Életformatípusok, terjedési típusok Biogeográfia 6. Életformatípusok, terjedési típusok Flóratérképezés

Életformatípusok Bioszféra működésének alapja: éghajlat – talaj - növénytakaró hármas rendszere Egy táj vegetációképét a növények megjelenése, a típusok egymáshoz viszonyított aránya alakítja Pl. trópusi esőerdők: örökzöld, többrétegű lombkoronaszint, liánok stb. füves puszták: hagymás és gumós évelők, egyévesek sivatagok: kaktuszok vagy pozsgás évelők, rövid életű egyévesek

Raunkiaer-féle életforma-osztályozás Különböző rendszertani helyzetű növények hasonló klimatikus feltételekhez azonos struktúrával és fejlődésmóddal alkalmazkodnak. Alapját két tényező határozza meg: az adott környezeti tényezők között a lehető legnagyobb produktivitást érjék el átvészelő szerveik megfelelő elhelyezkedésükkel képesek legyenek optimálisan átvészelni a kedvezőtlen időszakot (a téli hideget és a nyári aszályt) A rügyek elhelyezkedése alapján 7 csoportba sorolják az edényes növényeket

A Raunkaier-féle életformatípusok

Fanerofita (Ph) Fák, cserjék, liánok és epifiták Rügyeik a talaj felszíne fölött legalább 50 cm-re Méretük alapján: mega-, mezo-, mikro-, nanophanerophyton Rügypikkely

2. Kamefita (Ch) Törpecserjék, félcserjék, párnás növények Rügyeik a talaj felszíne fölött 10-50cm-re „Passzív” és „aktív” chamaephytonok Fumana procumbens (naprózsa)

3. Hemikriptofita (H) Évelők: gyepestövűek, tőlevélrózsásak, szárasak, kúszó-elfekvő szárúak, kapaszkodók, szukkulensek Rügyeik közvetlenül a talaj felszínén, az elszáradt levelek védelmében Ujvárosi-féle osztályozás: H1-H5 Digitalis grandiflora (sárga gyűszűvirág)

4. Geofita (Ge) Gyökér- és szártarackosok, gyöktörzsesek, hagymások-gumósok Rügyeiket föld alatti hagymáikon, gumóikon, rizómáikon viselik Ujvárosi-féle osztályozás: G1-G5 Corydalis cava (odvas keltike)

5. Hemiterofita (TH) Kétéves növények Első évben vegetatív-, második évben generatív szervek Nyugalmi időszakban vernalizációs illetve jarovizációs igény Oenothera biennis (parlagi ligetszépe)

6. Terofita (Th) Egyévesek: gyepestövűek, tőlevélrózsásak, szárasak, kúszó-fekvő szárúak, kapaszkodók, szukkulensek Élettartamuk néhány héttől („efemerofitonok”) egy évig terjed Kedvezőtlen időszakot mag formájában, a talajban vészelik át Ujvárosi-féle osztályozás: T1-T4 Veronica hederifolia (borostyánlevelű veronika)

7. Hidato-helofita (HH) Úszók-lebegők, legyökerezők Nymphoides peltata – (tündérfátyol)

A magyar flóra életformák szerinti megoszlása (%) Fanerofita (Ph) 5.9 Kamefita (Ch) 3.4 Hemikriptofita (H) 46.6 Geofita (G) 10.9 Hidatohelofita (HH) 6.0 Hemiterofita (TH) 5.3 Terofita (Th) 21.8 Epifita (E) 0.1

Növényi terjedési típusok Terjedés: Olyan térbeli mozgás, mely során az érett diaspóra az anyanövényről leválva más helyre eljut. Két fő típus: 1. Autochoria: az anyanövény vagy a diaspóra saját mozgásával terjeszt (önterjesztés) 2. Allochoria: külső erőbehatásra (pl. ember) történik a terjesztés

Barochoria terjedési típus Nehéz termések a földre hullanak Főként fáknál fordul elő Pl. Castanea sativa (szelídgesztenye) Quercus spp. (tölgy) Juglans regia (királydió)

Ballochoria terjedési típus Folyadékturgor vagy száraz szövetek túlfeszülése során végbemenő autochoria Pl. Geranium spp. (gólyaorr) Impatiens spp. (nebáncsvirág) Oxalis spp. (madársóska) Ecballium elaterinum (magrúgó)

Ballochoria típusai

Blastochoria terjedési típus Növényi szárak növekedésével megvalósuló terjesztés. Elfekvő, heverő szárú vagy indás növényekre jellemző. Pl. Ajuga reptans (indás ínfű) Cymbalaria muralis (kőfali pintyő) Veronica hederifolia (borostyánlevelű veronika)

Semachoria terjedési típus A növénynek merev, fásodó termése (tok, becő, tüsző) van, melyből külső erőbehatásra történik a terjesztés Pl. Datura stramonium (csattanó maszlag) Papaveraceae (mákfélék) Melandrium album (fehér mécsvirág)

Anemochoria terjedési típus Szél segítségével terjedő termések, magok 1. Repítőkészülékes (bóbitás) magvak Pl. Asteraceae (fészekvirágzatúak) Taraxacum spp. (pitypang) Senecio spp. (aggófű) Stipa spp. (árvalányhaj) Salix spp. (fűz) Taraxacum serotinum (kései pitypang)

Anemochoria terjedési típus Szél segítségével terjedő termések, magok 2. Forogva repülő szárnyas termések Pl. Acer spp. (juhar) Ulmus spp. (szil) Fraxinus spp. (kőris)

Anemochoria terjedési típus Szél segítségével terjedő termések, magok 3. Igen apró magvak Kis tömegű, légüregeket tartalmazó, táplálószövet nélküli magok, fejletlen embrióval Pl. Orchidaceae (kosborfélék) Pyrolaceae (körtikefélék) Orobanchaceae (szádorfélék) Orobanche crenata magvai

Anemochoria terjedési típus Szél segítségével terjedő termések, magok 4. Guruló termések A szél segítségével az elszáradt kórók kiszakadnak a földből és a talajon gördülnek-gurulnak. („ördögszekér”-mechanizmus) Sztyeppzóna jellemzője. Pl. Salsola kali (homoki ballagófű) Eryngium campestre (mezei iringó) Gypsophila paniculata (buglyos fátyolvirág)

Hidrochoria terjedési típus Víz segítségével történő terjesztés Ombrochoria: becsapódó esőcseppek hatására repülnek ki a magvak pl. Eranthis hyemalis (téltemető), májmohák, gombák Nautochoria: a termések/magvak a víz felszínén úszva, vagy a víztestben lebegve terjednek pl. Carex spp. (sás), Nymphaea alba (tündérrózsa), Alnus spp. (éger) Trapa natans (sulyom)

Zoochoria terjedési típus Állatok segítségével történő terjesztés Epizoochoria/Ektozoochoria: Állatok testére tapadva terjedő szaporítóképletek Myrmecochoria: Hangyák általi terjesztés Elaioszómát viselő mag. Pl. Viola spp. (ibolya), Fumariaceae (füstikefélék) Ornithochoria: Madarak általi terjesztés Mammalochoria: Emlősök általi terjesztés (jórészt adaptív) Szőrökkel, sertékkel, kampós tüskékkel fedett terméságazatok, pl. Xanthium spp. (szerbtövis), Arctium spp. (bojtorján) ezen belül: anthropochoria: ember általi terjesztés (Agrimonia, Galium aparine)

Myrmechoria-terjedési típusok

Tribulus terrestris (királydinnye) Cenchrus incertus (átoktüske)

Epizoochoria terjedési típusok

Viscum album (fehér fagyöngy) Viscin-tartalomtól ragadós álbogyói a madarak csőrére tapadva kerülnek a fák ágaira (ektozoochoria), a lenyelt magvak a tápcsatornán sértetlenül áthaladva, az ürülékkel együtt akadnak fenn az ágon (endozoochoria). „enyvbogyó” „madárlép”

Zoochoria terjedési típus Állatok segítségével történő terjesztés 2. Endozoochoria:A diaspórák elfogyasztás után a tápcsatornában szállítódnak. Magevők segítségével (zúzógyomor), főként kemény héjú lágyszárú fajok, pl. Chenopodiaceae (libatopfélék), Polygonaceae (keserűfűfélék) Adaptív endozoochoria: a magok adaptálódtak a terjesztéshez (íz, szín, alak stb.) pl. bogyós gyümölcsök (Rosaceae – rózsafélék) Főként madaraknál jellemző, de előfordul emlősöknél, denevéreknél, rágcsálóknál

Flóratérképezés Definíció: A flóratérképezés során egy adott területen meghatározott taxon vagy taxonok elterjedési, előfordulási mintázatát vizsgáljuk és rögzítjük. Flóratérképek jelentősége, felhasználása A szöveges információval szemben áttekinthetőbbek,informatívabbak, tömörebbek, olyan kapcsolatokra, összefüggésekre mutatnak rá, amelyek egyébként nehezen észrevehetőek. Számos alkalmazási terület: pl. areatérképek, növényföldrajzi határok megvonása, termőhelyi tényezők és előfordulás kapcsolatának elemzése, flóratörténeti kutatások, természetvédelmi vonatkozások, flóraváltozások kimutatása, stb.

Folttérkép az előfordulási helyeket egyetlen vonallal határolja körül nagy területekről kis méretarányban ad jó áttekintést areatérképezésre alkalmas előfordulási gyakoriság bemutatására nem megfelelő

Az Acer pseudoplatanus elterjedése

Az Orchis mascula (füles kosbor) és a Hammarbya paludosa (tőzegorchidea) elterjedése

2. Ponttérkép minden lokalitást egy-egy ponttal jelöli kis területekről nagy felbontásban megbízható információt ad (pl. egy taxon egy tájegységen belüli előfordulása) gyakoriság érzékeltetésére alkalmas geokoordináta hozzárendelése az adatbázishoz

3. Raszterháló-térkép Szabályos rácsháló, az előfordulásokat a hálóegységekre értelmezzük Prezencia / abszcencia Gyakoriság érzékeltetése durva skálán Adatminőség jelölése Napjainkban a legelterjedtebb módszer

Globális hálótérképezési térképrendszerek Egymáshoz kapcsolódó vetületi rendszerek összességei, alapját (a torzulások csökkentése érdekében) elfordított hengerek képezik. Gauss-Krüger rendszer 2. UTM-rendszer További, használatban lévő rendszerek KEF vagy CEU-rendszer (Közép-Európa flóratérképezés rendszere) 2. EOV-rendszer (Egységes Országos Vetület – csak hazánkban működő hálózat)

A Föld területének felosztása az UTM-raszterhálórendszer alapján

A Salix myrsinifolia (feketedő fűz) európai elterjedése

Magyarországi Flóratérképezési Program A Nyugat-Magyarországi Egyetem Növénytani Intézetének koordinálásával 2003-2005 között lezajlott országos munka Közép-Európai hálótérképezés rendszere 2832 db hálótérkép-egység (ún. kvadrát) Gauss-Krüger rendszerű térképek egységes felvételi adatlapok és módszerek 8 régióközpont

A Vitis riparia (parti szőlő) elterjedése

A Ranunculus auricomus (változó boglárka) elterjedése