Adózási elvek

Az egyenlő teherviselés – az adózási méltányosság – megközelítési módjai

Méltányosság = igazságosság, minden adófizető a maga méltányos részével járul hozzá a közszolgáltatások költségeihez haszonelv = a közszolgáltatásokból való egyéni fogyasztás alapján fizetőképesség elve = a saját fizetőképességgel arányosan Mindkettőnél problémás az alkalmazás

Haszonelv Az egyes adófizetők hozzájárulásai összhangban kell, hogy álljanak azzal, amennyit a közszolgáltatásokból egyénenként fogyasztanak A méltányos adórendszer a közkiadások szerkezetétől függően tehát különbözik

Fizetőképesség elve Adottnak véve a szükséges teljes adóbevétel nagyságát, minden adóalanynak a saját fizetőképességével arányosan kell hozzájárulnia ehhez Az adóprobléma önmagában, a közkiadási döntésektől független vizsgálata

Összehasonlítás I. Haszonelv Közkiadások szerkezete számít Adópolitika és közkiadási politika együtt Nem képes kezelni a transzferek finanszírozására szolgáló adókat, redisztribúció céljainak szolgálatára nem alkalmas Fizetőképesség elve Közkiadási szerkezettől független Figyelmen kívül hagyja a közösségi szektor kiadási oldalát (gyakorlat!) A transzferek és a redisztribúció kérdéseire alkalmazható

Összehasonlítás II. Haszonelv Az adóbevételeknek a közszolgáltatásokat fedező részét allokálja Szükség van a közkiadásból származó hasznok ismeretére egyénenként Fizetőképesség elve A közszolgáltatás mennyiségének meghatározásához nem ad útmutatót A fizetőképesség mérése kell

A haszonelv alkalmazásai Általános haszonelvi adózás Specifikus adók „Pántlikázás”

Általános haszonelvi adózás 1. Egyéni preferenciák különbözősége Kérdés: mennyit lennének hajlandók fizetni az adott mennyiségért A közjavak ár- és jövedelemrugalmasságától függ. A közszolgáltatás áraként felfogott adónak jövedelemre vonatkoztatott rugalmassága

Általános haszonelvi adózás 2. Ha Ey/Ep = 1 → arányos adózás Ha Ey/Ep > 1 → progresszív adózás Ha Ey/Ep < 1 → regresszív adózás probléma: a közjavak rugalmasságai nagyon nehezen állapíthatóak meg és nagyon eltérőek lehetnek A haszonelv csak korlátozottan alkalmazható! Mivel csak a közszolgáltatások finanszírozására értelmezhető, nem valósítható meg vele a jövedelem-újraelosztási funkció

Haszonelven alapuló speciális adók Direkt adók, ha a fogyasztás rivalizáló jellegű (mindenkinél megállapítható a haszon mértéke): illetékek, használati díjak, útvámok Indirekt adók, ha a direkt megoldás túl költséges lenne (komplementer termékekre kivetett adó): benzinadó, gépjármű adó, önkormányzati vagyonadó, társadalombiztosítási adók DE: méltányos? „Pántlikázás” Céljellegű befizetések

Fizetőképesség és az adóalap megválasztása Horizontális és vertikális egyenlőség A jövedelem és a fogyasztás mint adóalap Az adóalap komprehenzivitása Melyik a jobb? Egyidőszakos és kétidőszakos modell Öröklés A vagyon mint az adó alapja

Az adóalap komprehenzivitása Jövedelem A háztartás költségvetésének bevételi oldala: egy személy teljes vagyonnövekménye A háztartás felhasználása: adott időszak alatti nettó vagyon értéknövekedése + a fogyasztás Fogyasztás Jövedelem = megtakarítás+fogyasztás Tehát itt csak a fogyasztás adózik

Melyik a jobb adóalap? A jövedelemadó torzít, a fogyasztási adó nem? A kérdés: melyik a jobb mérőszáma a fizetőképességnek?

Egyidőszakos modell A 100 - 10 15,6 B C 80 8 12,4 Egyedek Jövedelem Fogyasztás Megtakarítás Jövedelem-adó Fogyasztási adó A 100 - 10 15,6 B C 80 8 12,4

Kétidőszakos modell Jövedelmadó (I.) Fogyasztási adó (II.) A B I. Időszak Bérjövedelem 100 Adó 10 - Fogyasztás 90 Megtakarítás II. Időszak Kamat 9,00 0,90 11 98,10 99 Adó összesen 10,90 Jelenérték 10,82

A fizetőképesség elvének alkalmazásai a gazdaságpolitikai cél: gazd-i növekedés gyorsítása → fogyasztási adó méltányos, ha a fizetőképességet tükrözi egyidőszakos modellben → jövedelemadó kétidőszakos modellben → fogyasztási adó A valóságban a fizetőképesség hosszú távú fizetési potenciál → fogyasztási adó igazságosabb, mert mindenki akkor adózik, amikor fogyaszt és egyenlő mértékben A fogyasztási adó ideáltipikus esetben jobban teljesít! DE:

A fizetőképesség elvének alkalmazásai a fogyasztási adóalap hibái akiknek az életjövedelme egyenlő jelenértékű nem biztos, hogy valóban egyenlő helyzetben vannak: bizonytalanságok, preferenciák változása tőkepiacok tökéletlensége az adókat idővel újra kell számolni, nem változatlanok idővel a munka és a szabadidő közötti választás is módosulhat az átmeneti időszakban sérülne a méltányosság

A vagyon, mint adóalap A vagyon tartása extra hasznossággal jár, mely különbözik a felhasználása során keletkező hasznosságtól A vagyonadó indokolható: a gyarapodási szemlélet alapján vagyon = a jövedelemáramlás tőkésített értéke bizonyos vagyonfajták adóztatásra alkalmasabb horizontális méltányosság alapján: a vagyontartásból származó hasznosságot is figyelembe kell venni a fogyasztási adó a megtakarítóknak kedvez, nem semleges a vagyonkoncentráció politikai veszélyei miatt vagyoni egyenlőtlenségek miatt

A fizetőképesség és a vertikális méltányosság A különböző jövedelmű adóalanyok adóterheinek mennyire kell különbözniük?

Az egyenlő áldozaton alapuló megközelítés Progresszivitás? Megközelítési típusok: - Abszolút áldozat - Arányos áldozat - Határáldozat

Az egyenlő áldozaton alapuló megközelítés Problémák: - nem ismert a függvény, egyénenként változhat - hasznosság személyek közti összehasonlítása önmagában is megkérdőjelezhető A problémát ezért az egyének által tapasztalt szubjektív hasznosságok helyett az egymást követő jövedelemegységek társadalmi szintű értékelésén alapuló társadalmi hasznosságfüggvény alapján kellene vizsgálni.

A társadalmi hasznosságon alapuló megközelítés A jövedelem társadalmi hasznossága

Köszönöm a figyelmet!