Európai Unió Külügyek, belügyek

Témavázlat Közös Kül- és Biztonságpolitika Büntetőügyekben folytatott Rendőri és Igazságügyi Együttműködés Az EK/EU külkapcsolatai Az Unió keleti bővítése

Közös Kül- és Biztonságpolitika Helye az Unió szervezetében Előzményei, kialakulása Szervezete, működése

Az Unió pilléres szerkezete E(G)K (ESZAK) EURATOM 1 KKBP 2 B(R)IE 3

KKBP előzményei, kialakulása

Közös Kül- és Biztonságpolitika előzményei Rendkívül érzékeny terület, sokáig nincs valódi együttműködés 1949 NATO megalakulása 1952-54 tárgyalások egy Európai Védelmi Közösségről és egy Európai Politikai Közösségről – sikertelen 1954 Nyugat-Európai Unió (NYEU/WEU) kölcsönös védelmi klauzula 1961-62 Fouchet-terv: Európai Államok Szövetsége államközi együttműködésen alapuló egységes külpolitika és egyeztetett védelmi politika folytatását javasolja

Közös Kül- és Biztonságpolitika előzményei 1969, hágai csúcstalálkozón kezdeményezik a külpolitikai egyeztetés intézményesítését 1970 Davignon-jelentés külpolitikai téren való együttműködésről (1973-ban fogadják el) 1970-től működik az Európai Politikai Együttműködés: a közösségi szerződéses rendszeren kívül de annak intézményeit használva célja a nemzeti külpolitikák összehangolása közös fellépések kialakítására tett kísérletek

Közös Kül- és Biztonságpolitika előzményei 1974-től Európai Tanács (állam- és kormányfők) rendszeres találkozója 1984 Római Nyilatkozat: Nyugat-Európai Unió célja európai biztonságpolitikai identitás 1986-ban az Egységes Európai Okmány az alapító szerződésekbe emeli az Európai Politikai Együttműködést

Maastrichti Szerződés: a Közös Kül- és Biztonságpolitika 1992 Maastrichtban létrejön a KKBP nemzetközi helyzet változásai célszerű is lenne a közös fellépés lehetősége célja az Unió közös értékeinek, érdekeinek, biztonságának erősítése, a béke fenntartása, nemzetközi biztonság és együttműködés, demokrácia, jogállamiság, alapvető jogok védelme

Maastricht: intézményrendszer kormányközi együttműködés döntéseket az Európai Tanácsban (általános irányelvek) vagy az Általános Ügyek Tanácsában (konkrét döntések) hozzák, egyhangúsággal. Politikai Bizottság végzi az egyeztető, előkészítő munkát, valamint figyeli a nemzetközi viszonyokat. Sajátos jogforrások: közös állásfoglalás és közös akció

Maastricht: KKBP működése tagállamok összehangolják tevékenységüket a nemzetközi szervezetekben tartózkodniuk kell az Unió érdekeivel ellentétes, vagy az Unió nemzetközi erejét rontó tevékenységtől tagállamok tájékoztatják egymást az általános jelentőségű kül- és biztonságpolitikai kérdésekről egyeztetik magatartásukat. védelempolitika: a Nyugat-Európai Unió bevonása az Unió fejlődésébe, valamint a közös védelmi politika – közös védelem fejlődési út felvázolása

Nyugat-Európai Unió 1990-es évek eleje Spanyolország, Portugália, Görögország is csatlakozik 1991 Maastricht: NYEU az Európai Unió védelmi eleme, NATO európai pillére; megfigyelő és társult tagi státuszok létrehozatala (1994-ben társult partneri státusz) 1992 Petersbergi Nyilatkozat a NYEU szerepéről (petersbergi feladatok): humanitárius, mentési feladatok, békefenntartás, válságkezelés, béketeremtés

Amszterdam: KKBP reformja cél a KKBP hatékonyságának növelése új jogforrás, a közös stratégia (Európai Tanács) minősített többségi döntés (kivéve, ha egy tagállam nemzeti érdekeire hivatkozik) konstruktív tartózkodás Politikatervező és Korai Figyelmeztető Egység a válságok megelőzésére KKBP működési kiadásaira forrásokat biztosít a közösségi költségvetés

Amszterdam: KKBP reformja Mr/Ms CFSP a KKBP Főképviselője, egyben a Tanács Főtitkára is, egységesen képviseli az Unió külpolitikáját harmadik országok felé. JAVIER SOLANA

1998 Saint Malo – közös európai biztonság- és védelempolitika kezdetei brit-francia tárgyalások eredményeképpen döntés a NYEU bevonásáról a közös védelem megszervezésébe, hadműveleti kapacitások létrehozatalába – a NATO képességeinek megkettőzése nélkül

1999 Európai Tanács, Helsinki 2003-ra 50-60.000 fős, gyorsreagálású katonai egység, 60 napon belül aktivizálható, 1 évig fenntartható a működése Új katonai struktúra: Politikai és Biztonsági Bizottság: Katonai Bizottság Katonai Törzs

2000 Kormányközi Konferencia és Európai Tanács, Nizza Uniós Szerződésből kikerülnek a NYEU-ra vonatkozó szövegek, minősített többségi szavazás a különmegbízottak és egyes nemzetközi egyezmények jóváhagyásánál, megerősített együttműködés lehetősége a második pillérben. Európai Tanács ülésén: a nem-EU tagokkal való kapcsolatokat legkésőbb Laekenben rendezni kell, de az Unió nyitott a részvételükre

Alkotmányszerződés Pilléres szerkezet megszűnik Uniós külügyminiszter Főképviselőt váltja a közös külpolitika képviseletében mandátumát a tagállamoktól kapja elnököl a Külügyi Tanács ülésein (napirend, javaslattétel) Bizottság alelnöke, külügyekért felelős biztos Európai Tanács állandó elnöke KKBP körében képviseli az Uniót Jogforrások: egységes jogforrási rendszer van, de a KKBP területén korlátozott

KKBP működése

Céljai: az Unió közös értékeinek, alapvető érdekeinek, függetlenségének és integritásának védelme az Unió biztonságának megerősítése minden formában; a béke megőrzése és a nemzetközi biztonság megerősítése a nemzetközi együttműködés előmozdítása; a demokrácia és a jogállamiság fejlesztése és megerősítése, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása

Szervezet, működés Európai Tanács – a Tanács javaslatára, egyhangú döntéssel – meghatározza az általános irányvonalakat, elveket; valamint a közös stratégiákat. Konstruktív tartózkodás lehetősége segíti a döntéseket. Tanács minősített többséggel dönt a közös fellépésekről és közös álláspontokról. Egy tagállam jelentős érdekére hivatkozva egyhangú döntést kérhet.

Szervezet, működés A Főképviselő (Mr/Ms CFSP) képviseli az Uniót kívülállók felé a külpolitika terén A katonai és védelmi kiadások kivételével a közösségi költségvetés fedezi a KKBP működését

Jogforrások Európai Tanács: Tanács: általános elvekről és iránymutatásokról szóló határozat közös stratégia Tanács: együttes fellépés közös álláspont állásfoglalás együttes nyilatkozat

Büntetőügyekben folytatott Rendőri és Igazságügyi Együttműködés (BRIE)

Büntetőügyekben folytatott Rendőri és Igazságügyi Együttműködés (BRIE) Kialakulása Szervezet, működése

BRIE előzményei: közös piac kialakításához a belső határok felszámolása hozzátartozhat egy fejlettebb stádiumban ez biztonsági kockázatokkal jár, szükségessé teszi a bel- és igazságügyi együttműködést 1975-től működik a Trevi Csoport 1985: Schengeni Megállapodás

Maastricht: a harmadik pillér kialakulása Bel- és Igazságügyi Együttműködés (BIE) a menekültpolitika, külső határok ellenőrzése, bevándorlási politika, kábítószer elleni küzdelem, nemzetközi csalás elleni küzdelem, igazságügyi együttműködés a polgári és a büntetőjog területén, vámügyi és rendőrségi együttműködés területein

Maastricht: Bel- és Igazságügyi Együttműködés kormányközi együttműködés Koordinációs Bizottság segíti a Tanács munkáját kötelező jogforrások: közös álláspont, közös intézkedés, egyezmény; nem kötelező jogforrások: állásfoglalás, ajánlás, vélemény, következtetés EKSZ-ben közös vízumpolitika alapjai

Amszterdami Szerződés Schengeni Megállapodást az Unióba betagolják Harmadik pillér egy részét (vízum, menekültügy, bevándorlás, személyek szabad mozgása) az EKSZ IV címébe emeli át Büntetőügyekben folytatott Rendőri és Igazságügyi Együttműködés marad a harmadik pillérben; hangsúlyosabb a szervezett bűnözés elleni küzdelem; Europol erősítése kötelező jogforrások: egyezmény, közös álláspont, kerethatározat, határozat

Nizzai Szerződés Eurojust (vádhatóságok együttműködése, szervezett bűnözés elleni vizsgálatok, Európai Bírói Hálózattal együttműködés) beemelése a szerződésekbe megerősített együttműködés lehetősége a harmadik pillérben

Alkotmányszerződés Lisszaboni (Reform)Szerződés Pillérek megszűnése Uniós jogforrási rendszer használata? Legtöbb területen jelentős előrelépés

BRIE működése

Szabadság, biztonság és a jog térsége (EKSZ IV. címe) a vízum-, menekültügy, bevándorlás, és a személyek szabad mozgása terén 2004. május 01.-ig egységes vízumkiadási, határátlépési eljárást alakítottak ki, menekültügy és bevándorlási politika közösségi szabályai

Harmadik pillér (BRIE) tagállami rendőrségek, vám- és más hatóságok együttműködése igazságügyi és igazságszolgáltatási szervek együttműködése esetenként büntető jogszabályok összehangolása Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) Igazságszolgáltatási szervek közi együttműködés Eurojust: Európai Igazságszolgáltatási Együttműködési Egység

EUROPOL Feladatai: Szervezete: információk és adatok megszerzése, egyeztetése, elemzése a tagállami hatóságok tájékoztatása számítógépes adatbázis működtetése szakemberek képzése tanácsadás Szervezete: Igazgató Tanács Igazgató

Jogforrások Szabadság, biztonság és a jog térsége: BRIE: közösségi jogforrás-rendszer BRIE: közös álláspont, kerethatározat, határozat, egyezmények

Az Európai Közösségek külkapcsolatai

Közösségek külkapcsolatai Közös kereskedelempolitika Fejlesztési együttműködési politika Külgazdasági kapcsolatok

Közös kereskedelempolitika (harmadik országokkal folytatott kereskedelem) vámunió teszi szükségessé (közös vámtarifarendszer) közös vám- és kereskedelmi megállapodások egységes liberalizációs intézkedések, exportösztönző politikák 1970-től (vámunió), egyes részei 1975-től működnek; ezután a tagállamok önállóan nem dönthetnek a kereskedelempolitikáról. Nizzai Szerződés kiterjeszti a szolgáltatások és a szellemi tulajdon kereskedelmére.

Közös kereskedelempolitika működése Bizottság: végrehajtás, delegált döntéshozatal dömpingeljárás indítása, kereskedelmi szerződések tárgyalása a Tanács mandátuma alapján Tanács: döntéshozatal, Bizottság felügyelete Parlament: egyes nemzetközi szerződésekhez jóváhagyása kell

Fejlesztési együttműködési politika fejlődő országok fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődéséért integrálásukért a világgazdaságba szegénység elleni küzdelemért Alapelvei: komplementaritás (tagállamok és EK tevékenységei), koordináció (tagállamok és az EK fellépését pl. nemzetközi szervezetekben), koherencia (más EK-politikákkal), földrajzi súlyozás (legelmaradottabb országok), politikai feltétel (demokrácia)

Külgazdasági kapcsolatok multilaterális bilaterális

Multilaterális kapcsolatok nemzetközi szervezetekben: közösségi hatáskörökben a Közösség nevében a Bizottság, más esetekben a Tanács soros elnöke lép fel, tagállamok előzetesen egyeztetnek

Bilaterális kapcsolatok szerződések társulási szerződések (tagság előzménye, Görögország, Törökország, Ciprus, Málta) Európai Gazdasági Térség (EFTA tagállamokkal együttműködés) Európai Megállapodások (Közép-Kelet-Európa volt szocialista országaival, tagság előzménye) Euro-Mediterrán Partnerség (nem európai mediterrán országokkal szabadkereskedelmi övezet) az EK a GATT-nak formálisan nem, de a WTO-nak tagja lett

Bilaterális kapcsolatok szerződések 1975 (és 5 évente megújított) Loméi Konvenciók: 71 afrikai, karibi, csendes-óceáni államnak szabad piacra jutást biztosított az EK, cserébe csak a legnagyobb kedvezmény; 2000, Cotonou, ACP-EK Partnerség: politikai és gazdasági együttműködés, pénzügyi segélyek kereskedelmi egyezmények más országokkal – legnagyobb kedvezmény elve, segélyek, Általános preferenciarendszer (ASEAN, TACIS)

Az Unió keleti bővítése Magyarország csatlakozása

Előző bővítési körök 1973 Nagy-Britannia, Dánia, Írország 1981 Görögország 1987 Spanyolország, Portugália 1995 Ausztria, Finnország, Svédország

Hidegháború vége 1988 EK-magyar kereskedelmi és együttműködési egyezmény – diszkriminatív kereskedelem vége 1989 PHARE segélyprogram (lengyel, magyar gazdaság újjáépítéséhez) és kereskedelmi enyhítés 1990 dublini csúcstalálkozó: német újraegyesítés, társulás felajánlása a kke-i országoknak 1991 Ideiglenes Megállapodás a magyar, lengyel és csehszlovák társulásról; kereskedelmi rendelkezések 1992-ben, a társulási szerződés 1994-ben lép hatályba

Európai Megállapodások 10 országgal gazdasági alapszabadságok, főleg áruk szabad mozgása – kereskedelmi korlátok aszimmetrikus lebontása mezőgazdasági termékeknél kölcsönös kedvezmények versenyszabályok, származási szabályok, vámjogok, védzáradékok jogközelítés szorosabb politikai együttműködés nincs tagsági ígéret Intézményrendszer: Társulási Tanácsok, Társulási Bizottságok, Társulási Parlamenti Bizottságok

Koppenhágai kritériumok (1993) csatlakozás feltételei jogi korlát nincs (csak Amszterdamtól), politikai feltételek: stabilan működő demokratikus intézményrendszer működő piacgazdaság acquis adoptálásának képessége nem hivatalosan az EU befogadási képessége, integráció elért szintjének megőrzése

Csatlakozási kérelmek 1994 Európai Tanács: előcsatlakozási stratégia 1995 Európai Tanács: Fehér Könyv a K-K-E országokkal való együttműködésről 1994-96 között benyújtják csatlakozási kérelmeiket a K-K-E és balti államok (Magyarország 1994. áprilisában, elsőként) Ciprus, Málta már 1990-ben jelezte csatlakozási szándékát

Felkészülés a bővítésre 1996-97 kormányközi konferencia 1997 Bizottság országvéleménye 10 államról 1997 luxemburgi Európai Tanács: bővítés elhatározása, bővítési folyamat mindenkivel (regatta-elv), tárgyalások csak a legfelkészültebbekkel (differenciáció, 5+1) kezdődnek meg 1998 megkezdődik a bővítés 12 és a tárgyalások 6 országgal Csatlakozási Partnerség: egyéni felkészülést támogatja az acquis adoptálásában, a Nemzeti Jogharmonizációs Programokkal együtt

csatlakozási tárgyalások: acquis fejezetekre osztott részeit egyenként vizsgálják, tárgyalják és zárják le 2000 megkezdődik a tárgyalás a kimaradt 6 állammal 2000 Nizza: intézményi reform; csatlakozási tárgyalások további menetrendje, azok felgyorsítása 2001 Göteborg: legfelkészültebb államokkal tárgyalások lezárása 2002-ben, 2004-es Parlamenti választásokon már részt vehessenek 2001 Laeken: nagycsoportos bővítés, első körben 10 tagállam 2002 csatlakozási tárgyalások lezárása 2003 csatlakozási szerződések aláírása

2004. május 1. 10 új tagállam az Unióban

2004. május 1. Lengyelország Szlovákia Lettország Szlovénia Litvánia Magyarország Észtország Málta Csehország Ciprus

2007. január 1. Románia Bulgária