Harry Stack Sullivan

Életrajz 1892 New York állam, Norwich – 1949, Párizs Szegény ír bevándorló farmer család, magányos gyerekkor. 1917, orvosi diploma Chicagoban. I. vh. orvosként szolgált. Később különböző intézményekben eü-munka, nem tartotta magát pszichianalitikusnak, de hatott rá… nézeteit Clara Thompson integrálta a pszichoanalízisbe. 1922-től William Alonson White mellett Washingtonban pszichiáter, szkizofrénia és kényszer kutatása, kezelése, pszichiátriai interjú interperszonális jellege érdekelte. Gyakorló, osztályos pszichiáterként oktatott, később tanított, rendelőt is nyitott… 1929-től fogalmazza meg a személyközi viszonylatokról szóló elméletét.

Személyiségkoncepciója A személyiség hipotetikus létező, nem különíthető el a személyközi szituációktól „az emberi lény életére jellemző, visszatérő személyközi szituációk viszonylag tartós mintája”. Amikor a személyiséget vizsgáljuk, valójában az interperszonális magatartás-formát vesszük szemügyre, így értelmetlen dolog „az egyén” tanulmányozásáról beszélni, hiszen az soha nem választható el az őt körülvevő interperszonális mezőtől.

Dinamizmusok „azoknak az energia-transzformációknak viszonylag tartós mintája, amelyek a szervezetre, élő szervezetként való működése folyamán ismétlődően jellemzőek”. Nagyjából szokás.

Én-dinamizmus Amit az ember magára vesz, amit magának gondol, amivel a szorongást csökkentjük. Az egyén biztonságát őrzi.

Perszonifikációk Azok a képmások, amiket másokról vagy magunkról önmagunkban hordozunk. (jó anya, rossz anya, frusztráló anya, kényeztető anya… jó esetben ezeket integráljuk egy képben.) Ritkán pontos megfelelői a valódi embereknek, akikről szólnak, így megzavarhatják a személyközi kapcsolatokat.

Megismerési folyamatok A személyiség működésében azért jelentősek, mert ezek szervezik az élményeket. Lehetnek prototaxikusak (pillanatnyi állapotok egybe nem függő sorozata, élet első szakaszában), parataxikusak (egybeesésen, együttjátáson alapuló ok-okozati kapcsolatok feltételezése, pl. babonák), szintaktikusak (a gondolkodás legmagasabb foka, logikai sorrendbe rendezi az élményeket, lehetővé teszi az emberi érintkezést. Verbalitással jár együtt.)

Interperszonális terápia A terapeuta „résztvevő megfigyelő” A változás elsősorban észlelési jellegű A pszichiáternek többet kell tudnia, mint amennyit a beteg érez és gondol A szavak jelentése beleágyazódik abba az interperszonális helyzetbe, amelyben megtanultuk őket