Meteorok Bundschuh Hanna, 2009

Meteor: az a fényjelenség, amelyet az űrben keringő kisebb kövek, porszemek (meteoridok) keltenek a légkörben, miközben, a nagy sebesség miatti súrlódástól felizzva, ionizálják azt a meteoroid egy viszonylag kicsi (homokszem és szikladarab közötti méretű) szilárd test a Naprendszerben, amely túl kicsi ahhoz, hogy kisbolygónak tekinthessük. népies nevük a hullócsillag A Naprendszer

ha egy hullócsillag kiemelkedő fényességgel jár , bolida (tűzgömb) névvel illetjük, és a zuhanás után esetleg megtalálható kőzetanyagot meteoritnak nevezzük. a -4 magnitúdónál erősebb fényű(Vénusz) meteort nevezzük bolidának

A meteorok típusai/fajtái: rajmeteorok: az év egy időszakában térnek vissza mindig. Ezek a rajok, üstökösök kisbolygók anyagából keletkeznek, és nagyjából azzal azonos pályán keringenek a Nap körül. A fiatalabb rajok kevésbé oszlanak szét a pálya mentén.

A meteorok másik csoportja a sporadikus meteorok: nem köthetőek meteorrajokhoz, az év minden szakaszában hullanak. hajnalban több hullik belőlük. Ekkor a Föld mozgásirányában helyezkedünk el (ábra), míg a haladási iránnyal ellentétesen csak a leggyorsabb szemcsék érik el a földi légkört.

A meteor szó kimondottan a légkörben feltűnő látványra utal, bár gyakran eltévesztik a különböző fogalmakat: meteoroid – a Nap körül keringő apró porszem, törmelék meteor – a Föld légkörébe hatoló meteoroid által okozott fényjelenség meteorit – a Föld felszínét elért meteoroid meteorit meteoroid

Mik a meteorok? csak a XVIII. század végén vált elfogadottá, hogy kozmikus eredetű jelenségről van szó, addig úgy gondolták, hogy a felvillanásokat a Föld légkörének valamely megnyilvánulása okozza maga a meteor elnevezés görög eredetű, ami "ég és föld között lebegő"-t jelent. Arisztotelész szerint még légköri jelenség, ezért hasonlít elnevezése a meteorológia szóra

„összetalálkozás a Földdel” 1. a meteoroidot erős fékező hatás éri a felszín felé haladva egyre sűrűsödő levegőrétegekben 2. ennek hatására a levegő és maga a részecske is erősen felizzik: meteorjelenséget látunk 3. jelentős részük a Föld légkörében teljesen elég, vagy finom porrá esik szét, nem is éri el a földfelszínt nagyon ritkán ennél lényegesen nagyobbak is előfordulnak, ezek nagyon fényes, akár a teleholdnál is fényesebb tűzgömbökként láthatóak a többségük olyan, hogy méretük és mozgási energiájuk nem elegendő fényjelenség előidézéséhez. Ezeket nevezzük mikrometeoroknak

Számadatok a meteorokról: a meteorok feltűnési magassága – ahol megpillantható fényes csíkjuk az égbolton – 80-120 km általában 40-60 km magasan hunynak ki a légkör felső határához 10-70 km/s sebességgel érkeznek, ezért kis tömegük ellenére hatalmas mozgási energiával rendelkeznek ennek az energiának kb. 1%-a ionizációs és gerjesztési folyamatokra(a gerjesztés hatására lép fel a fényjelenség) fordítódik, a többi hővé alakul a létrejött ionok csak bizonyos idő múlva rekombinálódnak, amikor fényként visszasugározzák a gerjesztett állapot energiatöbbletét. Így alakulhat ki a meteorjelenség után visszamaradó meteornyom az izzó, ionizált levegőcsatornákból Ez az ioncsatorna jó elektromos vezető lévén visszaveri az elektromágneses hullámokat. A meteorjelenség ennek következtében radarral, de akár rövidhullámú rádióval is vizsgálható

Érdekességek: Egy 30-40 km/s sebességű, 0,1 g tömegű meteoroid kb. 0 magnitúdós fényjelenséget képes okozni pár tizedmásodpercig Ez a fényesség a nyári égbolt legfényesebb csillagával, a Vegaval (Lyra csillagkép) egyenértékű Egy kezdetben 10 cm átmérőjű meteoroid ellenben akár telihold fényességű is lehet A Lyra-csillagkép

A Tunguz-esemény 1908 . június 30–án reggel 7 óra 13-kor Szibéria középső részén az Alsó-Tunguszka és a Léna folyók között a légkörbe lépett, majd felrobbant tűzgömb volt. Kelet-délkelet felől nyugat-északnyugat felé haladt, viszonylag lapos (5-22 fokos) szögben süllyedve mintegy 4-500 kilométert tett meg, majd mintegy 5-8 kilométer magasságban felrobbant. A robbanás helyszínén legelő állatokat hamuvá égette, 30 kilométeres körzetben minden fát gyökerestül kitépett, és a 65 kilométerre lévő Vanavara település házainak ajtajait, ablakait betörte. Vanavara település közelében 80 km sugarú körben letarolta a tajgát, a helyszíntől 500 kilométerrel távolabb közlekedő transzszibériai vasút utazóközönsége is szokatlanul világos fénycsóvára lett figyelmes, ugyanakkor erős rengést is érzékelt. A robbanás energiáját (5-) 10-30 (-40) megatonnásra becsülik, ami körülbelül 1000, Hirosimára ledobott atombomba keltette robbanásnak felel meg (harmada a valaha felrobbantott legnagyobb atombomba, a Cár-bomba erejének). A felrobbant objektum mibenlétét teljes bizonyossággal nem sikerült megállapítani, valószínűleg egy üstökös darabja volt. Annak ellenére, hogy a történeti korokban a Földet ért legnagyobb hatású kozmikus jelenség volt, a Tunguzka-esemény okának kiderítésére, nem kis részben távoli és elzárt helyszíne miatt, nagyon kevés figyelmet fordítottak. A Szovjetunió felbomlása után a terület viszonylag szabadon látogatható, így a jelenség kutatása felgyorsult. A pleisztocén-holocén becsapódási esemény okát is egyre többen az Tunguzka-eseményhez hasonló történésben látják.

Forrásaim: wikipedia hirek.csillagaszat.hu national geographic A kép érdekessége, hogy a meteor "kezdőpontjától" balra látható zöldes pont a Lulin-üstökös. A két égitest természetesen csak látszólag mutatkozik egymás mellett, nincsenek fizikai közelségben: a meteor éppen a légkörünkben villan fel, az üstökös pedig a bolygóközi térben halad Köszönöm a figyelmet.