Holokauszt

Holokauszt jelentése Görög szó: „égő tűzáldozat”, „egészen égő áldozat” ; „ami tűzben pusztul el” náci Németországnak a zsidóság megsemmisítésére irányuló, 1933-1945 között végrehajtott programja.

Adolf Hitler 1933.jan.30.-án Németo.-ban A. Hitler hatalomra kerülésével megkezdődött a holokauszthoz vezető folyamat. A Mein Kampf (Harcom) Hitler fő műve, melyben összegzi a náci párt ideológiáját. Megkülönbözteti a felsőbbrendű (germán árja) és az alsóbbrendű fajt. A zsidókat és a kommunistákat teszi hibássá minden rosszért. A zsidóság felszámolását elsősorban kivándorlás útján tervezték megvalósítani. A zsidóság tömeges kiirtásáról az 1942-es Wannsee-i konferencián döntöttek.

Zsidó üldözés 1933.ápr.1.-én zsidó üzletek elleni bojkottot hirdettek, hogy a németo.-i zsidók gazdasági szerepét gyengítsék. n1933.ápr.11.-én megszületett az árja-rendelet, amely alacsonyabb rendűnek nyilvánította mindazon személyeket, akiknek akár csak egyetlen nem árja ősük (nagyszülőkig) volt. n1935.szept.15.-i nürnbergi törvények megfosztották állampolgári jogaiktól a zsidókat, házasságkötésüket árjákkal megtiltották.

Zsidó üldözés 1938.nov.9-10.:Kristályéjszaka, amikor a zsidó kézben lévő üzleteket szétrombolták, németo.-i és ausztriai zsinagógákat gyújtottak föl, és egyetlen nap alatt kb. 30000 zsidót tartóztattak le. 1938.nov.-dec.-ében rendeletekkel folytatódott a zsidók kiszorítása a német gazdasági életből, az árjásítás (a zsidó tulajdon nagybani elkobzása).

Hitler eutanázia-programja: 1939.szept.1-jén elrendelte a pszihiátriai holokausztot. Több,mint 80000 áldozat: - szellemi fogyatékosok - pszihiátriai és - neurológiai betegek

A II. világháború kitörése után Lengyelo.-ban és a megszállt országokban a németek munkaszolgálatra kényszerítették a zsidó férfiakat, korlátozták a zsidók mozgásszabadságát. 1939-40:- munkatáborokat hoztak létre, amelyekben gazdasági haszonért dolgoztatták a lágerlakókat. - megkezdték a zsidó lakosság gettókba kényszerítését. A gettók zárt településrészek, amelyeket a zsidóság számára kényszerlakóhely-ként jelöltek ki.

„ A zsidókérdés végleges megoldása” Hitler az európai zsidóság sorsának „végső megoldását” (Endlösung) tűzte ki céljául. Ez minden izraelita vallású, vagy zsidónak minősülő személy fizikai megsemmisítését jelentette a német birodalom által elfoglalt területeken és a szövetséges államokban. Az Endlösung megvalósításában részt vett a német államaparátus és a nemzetiszocialista párt. A gyakorlati kivitelezés az SS feladata volt. Az SS jelszava: „Becsületem a hűség!” – Hitler minden parancsát vakon végrehajtják.

„ A zsidókérdés végleges megoldása” Az 1930-as évektől a zsidók tömegesen hagyták el Németo.-t. Kivándorlásukat 1941-ben rendeletekkel leállították, útlevelüket megkülönböztető jelzéssel látták el. 1941.szept.15.-től ruhájukon hatágú sárga Jude (zsidó) feliratú csillagot kellett viselniük. 1941-1943:az „Einsatzgruppen”-ek (SS bevetési csoportok) tömegesen lőtték agyon a zsidókat az elfoglalt Ukrajnában, Belorussziában, Oroszo.-ban és a Baltikumban. - 1941.szept.29-30.-án, a zsidó újévkor Kijevben 34000 zsidót lőttek agyon.

„ A zsidókérdés végleges megoldása” 1942.jan.20: Wannsee-i konferencia Egész Európára kiterjesztették a „végső megoldás programját. Az első haláltábort 1941 decemberében állították fel. CHEŁMNO -320000 áldozat A Wannsee- konferencia után még 3 megsemmisítőtábort hoztak létre: -1942.márc.:BEŁZEC (530000 áldozat) -1942.márc.:SOBIBOR (250000 áld.) -1942.júl.:TREBLINKA (750000 áld.)

Haláltáborok A munkaképes férfiakat dolgoztatták; a betegeket, nőket, öregeket és gyerekeket azonnal kivégezték. MAJDANEK: -Munka- és megsemmisítőtábor volt. -1943.febr.-ban hozták létre (360000 áldozat) -A megsemmisítés módja kezdetben az agyonlövés, majd az elgázosítás. A gáz első tömeges alkalmazása: CHEŁMNO – 1941.dec.8. Kipufogógázt vezettek teherautók zárt rakterébe.

Haláltáborok A halott foglyoknak értékesítették az értéktárgyait, ruháit, aranyfogát, művégtagjait, haját, sőt csontjait és hamuját is. A foglyokon orvosi kísérleteket végeztek a tábor orvosai.

AZ ALAGSOR Az áldozatok lépcsőkön jutottak az alagsorba, ahol két fő helyiség volt: a vetkőző, amelyet időnként hullaraktárnak is használtak, és a gázkamra. Az öregeket, betegeket és félholtakat, valamint a holttesteket betoncsúszdán juttaták le az alagsorba. A gázkamra (mintegy 225 m²) nagy közös fürdőhöz hasonlított, de a mennyezeten elhelyezett zuhanyozó berendezéseiből sohasem folyt víz. A mennyezeten át Ciklon B-kristályokat szórtak be. A gázkamrába 2000 ember is befért egyszerre, s haláltusájuk 20, legfeljebb 30 percig, néha azonban több óráig is tartott. Az alagsorban volt továbbá az aranyolvasztó helyiség, ahol a holttestek szájából kitördelt aranyfogakat olvasztották be, valamint egy kisebb hullakamra és az iroda. A FÖLDSZINT Elgázosítás után az áldozatok holttesteit felvonókkal szállították a földszinten lévő hamvasztóba, ahol 15 háromrészes kemence működött, s mindegyikben legalább 3 holttestet égettek el 20 perc alatt. A hamvasztó mellett a gépház és a tüzelőraktár, továbbá néhány kisegítő helyiség volt. Ezeken kívül a földszinten volt a kivégzőhelyiség és a boncterem.

A gázkamrák és krematóriumok 1944.nov.28.-ig működtek. 1945.jan.20-án még tömeges agyonlövéseket hajtottak végre. 1945.jan.22.: a láger felszámolásának kezdete. A szovjet csapatok jan.27.-én érkeztek a kiürített táborokba.

A táborok felszabadulása Auschwitz: 1945.jan.22 Bergen-Belsen: ápr.15 Mauthausen: máj.5 Németországban évtizedeken át nem is próbálták letagadni a holokauszt tényét. Később megjelent az „Auschwitz-hazugság”: képviselői tagadták, hogy a holokauszt megtörtént volna. Ma már senki sem kérdőjelezheti meg a holokauszt tényét. Az emberek évről évre megemlékeznek a szörnyűségekről. Az egykori táborokba bárki ellátogathat.

Auschwitz-Birkenau Ciángázzal (Zyklon-B) történő elgázosítás Az elgázosítóberendezéseket és krematóriumokat 1943-ban helyezték üzembe. A foglyokon orvosi kísérleteket végeztek. A tábor orvosa: J.Mengele („a halál angyala”) 49 melléktábora volt, köztük munkatáborok. A foglyokat bal karjukra tetovált számok alapján tartották nyilván. Az áldozatok száma kb.1 millió , köztük kb.300000 magyar.

Zsidó holokauszt Magyarországon 1941 és 1945 között több mint 400 000, a mai országterületről 200 000 magyar zsidó esett áldozatul a munkaszolgálatnak, a német nemzetiszocialisták és magyarországi szövetségeseik által megszervezett deportálásoknak, a magyar hatóságok brutalitásának, a halálmeneteknek, az auschwitzi gázosításoknak, a tömegkivégzéseknek, a koncentrációs táborok szörnyű körülményeinek. A holokauszt minden tizedik, a legnagyobb nemzetiszocialista megsemmisítő tábor, Auschwitz-Birkenau minden harmadik áldozata magyar állampolgár volt.

Előzmények: Numerus Clausus (1920) Első Zsidótörvények (1938) Második Zsidótörvények (1939) Harmadik Zsidótörvények (1941) Újvidéki Razzia (1942 január) –”Hideg Napok”

1944. márc. 19: német megszállás Tiltott:színművészet, jog, államapparátus-Elkülönítés: fürdőkben, mozikban és színházakban Sárga csillag Gettósítás Deportálások (vidék) 1944 júl.: Horthy leállíttatta a deportálásokat

Szálasi nyilas kormánya 1944-1945 Gyilkosságok (Duna part), deportálások, gettók, halálmenetek, kényszermunka

A nácik véleménye a magyar deportálásokról A „zsidótlanítást” végrehajtó magyar szervek viselkedése még Adolf Eichmann SS-alezredest is elképesztették. A magyar zsidók deportálásának német irányítója következőket mondta a magyarországi deportálásokról: „Egyes esetekben embereimet megrázta a magyar rendőrség [értsd: csendőrség, Eichmann nem tesz különbséget a két testület között] embertelensége. Wisliceny [SS-Hauptsturmführer, Eichmann közeli munkatársa] beszámolt róla, hogy bár nem mindenhol, de néhány kerületben a rendőrök úgy hajtják a zsidókat a vagonokba, mint a barmot a vágóhídra.” [17] ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Edmund Veesenmayer a nürnbergi per idején A korábban a szlovákiai és görögországi deportálásokat irányító Wisliceny a következőket mondta: „Úgy látszik, a magyarok valóban a hunok leszármazottai; nélkülük így sose boldogultunk volna.” --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Edmund Veesenmayer a nürnbergi perben tett vallomásában rendkívüli jelentőséget tulajdonított a deportálásban nyújtott készséges magyar segítségnek: „Ha a magyarok vaskövetkezetességgel tagadták volna meg a német kívánságot a zsidókérdésben, annak megoldására sor nem kerülhetett volna. Nyomás lett volna, de – az 1944-es év már »krízisév« volt – nem lett volna hatalmi erő egymillió ember megjelölésére, összefogására és deportálására. Ez egy olyan hatalmas rendőri feladat, amelynek elvégzését három hónap alatt csak a lelkes magyar teljes hatósági és karhatalmi apparátus tette lehetővé. Kívülről nem tudtak volna megfelelő erőt hozni e célra, mert csak az tudta volna elvégezni, amelyik az országot, népét ismeri s a nyelvet beszéli. Eichmannak csak igen kis törzse volt. Ilyen gyorsan és ennyire súrlódásmentesen – csak a magyar kormány teljes segítségével volt lehetséges.”

A megmentők Oscar Schindler Raoul Wallenberg

Roma Holokauszt A porrajmos a második világháborúban a Harmadik Birodalom által a cigányok körében végrehajtott etnikai tisztogatás. Mivel a cigányság kevésbé volt szervezett, mint a zsidóság, és mivel sokukat mindenféle nyilvántartásba vétel nélkül gyilkolták meg, az áldozatok számát nehezebb megállapítani; a becslések 200 000-től 2 000 000-ig terjednek. A zsidó holokauszt árnyékában a porajmos sokáig ismeretlen maradt a közvélemény előtt.