de felszerelt hadsereget, a vezérkar kiegészítését nem szovjet tábornokokkal). VSZ-reform nem lett, de segélyt és hitelt kaptunk (bár kevesebbet a kértnél) 1967-ben a SzU aggodalmasnak nyilvánította a magyar tárgyalásokat az IMF-fel és a Világbankkal, ami le is állt ezután; szept.-ben Brezsnyev erősen kritizálta Mo.-ot az NSZK-val való gazd.-i kapcsolatokért: „nem szabad politikánkat eladni valamilyen gyárakért”, aggódott a gazd. reform miatt is 1972. febr. a zavidovói találkozó (ld. a 7. tételben)

Kádár és a prágai tavasz Kádár mint Dubček patrónusa több személyes találkozó 1968. jan. és febr. folyamán, kölcsönös támogatás Drezda, 1968. márc. Csehszl. és az „Ötök” (SzU, NDK, Lengyelo., Mo., Bulg.) találkozója: egyedül Kádár szólal fel Dubček mellett márc. végén a SzU megkezdi a katonai támadás tervének kidolgozását máj.-ban Moszkvában az ötök a CSKP nélkül tanácskoztak. Brezsnyev ellen-forr.-ról beszélt, Kádár ezt cáfolta, szerinte a korábbi hibák kijavítása folyik. Cs. vezetőit törvényesen választották, belügyeibe nem kell beavatkozni jún. 13–15. Dubček Budapesten, 20 évre szóló barátsági egyezményt ír alá jún. végén Cs-ban VSZ-hadgyakorlat (a bevonulás főpróbája), magyar részvétel Kádár elbizonytalanodása, átállása és részvételünk az intervencióban jún. 16. Nagy Imrére emlékező cikk egy prágai lapban, 10 évvel halála után jún. 27. megjelent a 2000 szó című ellenzéki röpirat is júl.-ban a SzU újabb „hadgyakorlaton” való részvételünket kérte az MSZMP PB egyik tagja sem támogatott katonai akciót Cs. ellen júl. 14–15. Varsó: Dubček nem volt hajlandó elmenni az Ötök újabb találkozó-jára, ahol Kádár saját PB-t felülbírálva átáll, támogatja a szovjet ultimátumot júl. 22-én hozzájárult a magyar haderő részvételéhez (ami 29-én felkészült) aug. 3–4. Pozsony: utolsó egyeztetés Dubček és az Ötök közt, Kádár itt és aug. 17-én Komáromban még figyelmeztette szlovák kollégáját, de hiába aug. 21-én megindult az intervenció, Kádár közvetítő szerepe véget ért a magyar részvétel Kádár személyes döntése, a PB is csak 20-án tudta meg

A Brezsnyev-doktrína után A csehszlovák válság és a Brezsnyev-doktrína Kádárnak nem volt szerepe Dubček szabadon bocsátásában és nem tárgyalt a csehszlovák puccsisták vezetőivel sem; okt.-ben javaslatára kivonták a szovjetek kivételével a megszálló seregeket (a magyart is) 1968. szept. a szovjet pártlap közli a doktrína szövegét: a komm. pártok nem csak saját népüknek, hanem az egész mozgalomnak tartoznak felelősséggel, a szocialista vívmányok megvédése minden szoc. ország kötelessége a reformok apálya az egész blokkban jellemző, fokozódó szovjet beavatkozás (Gomułka és Ulbricht leváltása, Kádár-ellenes puccs tervei is) Nyugati kapcsolataink 1968 után a Brezsnyev-doktrína nem okozott törést, sőt épp ekkor bontakozott ki a nyugatnémet Ostpolitik tovább él a kettős, pragmatikus külpolitikánk (‘index balra, kanyar jobbra’) fellazítás elleni harc; az olajválság és az eurokommunizmus miatt szoros együttműködés a VSZ-tagállamok között ugyanakkor vízummentesség Finno.-ba (1970) és Ausztriába (1979) az NSZK a SzU utáni legnagyobb külkereskedelmi partnerünk, kulturális stb. cserekapcsolatokban fontosabbá vált az NDK-nál az USA megadja a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvét, 1973-ban megállapodtunk az 1945 utáni vitás kártérítési ügyekben, a bloomingtoni Indiana egyetemen magyar tanszék létesült, 1978-ban visszakaptuk a Szent Koronát (Carter elnök döntését a magyar emigráció is támogatta)

A korlátozott szuverenitás, 1975–82 Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet, 1975. júl.–aug. Helsinkiben Kádár nagy feltűnést keltett beszédével (júl. 31.), mely büszkén utalt a magyar történelemre és először említette Trianon kérdését a záródokumentum (aug. 1.) rögzítette a határok erőszakos megváltoztatásá-nak tilalmát, de (Mo. örömére) a személyes+kulturális kötelékek erősítését is EBEÉ-utótalálkozókon Mo. mindig aktívan részt vett a kisebbségi és emberi jogi problémák tárgyalásában (1977 Belgrád, 1980 Madrid, 1983 Ottawa) Az eurokommunizmus kihívásai az olasz, spanyol, francia KP 1976-ban szakít Moszkvával, szembeszáll a Brezsnyev-doktrínával, kiáll a piacgazdaság és pluralizmus mellett Kádár elismerte az egyes pártok jogát a megfelelő út megválasztására Kádár János vatikáni látogatása, 1977. jún. VI. Pál pápa és Casaroli magánkihallgatáson fogadta; teljes dipl.-i kapcsolat-felvételről nem tárgyaltak (ehhez Moszkva engedélye kellett volna) templomi hitoktatás lehetőségében megegyeztek; a szerzetesrendek engedé-lyezését Kádár nem támogatja; Lénárd Ödön kiengedése a fegyházból mindketten elégedettek Lékai László érsek és az ÁEH működésével (!!) Feszültségek kezdete a magyar–román viszonyban 1972: Kádár Bukarestbe látogatott, de Ro.-ban felülkerekedett az elzárkózás és a kisebbségek diszkriminációjának politikája, illetve a személyi kultusz 1977: kettős találkozó (Debrecen és Nagyvárad): megállapodás főkonzulátu-sok, kultúrintézetek létesítéséről, amit Románia elszabotált

Kezdődő külpolitikai önállóság Csatlakozás a Valutaalaphoz (IMF) és a Világbankhoz, 1982 a SzU ellenében megtett első magyar külpolitikai lépésünk, amit a gazdasági reformok kudarcai, a pénzügyi válságok (eladósodás) kényszerített ki Magyar–szovjet viszony a 80-as években Brezsnyev 1982-es halála után utóda, Andropov reformerként lépett fel őt Kádár 1956 óta barátjának tekintette, s a szovjet főtitkár is méltatta Kádárt (ugyanakkor KGB-s múltja révén besúgókkal figyeltette a m. külpol.-t és nehezményezte Szűrös Mátyás, az MSZMP KB külügyi titkára nézeteit) ‘nemzeti érdekeinket nem lehet a nemzetközi (=szovjet) érdekek alá rendelni’ Gorbacsov reformjai (peresztrojka, glasznoszty) Kádárnak már nem tetszettek, bár a szovjet vezető ezeket nem akarta ráerőltetni a csatlósokra de 1985-től utalt rá, hogy Kádárnak utódot kellene keresnie maga helyett Az erdélyi magyarok kérdése Kádár 1977 után soha többé nem hívta meg Ceausescut Magyorországra kudarcba fulladt Aczél György 1982-es bukaresti látogatása is 1987-től növekedett az erdélyi menekültek száma, de a pártvezetés egyelőre nem törődött velük, civilek és a népi ellenzék karolta fel őket 1988: falurombolási terv + a háromkötetes Erdély-történet okozott feszültséget Kádár, a legszalonképesebb kommunista politikus a Nyugat úgy vélte, Kádár szabad választáson is győzött volna Kádárt fogadták Rómában, Bonnban, Párizsban, Budapestre látogatott Mitterand elnök, Kohl kancellár, Thatcher és Craxi miniszterelnök is