Gomphidiaceae – Nyálkásgombák családja A teljes burok elnyálkásodik Lemezes termőréteg Lemezek lefutók, ritkán állók A tönk egyenletesen keskenyedő Kalap általában tölcséresedik Mikorrhizás gombák Gomphidius glutinosus – Barna nyálkásgomba  Chroogomphus rutilus – Vöröses nyálkásgomba 

Barna nyálkásgomba – Gomphidius glutinosus Kalapja 5-10 cm átmérőjű; szürkés-, csokoládébarna, gyakran foltok tarkítják; felülete nyálkás. A lemezek mélyen lefutók, ritkán állók, fehérek, majd szürkésfeketék lesznek. Tönkje 5-9 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres, fehéres, alja élénksárga; vastag nyálkaréteg borítja. A fiatal gombánál a kalap szélét a tönkkel nyálkás burok köti össze, amely elszakad és a tönkön egy gallérzóna marad. Júniustól októberig Fenyőerdőben növő, gyakori faj. Ehető

Barna nyálkásgomba – Gomphidius glutinosus

Barna nyálkásgomba – Gomphidius glutinosus

Barna nyálkásgomba – Gomphidius glutinosus

Vöröses nyálkásgomba – Chroogomphus rutilus Kalapja 4-10 cm átmérőjű, közepén púpos marad; narancsbarnás; nedvesen tapadós. Lemezei mélyen lefutók, ritkán állók, vastagok; rózsásokker, narancsos színűek, bíborbarnák végül feketésbarnák lesznek. Tönkje 5-10 cm hosszú, 1-2 cm vastag; alul elvékonyodó, kalapszínű, de a töve sárga. Húsa vastag, rugalmas; narancsos vagy rézvörös, a tönk aljában élénksárga, a szaga gyümölcsszerű, íze kissé fanyar. Júliustól decemberig. Kéttűs fenyők alatt növő, gyakori faj. Ehető

Vöröses nyálkásgomba – Chroogomphus rutilus

Vöröses nyálkásgomba – Chroogomphus rutilus

Vöröses nyálkásgomba – Chroogomphus rutilus

Paxillaceae – Cölöpgombák családja Lemezes termőréteg Rövid, zömök, hengeres tönk A kalap általában enyhén tölcséresedő Mérgezők Paxillus involutus – Begöngyöltszélű cölöpgomba  Paxillus atrotomentosus – Bársonyostönkű cölöpgomba Omphalotus olearius – Világító tölcsérgomba 

Begöngyöltszélű cölöpgomba – Paxillus involutus A kalap 7-15 (20) cm széles, fiatalon domborodó, később tölcséres, széle sokáig begöngyölt marad, színe barnás, sötéten foltosodik. A lemezek villásan elágaznak a tönk illeszkedésénél, sűrűn állnak, lefutók, foltosodók, a kalapról könnyen lefejthetők. A tönk rövid, hengeres, világosabb, gyakran hajlott. Májustól októberig. Lomb- és fenyőerdőben, kertekben, út mentén növő gyakori faj. Mérgező.

Begöngyöltszélű cölöpgomba – Paxillus involutus

Begöngyöltszélű cölöpgomba – Paxillus involutus

Begöngyöltszélű cölöpgomba – Paxillus involutus

Bársonyostönkű cölöpgomba – Paxillus atrotomentosus Kalapja 5-15-(20) cm, tölcséresedő, sokszor féloldalas vagy szabálytalan széle begöngyölt felszíne molyhos, sötétbarna. Lemezei sűrűk, krémsárgák, a tönkre mélyen lefutók. Tönkje féloldalas, zömök, vastagon, barnán bársonyos. Húsa fehéres vagy sárgás, rostos, nagyon vizenyős, íz és szag nem jellemző. Júniustól októberig. Fenyőerdőben, fatuskókon, vagy azok tövében növő, gyakori faj. Nem ehető.

Bársonyostönkű cölöpgomba – Paxillus atrotomentosus

Bársonyostönkű cölöpgomba – Paxillus atrotomentosus

Bársonyostönkű cölöpgomba – Paxillus atrotomentosus

Világító tölcsérgomba – Omphalotus olearius Kalapja 4-20 cm, kezdetben domború, később tölcséresedő, narancssárga, narancsvörös, rozsdaszínű, benőtten, sugarasan szálas. Lemezei sűrűk, mélyen lefutók, narancssárgák, később kifakulnak. Tönkje 4-12 cm hosszú, gyakran görbe, narancssárga, barnásvöröses, felülete szálas. Húsa sárgás, narancsos, szaga nem jellegzetes, íze savanykás. Júniustól novemberig. Lomberdőben, fatuskókon, vagy azok tövében, csoportosan növő, gyakori faj. Mérgező, hánytató hatású.

Világító tölcsérgomba – Omphalotus olearius

Világító tölcsérgomba – Omphalotus olearius

Világító tölcsérgomba – Omphalotus olearius

Világító tölcsérgomba – Omphalotus olearius

Hygrophorus – Csigagomba nemzetség Hygrophoraceae Hygrophorus – Csigagomba nemzetség A termőtest kicsi vagy közepes termetű A kalap domború, gyakran púpos, idővel ellaposodik, többnyire ragadós A lemez ritkán álló, lefutó, vastag A tönk lefelé elvékonyodó, tapadós vagy száraz, felső része mindig szemcsés A hús fehér, egy-egy fajnál sárgul vagy vörösdik A spórapor fehér Mikorrhizásak Lomb- és fenyőerdőkben Általában ősszel hoznak termőtestet Ehetőek

Elefántcsont csigagomba – Hygrophorus eburneus Kalapja 3-10 cm átmérőjű, domború, majd kiterül, közepén púpos marad, fehér vagy krémszínű, felülete ragadós, nyálkás. Lemezei kissé lefutók, ritkán állók, vastagok, fehéres színűek. Tönkje 5-10 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag; alul elvékonyodó, fehéres, csúcsa finoman szemcsés, kissé tapadós. Húsa vékony, puha, fehér, jellegzetes szagú jóízű. Júniustól novemberig. Lomberdőkben növő, gyakori faj. Ehető, de nyálkás.

Elefántcsont csigagomba – Hygrophorus eburneus

Elefántcsont csigagomba – Hygrophorus eburneus

Hygrocybe – Nedűgomba nemzetség A termőtest kicsi vagy közepes, üveges, vizes állagú Általában élénk színű fajok A kalap kúpos A lemez a tönkhöz nőtt, a kalappal egyező színű A tönk vékony A hús vékony, lédús, üvegszerű, több fajnál színt vált A spórapor fehér Szaprotrófok Nedves helyeken, erdőszéleken Ált.ősszel hoznak termőtestet Étkezésre alkalmatlanok Hygrocybe conica – Feketedő nedűgomba Hygrocybe punicea – Vörös nedűgomba Hygrocybe psittacina – Zöldes nedűgomba

Feketedő nedűgomba – Hygrocybe conica

Feketedő nedűgomba – Hygrocybe conica

Feketedő nedűgomba – Hygrocybe conica

Zöldes nedűgomba – Hygrocybe psittacina

Vörös nedűgomba – Hygrocybe punicea

Hygrocybe quieta

Hygrocybe miniata

Agaricales – Csiperkefélék rendje Mintegy 10 000 faj él a világban. Számos fajt az állatok termesztenek. Termitomyces fajok – termeszek Leucocoprinus fajok – levélvágó hangyák (Atta sp.) Számos fajt az ember is felhasznál tápláléknak. Sok faj mérgező.

A legtöbb faj heterotallikus (nincs öntermékenyítés). A temőtest húsos, monomitikus (csak vékony falú hifákból áll). A termőréteg általában lemezes. A termőtest általában kalapból és tönkből áll, a himénium fejlődése alapján lehet: gimnokarp: végig nyitott, angiokarp: legalább rövid ideig burokkal fedett.

Pluteus – Csengettyűgomba nemzetség Pluteaceae Pluteus – Csengettyűgomba nemzetség Kis vagy közepes termetű fajok A kalap domború, ellaposodik A lemez szabadon álló, fiatalon fehér, később rózsaszín A hús vékony, vizenyős A spórapor rózsaszínű Szaprotrófok, xilofágok Korhadt fákon Ehetők

Barna csengettyűgomba – Pluteus atricapillus Kalapja 4-15 cm átmérőjű; közepén többnyire púpos; világos- sötét-, szürkés- vagy sárgásbarna, fénylő; benőtten szálas. Lemezei szabadon és sűrűn állók, fiatalon fehéresek, majd rózsaszínűek. Tönkje 5-15 cm hosszú, 0,8-2 cm vastag; fehéres, sötétebb szálakkal díszített; a kalapból csuklósan kifordítható. Áprilistól novemberig. Lomb- és fenyőerdőben, korhadó faanyagon növő, gyakori faj. Ehető.

Barna csengettyűgomba – Pluteus atricapillus

Barna csengettyűgomba – Pluteus atricapillus

Volvariella – Bocskorosgomba nemzetség Pluteaceae Volvariella – Bocskorosgomba nemzetség Kis közepes vagy nagy termetű fajok A kalap domború, ellaposodik, tapadós vagy gyapjas A lemez szabadon álló, fiatalon fehér, később rózsaszín A tönk a kalapból kifordítható, többnyire lebenyes bocskora van A hús vékony, vizenyős A spórapor rózsaszínű Szaprotrófok, xilofágok Talajon, korhadt fákon, növényi maradványokon Ehetőek

Ragadós bocskorosgomba – Volvariella speciosa Kalapja 6-14 cm átmérőjű; harang alakú, majd kiterül, piszkosfehér, felülete ragadós. Lemezei szabadon és sűrűn állók, fiatalon fehéresek, majd rózsaszínűek. Tönkje 6-20 cm hosszú, 1-2 cm vastag; fehéres, sima; a kalapból csuklósan kifordítható, tövén nagy fehér bocskora van. Húsa puha, vizenyős, fehér, szagtalan, retekízű. Áprilistól novemberig. Bolygatott helyeken növő, gyakori faj. Ehető.

Ragadós bocskorosgomba – Volvariella speciosa

Ragadós bocskorosgomba – Volvariella speciosa

Clitopilus – Tövisaljagomba nemzetség Entolomataceae Clitopilus – Tövisaljagomba nemzetség Kis közepes vagy nagy termetű fajok A kalap kezdetben domború később tölcséresedik A lemez a tönkre nő, mélyen lefutó lehet, rózsaszínes, szürkés A tönk gyakran oldalt álló, egyes fajoknál hiányzik A hús több fajnál liszt- vagy gyümölcs szagú A spórapor rózsaszínű Szaprotrófok Lomb- és fenyőerdőben, növényi maradványon Ehetőek, vagy étkezésre alkalmatlanok.

Kajsza lisztgomba – Clitopilus prunulus Kalapja 3-12 cm átmérőjű; domború, majd kiterül, végül tölcséresedik, széle eleinte begöngyölt, később hullámos, piszkosfehér, felülete nedves időben tapadós. Lemezei sűrűn állók, mélyen lefutók, fiatalon fehéresek, majd rózsaszínűek, végül hússzínűek. Tönkje 2-5 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag; fehér, hengeres, gyakran oldalt álló. Húsa puha, erősen lisztszagú és -ízű. Júliustól novemberig. Lomb- és fenyőerdőkben, füves helyeken növő faj. Ehető.

Kajsza lisztgomba – Clitopilus prunulus

Kajsza lisztgomba – Clitopilus prunulus

Entoloma – Döggomba nemzetség Entolomataceae Entoloma – Döggomba nemzetség Kis közepes vagy nagy termetű fajok A kalap domború vagy púpos, egyes fajoknál benyomott A lemez a tönkre nő, fiatalon fehér, később rózsaszínes A tönk általában központi helyzetű A hús vékony, liszt- vagy kellemetlen szagú A spórapor rózsaszínű, rózsásbarna Szaprotrófok, mikorrhizásak Lomb- és fenyőerdőben, réten, talajon, korhadt fákon Ehetőek, mérgezőek vagy étkezésre alkalmatlanok.

Nagy döggomba – Entoloma sinuatum Kalapja 5-20 cm átmérőjű; domború, majd kiterül, széle eleinte begöngyölt, később hullámos, fehéres, selymes fényű, benőtten szálas. Lemezei sűrűn állók, tönkhöz nőttek, fiatalon fehéresek, majd sárgás, végül hússzínűek lesznek. Tönkje 6-15 cm hosszú, 1-4 cm vastag; fehéres, selymes, hengeres vagy bunkós, benőtten szálas. Húsa a kalapban nagyon vékony, erősen dohos lisztszagú, avas ízű. Júniustól októberig. Lomberdőkben növő faj. Mérgező, gyomor és bélbántalmakat okoz.

Nagy döggomba – Entoloma sinuatum

Nagy döggomba – Entoloma sinuatum

Zöldesszürke döggomba – Entoloma rhodopolium Kalapja 5-10 cm átmérőjű; domború, majd kiterül, széle hullámossá válik, világos olívszürke, selymes fényű. Lemezei sűrűn állók, tönkhöz nőttek, fiatalon fehéresek, majd rózsásak, végül hússzínűek lesznek. Tönkje 5-12 cm hosszú, 1-1,5 cm vastag; fehéres, selymesen fénylő, hengeres, szálazott. Húsa a kalapban nagyon vékony, szagtalan vagy lúgszagú, fanyar ízű. Júniustól novemberig. Lomberdőkben növő faj. Mérgező, gyomor és bélbántalmakat okoz.

Zöldesszürke döggomba – Entoloma rhodopolium

Zöldesszürke döggomba – Entoloma rhodopolium

Tövisaljagomba – Entoloma clypeatum Kalapja 3-13 cm átmérőjű; kúpos, majd kiterül, de közepe púpos marad, széle hullámossá válik, szürkésbarnás, selymes fényű, felülete sugarasan szálas. Lemezei sűrűn állók, tönkhöz nőttek, fiatalon fehéresek, majd rózsásak, végül hússzínűek lesznek. Tönkje 5-12 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag; fehéres, hengeres, gyakran szürkésbarnán szálazott. Húsa a kalapban nagyon vékony, lisztszagú és -ízű. Áprilistól júniusig. Erdőben, réten, kertekben, rózsafélék (kökény, galagonya, barack, szilva) alatt növő faj. Ehető.

Tövisaljagomba – Entoloma clypeatum

Tövisaljagomba – Entoloma clypeatum

Amanitaceae – Galócafélék Amanita spp. – Galóca nemzetség A termőtest közép vagy nagy termetű. A kalap félgömb alakú, később kiterülő; széle több fajnál bordázott. A lemez éle sokszor cakkozott. A tönk több fajnál gumós, jellemző a gallér, de egyes esetekben hiányozhat, több faj bocskoros. A spórapor többnyire zöldes. Mikorrhizás fajok. Lehetnek ehetőek és mérgezők is.

Amanita phalloides – Gyilkos galóca  Amanita verna – Fehér galóca  Amanita muscaria – Légyölő galóca  Amanita pantherina – Párducgalóca  Amanita citrina – Citromgalóca  Amanita spissa – Szürke galóca  Amanita rubescens – Piruló galóca ! Amanita strobiliformis – Cafrangos galóca ! Amanita caesarea – Császárgalóca  Amanita vaginata – Szürke selyemgomba !

Gyilkos galóca – Amanita phalloides  A kalap 5-15 cm, olajzöldtől az egészen sárgásig, néha fehéres, a széle világosabb, felülete selymes, fénylő, benőtten szálas. A lemezek szabadon, sűrűn állók, fehérek, a tönköt nem érintik. A tönk akár 20 cm hosszú, lefelé vastagodó, márványozott felületű; fehér lelógó gallérja és nagy, tövén bő, elálló, fehér bocskora van. A hús fehér, édeskés illatú, a burgonyára emlékeztető ízű. Júniustól novemberig. Főleg tölgy alatt növő gombafaj. Halálosan mérgező

Gyilkos galóca – Amanita phalloides

Gyilkos galóca – Amanita phalloides

Gyilkos galóca – Amanita phalloides

Gyilkos galóca – Amanita phalloides

Fehér galóca – Amanita verna  A kalap 5-8 cm, fiatalon félgömb alakú, majd kiterül, fehér, felülete sima. A lemezek szabadon, sűrűn állók, fehérek, a tönköt nem érintik. A tönk 8-15 cm hosszú, lefelé vastagodó, fehér lelógó gallérja és nagy, tövén bő, elálló, fehér bocskora van. A hús fehér, nincs jellegzetes szaga vagy íze. Júniustól októberig. Főleg tölgy alatt növő gombafaj. Halálosan mérgező.

Fehér galóca – Amanita verna

Fehér galóca – Amanita verna

Fehér galóca – Amanita verna

Légyölő galóca – Amanita muscaria A 10-20 cm átmérőjű kalap domború, majd ellaposodik, piros vagy narancssárga, rajta fehér pettyek vannak, A lemezek fehérek, sűrűn állnak, nem nőnek a tönkhöz. A fehér tönk gumós tövű, bocskora nincs, nagy, lelógó, cafrangos gallérja van, tövét rücskös övek díszítik. Augusztustól novemberig. Erősen savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben nő. Mérgező.

Légyölő galóca – Amanita muscaria

Légyölő galóca – Amanita muscaria

Légyölő galóca – Amanita muscaria

Légyölő galóca – Amanita muscaria

Légyölő galóca – Amanita muscaria

Légyölő galóca – Amanita muscaria

Párducgalóca – Amanita pantherina A kalap 5-15 cm átmérőjű, sötét vagy szürkésbarna, széle mélyen bordázott, sok fehér petty díszíti. A sűrű, puha és szabadon álló lemezek kifejlett állapotban is fehérek maradnak. A tönk karcsú 5-15 cm hosszú, fehér, töve peremes, gumós, kicsit feljebb gyűrűszerű zóna van, bocskora nincs, gallérja gyengén fejlett, fehér, lelógó, bordázottság nélküli. Húsa puha, vizenyős, fehér, retekszagú, édeskés ízű. Júniustól novemberig. Savanyú talajú fenyő-, tölgy- és bükkerdőkben nő. Mérgező.

Párducgalóca – Amanita pantherina

Párducgalóca – Amanita pantherina

Párducgalóca – Amanita pantherina

Párducgalóca – Amanita pantherina

Párducgalóca – Amanita pantherina

Citromgalóca – Amanita citrina Kalapja 3-10 cm átmérőjű, fiatalon domború, majd ellaposodik; halvány citromsárgás, pettyekkel díszített, néha csupasz. Lemezei sűrűn és szabadon állók, szélesek; fehérek, idővel sárgásfehér színűek lesznek; élük finoman csipkézett. Tönkje 7-12 cm hosszú, 1-1,5 cm vastag; fehéres, halvány citromsárgás; gallérja lelógó, halványsárgás; nagy, peremes gumója van, bocskora nincs;. Húsa puha, vizenyős, retekszagú, rossz ízű. Augusztustól novemberig. Savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben növő. Gyengén mérgező.

Citromgalóca – Amanita citrina

Citromgalóca – Amanita citrina

Citromgalóca – Amanita citrina

Citromgalóca – Amanita citrina

Szürke galóca – Amanita spissa A párduc és a piruló galócához hasonlít. Kalapja 5-15 cm, szürkésbarna, a burokmaradványok is szürkések. A kalap széle nem vagy alig bordás. A sűrű, szabadon álló lemezek fehérek élük csipkézett. A tönk a gumó alatt elvékonyodva kissé gyökerező, fehérből szürkülő, gallérja nagy és lelógó. Húsa puha, vizenyős, répaízű, krumpliszagú. Júniustól novemberig. Lomb- és fenyőerdőben növő faj. Nem mérgező, de a mérgező galócákkal könnyen összetéveszthető.

Szürke galóca – Amanita spissa

Szürke galóca – Amanita spissa

Szürke galóca – Amanita spissa

Szürke galóca – Amanita spissa

Piruló galóca – Amanita rubescens Kalapja 5-20 cm, vastag húsú, harang alakú, majd kiterül, széle nem bordás. Színe halvány vöröses, apró, fehéres, később szürkésbarna burokmaradványok borítják. Lemezei sűrűk, szabadon állók, fehéresek, puhák, vörösen foltosodnak. Tönkje 6-15 x 1-4 cm, hengeres, töve gumós, övszerűen rücskös, bocskora nincs. Gallérja fehér, lelógó, bordás, széle lehet vöröses. Húsa puha, fehér, vörösödő, szagtalan, édeskés ízű. Májustól októberig. Lomb- és fenyőerdőben növő, gyakori faj. Ehető, nyersen mérgező.

Piruló galóca – Amanita rubescens

Piruló galóca – Amanita rubescens

Piruló galóca – Amanita rubescens

Piruló galóca – Amanita rubescens

Piruló galóca – Amanita rubescens

Császárgalóca – Amanita caesarea Kalapja 6-20 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, majd ellaposodik; élénk narancssárga, narancsvöröses; széle bordázott. Lemezei sűrűn és szabadon állók, szélesek; élénk aranysárgák. Tönkje 8-16 cm hosszú, 1-2 cm vastag, hengeres; citromsárga vagy aranysárga, fejlett gallérja szintén sárga; nagy, fehér, elálló, zsákszerű bocskora van. Júniustól októberig. Savanyú talajú lomberdőkben növő faj. Hazánkban egyre ritkábban fordul elő, kímélendő. Ehető, árusítható.

Császárgalóca – Amanita caesarea

Császárgalóca – Amanita caesarea

Császárgalóca – Amanita caesarea

Cafrangos galóca – Amanita strobiliformis A kalap 6-20 cm, gömb alakú, majd domború, később kissé kiterülhet, sima, de burokmaradványoktól cafrangos. Színe fehér v. krémfehér v. bézs, szögletes v. táblás, vastag, nagy krémfehér v. szürkés burokmaradványokkal díszített. A lemezek közepesen sűrűk, szabadon állnak, fehérek vagy krémszínűek . A tönk 10-20 x 2-4 cm, robusztus, hengeres, alján ovális v. szögletes gumóval, fehér, könnyen letörölhető pelyhekkel, cafrangokkal. A gallér fehér, cafrangos, múlékony. A hús vastag, kemény, később puhul, fehér, nem színeződik. Júniustól októberig. Meszes talajú lomberdőkben, füves erdőszéleken. Hőkezelés után ehető.

Cafrangos galóca – Amanita strobiliformis

Cafrangos galóca – Amanita strobiliformis

Cafrangos galóca – Amanita strobiliformis

Szürke selyemgomba – Amanita vaginata Kalapja 3-10 cm, törékeny, vékony húsú, hamar kiterül, középen mindig púpos, széle erősen bordás. Világosszürke. Burokmaradványok ritkán vannak. Lemezei hófehér, sűrűn, szabadon álló. Tönkje 7-15 x 1-1,5 cm, karcsú, üreges, lefele kissé szélesedő, fehér. Gallér nincs, a bocskor bő, erősen fejlett, felső részén elálló, kívül-belül fehér, akár 3 cm magas is lehet. Húsa puha, vizenyős, fehér, íze, szaga nem jellegzetes. Júniustól októberig. Lomb- és fenyőerdőben. Elterjedt, gyakori. Hőkezelés után ehető.

Szürke selyemgomba – Amanita vaginata

Szürke selyemgomba – Amanita vaginata

Agaricaceae - Csiperkefélék Agaricus spp. – Csiperke nemzetség Kis vagy közepes termetű a termőtest. A kalap domború, gyakran szögletes, lehet pikkelyes. A lemez fiatalon rózsás vagy szürkés, később csokoládébarnára színeződik. A spórapor vörösesbarna. A tönk változatos, több fajnál gumós. Általában van gallér. Húsuk fehér, sárgul vagy vörösödik. A hús szaga fontos bélyeg lehet. Lomb- és fenyőerdőkben, füves helyeken. A többség ehető, a kellemetlen szagú, sárguló húsú fajok enyhén mérgezők.

Fenyves csiperke – Agaricus sylvaticus A kalap 5-10 cm átmérőjű, ellaposodik, barna alapon finoman vörösesbarna szálas pikkelyekkel borított. A lemezek szabadon állnak, fiatalon rózsaszínek, majd feketés-barnák. A tönk karcsú, bunkó alakú, vagy gumós, fehéres színű, sérülésre vörösödő. Hártyás gallérja van. A hús jó ízű, illatú, vágásra általában erőteljesen vörösödik. Fenyvesekben. Június – októberben. Ehető, árusítható.

Fenyves csiperke – Agaricus sylvaticus

Fenyves csiperke – Agaricus sylvaticus

Fenyves csiperke – Agaricus sylvaticus

Fenyves csiperke – Agaricus sylvaticus

Lomberdei csiperke – Agaricus haemorrhoidarius A fenyves csiperkéhez nagyon hasonló, de annál erőteljesebb, durvább pikkelyekkel. A kalap 5-15 cm átmérőjű, ellaposodik, barna alapon durva, vörösesbarna szálas pikkelyekkel borított. A lemezek szabadon állnak, fiatalon rózsaszínek, majd feketés-barnák. A tönk karcsú, bunkó alakú, vagy gumós, fehéres színű, sérülésre vörösödő. Hártyás gallérja van. A hús jó ízű, illatú, vágásra általában erőteljesen vörösödik. Júniustól októberig. Lomberdőkben növő, gyakori faj. Ehető, árusítható.

Lomberdei csiperke – Agaricus haemorrhoidarius

Lomberdei csiperke – Agaricus haemorrhoidarius

Lomberdei csiperke – Agaricus haemorrhoidarius

Ízletes csiperke – Agaricus bitorquis A kalap 5-15 cm átmérőjű, pogácsára emlékeztet, majd ellaposodik, széle sokáig begöngyölt. Fehéres, krémszínű, általában sima. A kalap bőre lehúzható. A lemezek sűrűn állnak, rózsaszínek, majd sötétbarnák, feketések. A tönk karcsú, tövénél vékonyodhat, fehéres színű. Kettős gallérja van, az alsó gyakran bocskorszerű. A hús vastag, kellemes gombaszagú, színe nem változik, vagy kissé barnul. Áprilistól novemberig. Bolygatott helyeken, ember közelében. Gyakori. Melegigényes. A termőtestek már a föld alatt kifejlődnek, ezért általában földesek. Ehető, árusítható.

Ízletes csiperke – Agaricus bitorquis

Ízletes csiperke – Agaricus bitorquis

Ízletes csiperke – Agaricus bitorquis

Ízletes csiperke – Agaricus bitorquis

Kétspórás csiperke – Agaricus bisporus A kalap 5-10 cm átmérőjű, ellaposodik. Változó színű, fehéres barna, világosbarna, felületét barnás szálas pikkelyek borítják. A lemezek rózsaszínből feketés-barnára változnak, élük fehéren csipkézett. A tönk hengeres, a töve felé vastagodhat, gallérja vattaszerű, gyapjas, fehéres, múlékony. A hús vastag, kellemes gombaszagú, vágáskor vörösödhet. Márciustól novemberig. Bolygatott, tápanyagban gazdag területeken, réteken, trágyadombon, legelőn. Ehető, árusítható.

Kétspórás csiperke – Agaricus bisporus

Kétspórás csiperke – Agaricus bisporus

Kétspórás csiperke – Agaricus bisporus

Mezei csiperke – Agaricus campester Kisebb, törékenyebb megjelenésű. A kalap 3-10 cm átmérőjű, ellaposodik, okkeres, fehéres, sima, esetleg selymes-szálas. A lemezek sűrűn állnak, élénk rózsaszínek, majd sötét-barnák. A tönk hengeres, lefelé keskenyedő, fehéres. Gallérja múlékony, lelógó, gyakran csak kis dudor a tönkön. A tönk a gallér alatt lehet pelyhes. A hús vágva gyengén vörösödhet. Májustól novemberig. Füves helyeken előforduló faj. Gyakori. Ehető, árusítható.

Mezei csiperke – Agaricus campester

Mezei csiperke – Agaricus campester

Mezei csiperke – Agaricus campester

Mezei csiperke – Agaricus campester

Sziki csiperke – Agaricus bernardii A kalap akár 20 cm átmérőjű, ellaposodik, széle erősen és sokáig begöngyölt. Fehéres, felülete táblásan durván felrepedezik. A lemezek fiatalon szinte fehérek, később bíborbarnák, végül feketések. A tönk zömök, vaskos, lefelé keskenyedő, fehéres. A gallér kicsi, felfelé álló, múlékony. A hús kemény, csípős szagú. Sérülésre vörösödik, majd szürkül, szaga kellemetlen. Májustól októberig. Szikes legelőkön gyakori. Ritkábban sózott utak mellett, műtrágyázott legelőn is. Ehető, árusítható. Íze miatt egyeseknek megárthat.

Sziki csiperke – Agaricus bernardii

Sziki csiperke – Agaricus bernardii

Sziki csiperke – Agaricus bernardii

Sziki csiperke – Agaricus bernardii

Gumós csiperke – Agaricus essettei A kalap 5-14 cm átmérőjű, szögletes, ellaposodik, fehéres, nyomásra gyorsan sárgul a bőre, felülete selymes vagy benőtten szálas. A lemezek szürkések, alig rózsaszínűek, majd feketedők. A tönk karcsú, görbe, a tövén gumószerűen vastagodott. Fehéres, nyomásra sárgul. A gallér múlékony, gyakran szakadozott. A hús vékony, sérülésre legfeljebb enyhén sárgul, kellemes ánizs-, vagy keserűmandula illatú. Májustól novemberig. Lomb- és fenyőerdőkben, akár akácosokban is. Ehető, árusítható.

Gumós csiperke – Agaricus essettei

Gumós csiperke – Agaricus essettei

Gumós csiperke – Agaricus essettei

Óriás csiperke – Agaricus augustus Nagy termetű. A kalap 10-30 (!) cm átmérőjű, eleinte szögletes, majd ellaposodik, sárgás színű, felülete rozsdabarna pikkelyekkel borított. A lemezek sokáig fehéresek, krémszínűek, sötétbarnára öregednek, élük szinte végig fehéres. A tönk bunkó alakú, fehéres, majd sárga. Nagy lelógó, gallér felett fehér, alatta sárgás, pikkelyes. A hús vastag, sérülésre barnul, ánizs, vagy mandula szagú. Júniustól októberig. Lomb- és fenyőerdőben. Ritka. Ehető, árusítható.

Óriás csiperke – Agaricus augustus

Agaricus augustus – Óriás csiperke

Agaricus augustus – Óriás csiperke

Óriás csiperke – Agaricus augustus

Erdőszéli csiperke – Agaricus arvensis A kalap 10-15 cm átmérőjű, ellaposodik, fehéres, krémszínű, nyomásra sárguló, bársonyos, bolyhos, esetleg fehéresen pikkelyes. A lemezek piszkosfehérek, majd csokoládébarnák. A tönk a töve felé vastagodó, gyakran kissé gumós. Fehér, nyomásra sárgul. A gallér jól fejlett, alul fogaskerékszerűen díszített. A hús vastag, jóízű, keserűmandulára emlékeztető illatú. Sérülésre nem változik a színe. Májustól novemberig. Erdőszéleken, ligetes, füves helyeken, réteken. Gyakori. Ehető, árusítható.

Erdőszéli csiperke – Agaricus arvensis

Erdőszéli csiperke – Agaricus arvensis

Erdőszéli csiperke – Agaricus arvensis

Erdőszéli csiperke – Agaricus arvensis

Sárguló csiperke – Agaricus xanthoderma Karbolszagú csiperke, Sárguló csiperke – Agaricus xanthoderma A kalap 5-15 cm átmérőjű, idővel ellaposodik, fehéres színű, a közepén gyakran füstszínű folttal, bőrszerű tapintású. Nyomásra sárgul. A lemezek élénk rózsaszínűek, majd feketések. A tönk hengeres, a töve gyakran gumós, gyakran görbe. Fehéres, sérülésre különösen a tövén gyorsan sárgul. Vaskos, törékeny gallérja van. A hús sárguló, krómsárga lesz, különösen a tönk alján. Szaga kellemetlen, karbolra, temperára, fenolra emlékeztető. Néha nem érezhető, főzéskor erősödik. Májustól októberig. Füves helyen, lomb- és fenyőerdőkben. Gyakori. Enyhén mérgező. Gyomor- és bélpanaszokat okoz.

Karbolszagú csiperke – Agaricus xanthoderma

Karbolszagú csiperke – Agaricus xanthoderma

Karbolszagú csiperke – Agaricus xanthoderma

Karbolszagú csiperke – Agaricus xanthoderma

Tintaszagú csiperke – Agaricus praeclaresquamosus A kalap 5-12 cm átmérőjű, kiterül, fehéres alapszínű, felületét sötét, feketés vagy barnás szálas pikkelyek borítják. Nyomásra sárgul. A lemezek eleinte fehéresek, majd rózsaszínek, végül feketések. A tönk karcsú, hengeres, fehéres, gyakran görbült, gumós tövű, a tövénél sárgulhat. A vastag gallér lelógó, fogaskerék-szerűen díszített. A hús vékony, sérülésre főleg a tönk alján sárgára színeződik. Vegyszerszagú. Rossz ízű. Júniustól novemberig szemetes, bolygatott lomberdők szélein nő. Nem gyakori. Enyhén mérgező, gyomor- és bélpanaszokat okoz.

Tintaszagú csiperke – Agaricus praeclaresquamosus

Tintaszagú csiperke – Agaricus praeclaresquamosus

Tintaszagú csiperke – Agaricus praeclaresquamosus

Tintaszagú csiperke – Agaricus praeclaresquamosus