SZOCIÁLPSZICHOLÓGIA AZ EMBER TÁRSAS VISELKEDÉSÉNEK PSZICHOLÓGIÁJA Dr. Martin László PhD egyetemi docens Kaposvári Egyetem Pedagógiai Kar Pszichológia és Gyógypedagógia Tanszék

A PSZICHOLÓGIA ÁGAZATAI ALAPTERÜLETEK: ÁLTALÁNOS PSZICHOLÓGIA: AKTIVÁCIÓ, EMÓCIÓ, MOTIVÁCIÓ, FIGYELEM, ÉSZLELÉS, EMLÉKEZÉS, TANULÁS, KÉPZELET, GONDOLKODÁS FEJLŐDÉS PSZICHOLÓGIA: A PSZICHIKUM KIALAKULÁSA AZ EMBERRÉ VÁLÁS- (EVOLÚCIÓS PSZICHOLÓGIA) ÉS AZ EGYEDFEJLŐDÉS SORÁN SZEMÉLYISÉGPSZICHOLÓGIA: TIPOLÓGIA, STRUKTÚRA, DINAMIKA, PATOLÓGIA, KÜLÖNBSÉGEK SZOCIÁLPSZICHOLÓGIA: AMIKOR A „MÁSIK” VALÓS VAGY VÉLT JELENLÉTE BEFOLÁSOLJA A VISELKEDÉST (VEGETATÍV. CSELEKVÉSES, BESZÉD) – ALLPORT,G. W.

BÖLCSELETI ÉS TUDOMÁNYTÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK Platon: Az állam Machiavelli: A fejedelem Hume, T.: A társadalmi szerződés Comte, A. : pozitivizmus: spekuláció helyett a tapasztalatra épülő tudás Spencer: szociáldarwinizmus Tarde: bűnözés: utánzás, alászállás, újítás Durkheim: öngyilkosság: utánzás, egyéni tudatjelenségek Le Bon: tömeglélektan (névtelenség, fertőzés, befolyásolhatóság) Wundt: néplélektan – nemzetkarakterológiák Triplet (1898): empirikus szociálpszichológia: társas facilitáció Ross, McDougall „megkeresztelés” 1908: szociálpszichológia c. könyvek megjelentetése

A FŐBB IRÁNYZATOK, TÉMÁK Mayo, E.: human relations Znanieczki, Thurstone, Bogardus, Likert: az attitűdök és mérésük Európa fasizálódása, pszichológusok exodusa USA-ba Moreno: szociometria, pszichodráma (1945- ) Lewin, K.: csoportdinamika>>vezetési stílusok (1939- ) Adorno, Th: a tekintélyelvű személyiség, analitikus szociálpszichológia Heider: személyészlelés kísérletes vizsgálatai Asch, S.: a csoportnyomás, konformizmus Stouffer, Merton, Newcomb: a vonatkozatási csoportok elmélete Allport: Az előítélet (1954) Sheriff, Deutsch, Aronson: a kooperáció, mint az előítélet „ellenszere” Linton: státusz és szerep Festinger, Osgood: kognitív szociálpszichológia: kognitív disszonancia, - redukció Kelly: személyes konstruktumok – implicit személyiségelmélet Milgram: a harwardi hóhérok”: a felelősség áthárítása Zimbardo: a „helyzet hatalma” a státusz és szerep viselkedéstorzító hatása Moscovici - ….: a szociális reprezentáció

KLASSZIKUS ÉS SPECIÁLIS KUTATÁSI MÓDSZEREK Megfigyelés: célzott, regisztrált Esettanulmány: egy csoport, tömeg, szervezet Vizsgálat: előre standardizált eszközökkel pl. szociometria, aktometria Kísérlet: előre megtervezett körülmények között, labor-, természetes, rejtett megfigyelés, beépített emberek félrevezető instrukciók Kutatás: számos információ(adat) szerzési módszer problémafelvetés hipotézis minta módszerek, eszközök kivitelezés (adatszerzés) adatfeldolgozás (matematikai statisztikai módszerek) elemzés, értelmezés, értékelés, önreflexió, továbbvitel

A HUMÁN SZOCIABILITÁS EVOLÚCIÓS ELŐZMÉNYEI Utódgondozás: intra- és intergenerációs kapcsolatok Imprinting: a faji identifikáció és kötődés garanciája Csoport kommunikáció: az összetartozás, szinkronizáció Társas (utánzásos) tanulás: a csoport folytonosság Koóperáció és „munkamegosztás”: hatékonyság Csoportszelekció: genetikai rokonsági fok Rivalizáció és altruizmus: az egyéni és csoportszelekciót harmonizálják Protekcionizmus: a genetikai rokonság arányában támogatás Inceszt tabu: vérfertőzés-, rokon”házasság” tilalma

A HUMÁN SZOCIABILITÁS KORAI KOMPONENSEI I. Adler, A: „veleszületett szociális érdeklődés” az ember koraszülött „fogyatékos állat” >>bizonytalanság előrelátás társulás Moro: fogó reflex (megkapaszkodás) Babinszkij: átkaroló reflex (testkontaktus) Hermann I.: megkapaszkodási ösztön (Az ember ősi ösztönei 1943) Baldwin: cirkuláris reakció: kölcsönös állapot tükrözés Fantz: emberi arc preferencia

A HUMÁN SZOCIABILITÁS KORAI KOMPONENSEI - II. Fantz Meltzoff - Moore

A SZOCIALIZÁCIÓ A szocializáció: az a folyamat, amely során az ember –gyermek az embertársakból álló személyi és az általuk alkotott és közvetített tárgyi környezettel való kölcsönhatásban társadalomképessé válik: 1. képessé arra, hogy a társak viselkedését észlelje és utánozza, 2. - hogy elsajátítsa a társak közti kommunikáció módjait és tartalmait, 3. - hogy társaitól információkat szerezzen és tanuljon, a világról: önmagáról (éntudat, öntudat) a társas szerveződésekről, azok szabályairól és az azokat meghatározó értékekről, 4. – hogy kialakítsa saját érték- és értékelő rendszerét, önszabályozását, 5. - hogy mindezen tudást és képességeket – a társakkal folyó produktív kooperáció során - önmaga is képes legyen tovább adni.

A SZOCIALIZÁCIÓ ALAPFOLYAMATAI – I. 1. idomulás: amikor adott helyzetben az aktuálisan ható normák szerint, a normát képviselő személy jelenlétében történik az alkalmazkodás, a jutalmazás - büntetés függvényében. Alapja a más személy részéről észlelt, vagy neki tulajdonított hatalom, vagyis, hogy lehetősége van a viselkedésünk jutalmazására, vagy büntetésére. Ezen a szinten a viselkedésben csak a normát, elvárást, tiltást képviselő személy jelenlétében érvényesülnek az elvárások, tilalmak. 2. identifikáció, azonosulás: a hatékonynak, eredményesnek, kedveltnek tapasztalt, szimpatikussá vált személy viselkedéseinek utánzása, ezáltal az abban képviselt értékek, normák szelektív átvétele, melyek hatása nem konzekvens. Alapja tehát a modellszemély iránti pozitív érzelem, szimpátia, valamint az, mely az identifikáció során az egyedi személyiség, a személyes identitás kidolgozásába illeszkedik. Az unszimpátia az ellen-azonosulás motiválója.

A SZOCIALIZÁCIÓ ALAPFOLYAMATAI – II. 3. interiorizáció, internalizáció: (belsővé tétel) révén a személyiségbe (felettes-énbe) tartósan beépült értékek, normák, attitűdök, áthatják a személy értékrendszerét, motivációs bázisát, s külső következményektől függetlenül is konzekvensen befolyásolják a viselkedést, azáltal, hogy bizonyos viselkedésmódoknak, viszonyulási formáknak, ideáloknak, normáknak komoly érzelmi értéke lesz. Alapja a modellszemélyek hitelessége, kongruenciája, aminek következménye az obszervátor, megfigyelő, tanuló csalódás mentessége, ezáltal kialakuló abbéli hite és bizalma, ha e normák szerint él, boldog, kiegyensúlyozott, sikeres, elismert, stb. lesz. Az interiorizált értékek szerinti viselkedés akkor is megjelenik, ha nem észlelünk külső, kontrolláló hatalommal rendelkező személyt, akkor is érvényesül, ha az olyan személlyel való kapcsolatból ered, akit eredetileg talán nem kedveltünk, s akkor is képesek lehetünk fenntartani, amikor akár egzisztenciális fenyegetettségnek (anyagi, vitális) vagyunk kitéve, azaz akár életünk, testi épségünk kockáztatásával is járjon.

A HUMÁN KOMMUNIKÁCIÓ SPECIFIKUMAI – I. Verbális csatorna: szóbeli közlések, melyek jelentést hordoznak Denotatív jelentés: a használt kifejezések dolgokra, viszonylatokra vonatkozó, közmegegyezéses (konszenzusos) fogalmi tartalma Konnotatív jelentés: az érzelmi, utalásos, burkolt jelentés Nyelv: szemantika+grammatika+fonetika+pragmatika+szintaktika Nem verbális csatornák: a vizuális, akusztikus érzékszervi csatornákon felfogott, és a test egészével közölt állapot, szándék, promotív stb. jelzések Testbeszéd: téri hely, - mozgás, testméret, -alkat, testtartás (posztura), deformitások, sebek, testdíszítés, ruházat, gesztikuláció, mimika, tekintet irány, pupillaméret, hangerő, -magasság, -szín, beszédtempó, hallgatás, egyéb akusztikus (vokális és nem vokális) jelek, testszag, stb. A két csatorna viszonya: Kongruens: megegyező, erősítő, kiegészítő Inkongruens: gyengítő, ellentmondó (double bind: kettős kötés) Helyettesítő

A HUMÁN KOMMUNIKÁCIÓ SPECIFIKUMAI – II. Metakommunikáció: a nem-verbális csatornákon át megvalósuló, a verbális jelek hatását módosító, felülíró viselkedésbefolyásoló hatás A verbális csatornán a „téma”, a nem-verbális, metakommunikációban a tudattalan „viszony” közlődik. Viszony: 1. a verbális tartalomhoz 2. a partner(ek)hez 3. a szituációhoz

AZ INTERAKCIÓ VILÁGA – I. A személyészlelés: kétlépcsős folyamat: a viselkedés közvetlen érzékszervi felfogása + az azt befolyásoló tulajdonságok, vonások, szokások, szándékok, stb. és a körülmények szerepének „megkonstruálása” (attribúció) Célszemély Csatorna Észlelő expozíciók közvetlen beállítódás - száma közvetett attitűd - gyakorisága - más személy előítélet - időtartama - média sztereotípiák - időbelisége implicit (burkolt) személyiségelmélet: - tulajdonságok társulása - okság (mi? mitől?) - tulajdonságok fontossága

AZ INTERAKCIÓ VILÁGA – II. A személyészlelés szintjei: Felszíni jellemzők (megjelenés, környezet, társaság) Központi vonások mentén: a fontosnak tartott jellemzők alapján (intellektus, erkölcsiség, stb.) Összeillő vonások mentén: az implicit személyiségelméletben megtanultak szerint Össze nem illő vonások mentén: a maga egyediségében A személyészlelés pontossága: Típusai: differenciális (egyediségi)- és sztereotípia (kategorizációs) pontosság Referenciái: a célszemély-, a hozzá közelállók-, egy sokaság véleménye objektív vizsgálatok, predikciók pontossága Torzítások: Információ sorrend, rigiditás, önmegerősítés (Pygmalion – effektus) A személy, mint ok eltúlzása, túlzott értékelő (moralizáló) attitűd Holdudvar hatás (halo effektus): hibás generalizáció

AZ INTERAKCIÓ VILÁGA – III. A benyomás keltés (impression management) : az arra irányuló motiváció és viselkedések összessége, melyek folytán másokban önmagunkról az általunk szándékolt képet, értékelést, érzelmeket váltunk ki „-Főnök! Mi az a pszichológia? -A másik birtokba vétele, mielőtt ő venne birtokba téged!” (C. Lellouche) Az impressziókeltés tényezői: Külső megjelenés Az észlelés körülményei (időpont, helyszín, tárgyi- és személyi környezet) Az információk sorrendje: elsőbbségi hatás, újdonsághatás Görög színház: persona: álarc – a nyilvánosságnak szól Goffman, E.: a „homlokzat”, „single” és „with” típusok

AZ INTERAKCIÓ VILÁGA – IV. A kapcsolatok szabályozása: Téri hely és tagolás: hegy, folyó, falak, kerítés, árok, stb. Épített környezet: utca, tér, sorház, udvar, helyiségek, stb. Proxemika: térköz szabályozás (bizalmas, személyes, társasági- és nyilvános zónák) A kezdeményezés A megszólítás A normák: státusz – szolidaritás A kommunikáció tartalmai: személytelen – személyes módjai: közvetett – közvetlen (érintés) Hierarchia: dominancia (hatalom) – dependencia (függőség) modellnyújtás – modell követés

AZ INTERAKCIÓ VILÁGA – V. Eric Berne: Az emberi játszmák Az interakciós ritusok, forgatókönyvek állandósulása a kapcsolatokban Az én- állapotok és interakciók szülői szülői felnőtt felnőtt gyermek gyermek

AZ INTERAKCIÓ VILÁGA – VI. Státusz és szerep: a társas viszonylat(ok)ban elfoglalt helyzet (pozíció) és az abban való viselkedés Szerep típusok: Komplementaritás (férj – feleség, tanár – diák, orvos – beteg) Pervazív szerepek: „velünk született” (férfi, nő, gyermek, testvér, unoka, stb.) Passanger (átmeneti) szerepek: adott helyzetekben, életszakaszokban Szerep elvárás: a szerepküldőktől (partner, csoport) ered Szerep felfogás: a betöltő felfogása Szerep teljesítmény: amit a betöltő megvalósít Szerep konfliktusok: szerepek közti ( pl. foglalkozási és családi között) szerepen belüli pl. művezető következmények: szerep hárítás, - tágítás, - delegálás, betegség, stb.