K ő rösi Csoma Sándor 1784 – 1842 nyelvtudós, nagy magyar utazó a tibetologia megalapítója Anouska Shankar & Norah Jonesh - Easy () jozefusz

Életének 23 évét a magyarok ő shazájának megkeresésére fordította, amely utazással,kutatással és írással telt. Az összeállítás a kutatás és az utazásának útvonalát mutatja be.

Szül ő faluját róla nevezték el, ma Csomak ő rös

A nagyenyedi kollégium diákjaként határozta el, hogy felkutatja ő seink földjét.

A Göttingeni Egyetem angol ösztöndíjas hallhatójaként gyarapította tudását. Akkor már 13 nyelven beszélt.

1819. nov. 24-én, gyalogszerrel indult útnak Nagyenyedr ő l. Az országot a Vöröstoronyi- szorosnál hagyta el.

Konstantinápolyból a pestisjárvány miatt hamar távoznia kellett.

Alexandriába hajón érkezett, hogy az arab nyelvet is tanulmányozhassa, de a pestisjárvány miatt innen is távoznia kellett.

Moszulból egy karavánnal ment tovább Bagdadba.

Moszul ma

Bagdadból fáradságos vándorlással jutott el Teheránba, ahol angol és perzsa nyelvtudását tökéletesítette. Felvette a Szkander bég nevet s egy karavánnal folytatta útját India felé.

A Hindukús hegyláncai sem okoztak neki akadályt.

Kabul

Vándorlása során francia tisztekkel találkozott, akikhez csatlakozott.

Ladakh tartomány f ő városa Leh. Ide érkezett K ő rösi 1822-ben, hogy kutatásait folytassa, de az id ő járás viszontagságai, a pénztelenség visszafordulásra kényszerítették.

Srinagart elhagyva, Kasmír határánál találkozott aztán William Moorcroft angol kormánybiztossal, aki támogatásáról biztosította s arra biztatta, hogy foglalkozzon a tibeti nyelvvel.

1823. július 26-án érkezett meg Zanglába, a vörössüvegesek rendjének kolostorába.

Több ezer tibeti nyelv ű könyvet olvasott el itt. Tibet történetével, irodalmával, földrajzával és nyelvtanával foglalkozott.

1825-t ő l a phuktali kolostorban dolgozott tovább. Itt a gelukpa rend fogadta be.

Csoma szobájából szinte ki sem mozdult. Ugyanazt ette-itta, amit a szerzetesek: jak-vajas teát árpával.

Munkájában két láma is segítette: Szangje Puncog és Kunga Csöleg. Több, mint harmincezer szót gy ű jtött itt össze a szótár számára.

Tizenegy évi munka után, 1834-ben Kalkuttában jelent meg f ő m ű ve a tibeti-angol szótár.

Közben Kalkuttában könyvtároskodott. Nyelvészeti tanulmányoknak, további kutató munkának szentelte idejét.

Immár 20 nyelven írt, olvasott, vagy beszélt, melynek egyike a szanszkrit volt.

De sosem adta fel régi álmát, hogy megtalálja a magyarok ő shazáját melyet Tibet mélyén vélt felfedezni. Elhatározta, hogy még egy nagy er ő feszítést tesz és felkeresi Lhasszát a buddhista f ő várost. 3630m. magasra, a Potala palace-ba igyekezett.

A Mahananda folyón indult neki, de a mocsaras, egészségtelen éghajlatú vidéken váltólázba esett.

1842. márc 24-én érkezett meg betegen Dardzsilingbe. Sokat próbált szervezete azonban ezt a megpróbáltatást nem bírta legy ő zni. Április 11-én, hajnali 5 órakor földi élete véget ért.

A dardzsilingi európai temet ő ben helyezték végs ő nyugalomba. Fölötte a Himalája második legmagasabb csúcsa magasodik, a Kangchenjunga.

Széchenyi István íróasztalára készíttette e képet, hogy csodálatát e módon is kifejezhesse.

Sok helyen találkozhatunk emlékével. ( Pl. Szegeden.)

Az Akadémián ő rzött hagyatékát 2009-ben az UNESCO a Világ-emlékezete soraiba emelete.