Reneszánsz festészet RAFFAELLO

vatikáni palota stanzái: a pápa lakosztályának nyilvános termei Olasz festõ és építész, az érett reneszánsz Leonardo és Michelangelo mellett legjelentõsebb mestere. Apja, Giovanni Santi is festõ volt. Peugiában Perugino tanítványaként festette fiatalkori kompozícióit. 1504-ben Firenzébe kerülve ismerkedett meg az ottani realista festészet remekmûveivel, és önálló mesterként fõleg Madonna-képeket alkotott. 1508-ban II. Gyula pápa (akár Michelangelo a Sixtus-kápolna megbízatását) megbízta a vatikáni palota stanzáinak freskódíszítésével vatikáni palota stanzái: a pápa lakosztályának nyilvános termei

Athéni iskola Készült: 1509-1511 A Vatikáni Stanzákban látható Raffaello-freskók közül a leghíresebb. A csoportok a klasszikus bölcselet különbözõ korokban élõ nagyjait ábrázolják. Platón és Arisztotelész, a két filozófus áll a középpontban. A lépcsõsor tetején tudósok és gondolkodók veszik körül õket: görög tudós és filozófus, a modern európai tudomány atyja és előfutára és Ptolemaiosz a csillagász, a kövön, Platón alatt Hérakleitosz. A szakállas, õsz hajú Platónban sokan Leonardo da Vinci portréját fedezik fel, míg az elõtérben a karjára támaszkodó filozófus - Diogenész - valószínûleg Michelangelo.  A festményt témaválasztása, szimmetriája és nyugodt, nemes légköre miatt akár a reneszánsz összegzésének is tekinthetjük, és ne felejtsük el az 1iránypontos perspektivikus ábrázolást Platón és Arisztotelész van az iránypontban, ami felé az egyre szűkülő boltívek, mintha a szellemi nagyságukat hivatott kifejezni = dicsfény

A belső tér Platón: görög filozófus, iskolaalapító Arisztotelész:görög tudós és filozófus, a modern európai tudomány atyja és előfutára Hérakleitosz:görög sztoikus filozófus, grammatikus Diogenész: Apollóniai Diogenész, görög természetfilozófus (Kr. e. 499-428.) Szinópéi Diogenész, görög cinikus filozófus (Kr. e. IV. század) Diogenész Oinomaosz, görög tragédiaköltő (Kr. e. IV. század) Diogenész Laertiosz, görög történetíró (Kr. e. III-II. század) Babilóni Diogenész, görög sztoikus filozófus (Kr. e. III-II. század) Antóniosz Diogenész, görög író (I – II. század)

Eszterházy madonna Az Esterházy Madonnát Raffaello feltehetőleg 1508-ban, Firenzében kezdte festeni, de II. Gyula hívására Rómába utazott, ezért befejezetlen maradt. befejezetlensége ellenére is tökéletes. Olyan harmonikus, hogy a szemlélődő mindent magától értetődőnek tart, később ébred csak rá, hogy semmi sem véletlen. Néhány Madonna-témájú kép és rajz már megelőzi, tehát kiforrt alkotás, tökéletes szintézise bonyolultnak és egyszerűnek, mozgalmasnak és nyugodtnak, élethűnek és eszményinek. Háromszög kompozíció Szűz Mária, a gyermek Jézus és Keresztelő János

Raffaello Belvederi madonna 1506, reneszánsz kor Mária a gyermek Jézussal és Keresztelő Szent Jánossal. keresztény vallásosság és őszinte istenhit fogalmazódik meg a képben A hit és a valós emberi élet közötti harmónia megteremtése.

Plasztikusság, fény-árnyék, Anatómiai pontosság Perspektíva: Általános jellemzők: Plasztikusság, fény-árnyék, Anatómiai pontosság Perspektíva: valós tér, természeti környezet levegő perspektíva Kompozíció: háromszög , mely a kép harmóniáját és nyugalmát eredményezi Színvilága: élénk, intenzív Emberi vonások: kedvesség, báj, emberi szépség Alkotói szabadság: melyben nem a kor elvárása érvényesül, hanem a művész egyénisége (a reneszánszban már szignálnak az alkotók)