Japán és helye a világgazdaságban
Természeti adottságok Japán a Csendes-óceán északnyugati részén terül el. A legkülönbözőbb éghajlati viszonyok figyelhetők meg a szigetországban, a hegyvidékitől a szubtrópusiig. Az ország 70 százaléka erdővel borított hegyvidék kb. egyhetedén folyik mezőgazdasági termelés és a lakosság túlnyomó része az ország területének egyhetedén lakik
A teraszos rizsművelés módszerei az egyes emberek közötti kooperáció kényszerét váltotta ki, tehát a japánokra jellemző csoporttudat, a konszenzuselv anyagi alapokban is gyökerezik. Japán a környező tengerekből biztosítani tudja élelmét, bár a nyugati táplálkozási szokások terjedésével jelentős importra is szorul.
Japán hagyományos vallása a sintoizmus, amely pánteista jellegű és nagy jelentőséget tulajdonít a rituáléknak. E vallás szerint minden természeti formában, sőt élettelen tárgyakban is lakozhatnak szellemek, így aztán a szentélyek, szent helyek száma szinte felbecsülhetetlen, bár természetesen a szigetországban is megtalálhatók a nagy, központi zarándokhelyek.
A koreai közvetítéssel eljutott kínai kultúrával együtt megjelent és jelentősen elterjedt a buddhizmus is, amelynek számos - gyakran csak Japánban létező - csoportja, szektája alakult ki. A 16. században az európai misszionáriusok tevékenysége nyomán megjelent kereszténység nem tudott jelentősen elterjedni, a lakosság kevesebb mint 2 százalékára terjed ki, akik nagyobb fele protestáns.
A japán gazdaság és társadalom mai működésének vallási-etikai hátterében a konfuciánus etikai (és nem vallási!) rendszer elemei fedezhetőek fel a leginkább. Japán viszonylagos politikai stabilitásának egyik fontos tényezője, hogy az ország etnikailag rendkívül homogén, a lakosság 98%-a japán.
A japán társadalmat a nyugati szakirodalom gyakran a „csoportizmus kifejezéssel minősíti. Ezeken a csoportokon belül erős a közös célokért és a vezetőkért érzett lojalitás, az összetartozás-tudat, a kölcsönös segítség és szolidaritás. Természetesen a csoportok is szerveződhetnek csoportokba, aminek legmagasabb szintje maga a japán nép.
Csoportszinten megvalósuló individualizmusról, néha sovinizmusról beszélhetünk. Japán esetében a csoport, a kisebb-nagyobb közősség érdekeit szem előtt tartó konfuciánus etikáról beszélhetünk. jellegzetesség a kölcsönösségnek az a formája, amelyben az egyik fél felelősséget érez a másik iránt, az a fél pedig folyamatosan megköszöni ezt, tisztelettel tartozik ezért.
Közel három évszázados elzárkózás után Japán az 1850-es évektől kezdődően külföldi nyomásra megnyitotta kikötőit a külföldi áruk, kultúráját a nyugati hatalom előtt. 1868-tan a császár pusztán jelképes és a fő katonai kormányzó valós hatalmára épülő rendszer (az ún. sógunátus) megszűnt.
Az 1890-es évekig óriási fejlődésen ment át a pénzügyi, kereskedelmi szektor és az infrastruktúra, a mezőgazdaság pedig jelentős termelékenységnövekedést mutatott fel. A gazdaság fejlődését a 19, század végén a kötelező katonai szolgálat bevezetése és a hadsereg modernizálása kísérte.
A hódításokkal Japán jelentős nyersanyagforrásokhoz jutott, ugyanakkor egyes gyarmatokon korszerű feldolgozóipart hozott létre. Két legjelentősebb gyarmatáról, Tajvanból és Koreából mezőgazdasági termékeket, nyersanyagot és munkaerőt importált.
Kutatás-fejlesztés A japán gazdaságirányításban fontos szerepet játszott a vállalatok ösztönzése az ipari szerkezetváltásra. Ennek egyik központi eleme a termelésben alkalmazott új technológiák ki- és továbbfejlesztésének támogatása.
A kutatás-fejlesztésben az egyetemeknek a hatvanas években jelentős szerepük volt, de ez a funkció később fokozatosan áthelyeződött a vállalatokhoz. A japán gazdaság egyik alappillérét a nagy vállalatcsoportok képezik. Az állam megengedte egy új fajta rendszer kialakulását, amit keiretsunak neveznek.
A keiretsu rendszerben a beszállító, kisebb cégek alárendelt szerepet játszanak és az anyacég érdekei érvényesülnek, míg a nagyvállalatok horizontális viszonyban állnak egymással. A keiretsu rányomja bélyegét a belkereskedelemre is. A termékek bonyolult csatornán keresztül jut el a fogyasztóhoz.
A jogrendszer alapvetően a vállalatoknak kedvez, a keiretsu akadályozza a külföldiek piacszerzését és közvetlen beruházásait Japánban. Nem léteznek nagy szakszervezeti szövetségek. A jellemző nagyvállalati menedzsment módszereit a II. világháború utáni fejlődéshez kötik.
A nyugati vezetési módszerek megjelentek a Meiji időszakban. A japán felfogásban az emberi tényező központi szerepet játszik. „Egy család vagyunk” gondolata. Tisztán kivehető az életre szóló foglalkoztatás rendszere. Az iskola elvégzése után azonnal elhelyezkednek a diákok.
Köszönöm a figyelmet!